Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 43 (1998)( Pécs, 1999)

Régészet - Gábor Olivér: 5. századi sírok Kővágószőlős határában

GÁBOR О.: 5. SZÁZADI SÍROK KÓVÁGOSZÓLÓS HATÁRÁBAN 133 3. sír Üveggyöngy: Kisméretű, töredékes, kék üveggyöngyszem. Ltsz: N.83.1.7. (Ш. tábla. 3.). 6. sír Csontfésü: A háromrészes fésűből 5 töredék, és 3 kis szeg maradt meg (eredetileg talán 5 szeg tartotta össze). Valószínű, hogy eredetileg is díszítetlen volt. Ltsz: N.83.1.10., Eredeti H: kb 11 cm lehetett, Sz: 4 cm (III. tábla. 6/2.). 6 gyöngy: 1 nagyobb, lapos, korong alakú borostyángyöngy. 1 kisebb, korong alakú borostyángyöngy. 1 világoszöld, korong alakú üveggyöngy, oldalán két vörös sáv között zeg-zug mintás, festett, fehér díszítés. 1 sötétkék, korong alakú üveggyöngy. 1 terrakottaszínű üveggyöngy. 1 üveggyöngy, fekete alapon fehér- és okkerszínű hullámkötegekkel szabálytalanul díszítve. Megtartásuk jó. Ltsz: N.83.1.9., Átm: 1,3-2,5 cm (III. tábla. 6/1.). Öntött, aranyozott, ezüst fibulapár: A félkör alakú fejen három egybeöntött, profilált, lapos gomb van. A fejet ékvéséssel legyező alakban díszítették. Az ívelt kengyel átmetszete megtört, profilált. A láb rombikus, végén profilált, lapos, egybeöntött gomb van. A lábat kettóskeretben elhelyezett, egymással szembeforduló, ékvéséses háromszögek díszítik. A tűszerkezet ép: a fej hátoldalán füles rugótartóval, a láb felső részén pedig tűtartóval. A tű hiányzik. A gombokon egykori aranyozás nyomai láthatók. Ltsz: N.83.1.8., H: 5 cm, FejSz gombokkal: 2,8 cm, FejSz gomb nélkül: 1,2 cm, LábSz: 1,1 cm (III. tábla. 6/4-5.). Vascsat: Az ovális csatból csak a csatkarika töredéke és a csattüske töve maradt meg. Ltsz: N.83.1.11., Eredeti H: kb. 5 cm, Eredeti Sz: kb. 3 cm (Ш. tábla. 6/3.). 7. sír Kifli alakú, ezüst hajkarika: Végein elvékonyodó, nyitott, ovális, kis karika, aranyozás halvány nyomaival. Maga a karika egyébként ép. Ltsz: N.83.1.12., H: 1,4 cm, Sz: 1,2 cm (Ш. tábla. 7.). A leletanyag elemzése Az 1. sírban talált fésű (II. tábla. 7.) bekarcolt vonaldíszeinek sok párhuzama van. A pont-körös dísz mellett ez a leggyakoribb díszítés. Mind a rómaiak, mind pedig a barbárok használtak ilyen fésűket. Többek között hasonló darabokat találtak a Csákvár-periódusból Csákváron (SALAMON, BARKÓCZI 1982 Abb. 6/6), a Szabadbattyánperiódusból pedig Szekszárd-Palánkon (Kiss 1996a Abb. 9/219/2) és Hács-Béndekpusztán (Kiss 1995 Taf. 5/3). A közeli Pécs-málomi 5. sírban is bekarcolt vonaldíszes fésű volt a fejnél, tehát viseleti helyzetben (NAGY 1993 II. tábla. 5/2). A kővágószőlősi sír azonban bolygatott volt, így nem lehet eldönteni, hogy a fésű eredetileg hová került a síron belül. A hasonló díszítésű, kétsoros fésűk divatjának idejét a 4-5. századra tehetjük (BÍRÓ 1994 127). Az 1. sír poliéder-gombos fülbevalóját (I. tábla. 3.) ellentétben a mágocsival (KovÁTS 1975a) -könnyen köthetjük a betelepült barbárokhoz, mivel a többi melléklet ezt valószínűsíti. A kifli alakú hajkarikák eredetileg hun-alán viselet tartozékai, melyek az 5. században a Kárpát-medencei germánok között is divatba jönnek (CSALLÁNY 1958 88 Kat: 87-91). Legtovább talán a 6. század 2. felében élő, avar kori gepidák hordják itt (CSEH 1990 30-31 Lista: 17 Térkép: XVII, BÓNA 1991 250 Abb. 34, BONA 1993 225226, Kiss 1996b 194). Anyaguk bronz, ezüst, vagy arany. A kővágószőlősi 7. sír darabjára (Ш. tábla. 7.) utal Nagy Erzsébet a Pécs-málomi hajkarika közlésekor (NAGY 1993 97), amely területileg a legközelebbi párhuzam. Az üvegpaszta gyöngyök már korábban is megvoltak a szarmatáknál és a rómaiaknál. Etnikumjelző szerepük így nincs. Az 1. sír gyöngysorának (II. tábla. 4.) összetételére jó párhuzam a csákvári 24. sír nyaklánca (SALAMON, BARKÓCZI 1982 Abb. 7/24.). A 3. és 6. sír gyöngyeinek (III. tábla. 3., ill. 6/1.) párhuzamai pedig a Hács-béndekpusztai (Kiss 1995) és a Szekszárd-palánki (Kiss 1996a) leletek közt vannak meg. Az 1. sír lemezfibulái (I. tábla. 1-2.) 35 további Kárpát-medencei lelőhely darabjaival együtt a kis lemezfibulák közé soroltatnak, mivel hosszuk csak 11 cm (Kiss 1980 115 Abb: 2). A lemezes fibula típus Pontus vidékén alakult ki (feltehetően az aláhajtott lábú- és talán a térdfibulából), majd egészen Spanyolországig eljutott. Már a Krímben előfordulnak merevítőléces példányok. Általánosságban elmondható, hogy a kisméretű darabok - némi átfedéssel - időben a Dunától nyugatra is megelőzik a nagyokat. Elterjedésüket Bierbrauer 400-420 közé keltezi (BIERBRAUER 1968 4), amikor is az Erdélyből néhány évvel korábban távozó nyugati-gótok elterjesztették divatját a Dunától nyugatra (ugyanakkor Erdélyből eltűnik ez a típus). Tágabb területünkön a legkorábbinak tekintett surjáni példány 400 körülire tehető, de az kisebb mint a kővágószőlősi, lába rombikus és merevítőléce sincs. Pannóniai jelenlétük időbeli felső határa vitatott. Míg a baranyai darabok közül a harkányi-