Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 43 (1998)( Pécs, 1999)

Néprajztudomány - Bosnyák Sándor: A mohácsi hajósok, komposok és gátmunkások meséi Ii.

254 A JANUS PANNONIUS MÚZEUM ÉVKÖNYVE 41-42 (1996-97) га a komphó, odamentek. A lovak később is mindig hazataláltak. Amikó én nem tudtam, hogy merre vagyok a határba, a lovak tudták. [Bosnyák Sándor] 71. Gyors Miklós Gyors Miklósnak nevezték. Amikó megnősült, akkó kapott egy bárányt ajándékba. A bárányt megtartotta. Mikó má felnőtt a bárány, lett neki megin egy másik kis báránya, azt is tartotta így tovább. Hát utóbb má vót neki tíz nagy birkája. A másik évbe lett má neki húsz. Megin szaporodott, negyven és mindig meghagyta, utóbb má annyi vót, hogy öt-hatszáz birkája vót nekije. És ezekbű a birkábú б úgy meggazdagodott, hogy má több, mint száz hold födje vót neki, szőlője, nagy háza. És olyan ügyes ember vót, ment kukoricát szedni, a lovak mentek végig a fődön, б tördelte le a kukoricát csumástú, aztán mire végigért, addigra megrakta a kocsit kukoricával és hozta haza. Annyira dógos, gyors ember vót, Azért mondták, hogy Gyors Miklós. [Bosnyák Sándor] 72. Pénzes Gyurka Odri György nevezetű vót, amúgy aztán úgy hívták, hogy Pénzes Gyurka. Úgy hamisított, hogy főszedte mindenkitű a pénzt, hogy pénzt csinál, mer festéket meg papírt kő beszerezni. Akkó az illető előtt betett egy tiszta papírt a varrógépbe és mikó meghajtotta, akkó az, ami má be vót téve előre tízkoronás, az jött ki. És akkó persze bedűt az illető, hogy hát ilyen könnyen lehet pénzt csinálni. Akkó adtak neki pénzt előlegbe, hogy majd megosztjuk. Aztán persze nem tudott csinálni. Akkó mikó nem tudott fizetni se, akkó mentek fójelenteni. Aztán a csendőrség ugye nyomozott, aztán mikor már látta, hogy baj lesz, akkó fogta a varrógépet, a pénzcsináló gépet, aztán beledobta a vignóba, a villanytelep háta mögött. Mikó a csendőrök kimentek, nyomoztak, hogy hol a pénzcsináló gép, akkó elmentek és kihalászták. Hát egy egyszerű varrógép vót, az egyik tengelyre kereket szerelt, olyan hengert, ami kinyomta a tízkoronást belűle. Aztán így ráment a háza, mer vót neki egy szép háza, kocsmája, meg be is zárták. De még máma is úgy hívják az utódait, hogy Pénzes Gyurkáék. [Bosnyák Sándor] 73-76. Havariák Hát gyűltünk le eccé a Szapáryva föntrű, gyüttünk lefelé tíz uszállyá, elű vót öt, hátú öt két sorba. És az esztergomi hídná nagyon fújt a szél és belement a tíz uszállyá lefelé. Az első sor ippen, hogy csak má átcsúszott, a második sor meg neki a hídlábnak. A széső uszály, az vót főcsatúva, az megmaradt, a többi leszakadt. Elő, hátú szétszakadtunk, a farkötél meg nem. Aztán alatt a másik hídlábnak körösztbe a híd alatt mind. Amelyik nekiment orral, az egy nagy uszály vót, a horgonyt úgy fővágta, hogy ráesett a matrózkabinnak a tetejire, a lejáratnak, összetörte az egészet. * Dunagőz hajó vót, nem emlékszek má rája, gyüttünk főfelé a Zuhatagon. A Vaskapu csatornáná gyüttünk. Elő vót egy terhes és két uszály vót hátú üresen. Mink vótunk üresen, meg még egy szerb vót mirajtunk üresen. Aztán ahogyan gyöttünk a kőhányás mellett, a kőhányáson úgy esett át a víz, olyan ötven centi esése vót neki, de a kőhányás mellett vót vagy két méter, amit esett lefelé. Nem tudta húzni a hajó, megejtette, akkó az a víz, ami nyomódott át a kőhányáson, az elkapott minket, meg a másik uszályt, aztán egybű átdobott azon a kőhányáson. Hát át csak egy pillanat alattt átestünk, nem is vót semmi baj, még ki se lukadt az uszály. Hanem, amikó a hajó ezt meglátta, akkó nekivágott körösztbe a Dunának a másik felire és awa a nagy lendületté a terhes uszály meg a hajó kihúzott bennünket. Orral mentünk neki a kőhányásnak, az eleje má fönn vót a levegőben. Mikó úgy a derekára értünk, akkó csapódott le az eleje, akkó meg a fara vót fönn a levegőben. Aztán akkora lukat kaptunk a második raktárba, hogy a dunyhát ha így nyalábomba fogtam vóna, ki tudtam vóna menni rajta. Hát így mire átértünk a másik ódáira, aztán kitett bennünket a partra, addigra má tele vót az egész raktár vízzé. De nem süllyedtünk e, mer az első raktár nem kapott lukat, sem a hátsó, a két középső kapott. Akkó kitót bennünket a zátonyra, a partra. Akkó gyüttek le ácsok Orsovárú oda és azok ebárkázták azt a részt, ami ott ki vót szakadva. Akkó kiszivattuk a vizet, ki lett pumpává és úgy gyüttünk fő ide Újpestre a gyárba. Akkó kihúztak bennünket a partra, itt lett megcsinálva. * Eccé mentünk lefelé a Buda motorossal, az 553-as uszállyal. Jobbrúl vótunk csatúlva, kátránypapír vót a rakomány. Az újvidéki hídnak úgy nekivágott bennünket a hajó, hogy az uszály leszakadt a többitű és ott maradt körösztben a híd pilléren. A hajó elment le egész Újvidék alá, lekötötte a vontát. Mikó visszagyütt, azt mondta a parancsnok, hogy: - Azt hittem, meg se talájjuk má, mire visszaérünk, hogy esűjjednek egészen. De hát e nem süllyedt, csak amilyen könnyű vót a rakomány, kátránypapír, fönt kapta a lukat.