Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 43 (1998)( Pécs, 1999)

Muzeológia - Huszár Zoltán–Millei Ilona: Köszöntjük a 70 éves Sarosácz Györgyöt

A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 43 (1998) 359-362 Pécs, 1999 Köszöntjük a 70 éves Sarosácz Györgyöt HUSZÁR Zoltán és MILLEI Ilona Sarosácz György 1929. december l-jén a Pécs környéki bosnyák-horvátok lakta Személy községben született négygyermekes horvát szegény paraszt családban. A paraszti élet minden formáját, örömeit és nehézségeit, ebben a közegben ismerte meg. Az általános iskola elvégzése után a fiatal parasztlegények évszázadok óta megszokott útját követte. Ma is nagy érzelmi átéléssel beszél ifjúkoráról, a fafaragás szeretetéről, a juhászkodásról, arról, amikor juhászként naponta több, mint két tucat birkát tudott megnyírni. Innen a vonzódása a paraszti élet kutatásához. Ezen gyakorlati tapasztalatainak néprajzkutatóként, kiállításrendezőként is nagy hasznát vette. A kor kultúrpolitikai áramlatának megfelelően a tehetséges parasztfiúnak lehetősége nyílt arra, hogy 1951ben közgazdasági szakérettségit szerezzen. A helyi tszben, azt követően az ifjúsági mozgalomban dolgozott. 1960-ban kezdte meg egyetemi tanulmányait az ELTE-n, ahol néprajzot, történelmet, szerb-horvát nyelvet és irodalmat is hallgatott. A 20. századi magyarországi etnográfia kiváló elméleti és gyakorlati szakemberei is professzorai voltak: Tálasi István, Ortutay Gyula, Dömötör Tekla az egyetem után is segítették ambiciózus diákjukat. 1965-ben etnográfus diplomát szerzett. Ezt követően a mohácsi múzeumba került, ahol nyugdíjba vonulásáig - 1999-ig - 34 évet töltött fáradhatatlan munkával. Ő volt az, aki 1965-66-ban országos néprajzi programot dolgozott ki a Magyarországon élő horvát, szerb, szlovén népcsoportok néprajzi és történeti értékeinek gyűjtésére, megőrzésére és bemutatására. Minden szakmai és közéleti fórumot megragadott arra, hogy a nemzetiségi néprajz kutatását előmozdítsa. 1975-ben a Művelődési Minisztérium országos gyűjtőkörrel kijelölte a nemzetiségi bázismúzeumokat. így a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum a magyarországi horvátok, szerbek, szlovének néprajzi, történeti anyagának elsőszámú közgyűjteménye lett. Az intézmény ugyan nem rendelkezett jogi értelemben vett önállósággal - a Baranya megyei múzeumi szervezetbe tartozik - de szakmai értelemben teljes autonómiát élvez. Sarosácz György három és fél évtizedes múzeumi tevékenysége alatt szisztematikusan szervezett gyűjtőútjain hallatlan értékű anyaggal gazdagította az általa vezetett múzeumot. Szerteágazó muzeológusi munkájának fontos részét képezte a begyűjtött anyag szakszerű elhelyezésének megszervezése. Az egykori magtárból kialakított múzeumi raktárban példás rendben sorakoznak az általa felkutatott és begyűjtött népi bútorok - közülük is kiemelkedik a csodálatos szökrönygyűjtemény - a nagyszerű kerámiagyűjtemény, hogy csak a legjelentősebb egységeket említsük. Híres az általa létrehozott busómaszkgyűjtemény és viseletanyag is. Ha mindezt a számok segítségével szeretnénk érzékeltetni, akkor a következőket kell írnunk: kb. 12 000 tárgyat gyűjtött, több mint 30 000 perc hanganyagot, kb. 20 000 fotót készített, illetve gyűjtött össze. Nem feledkezett meg a restaurátorműhely felállításáról sem. Muzeológusi munkája során számtalan kiállítást rendezett, könyvet, tanulmányt tett közzé, amelyek közül több Mohács történetével foglalkozik. Az általa rendezett állandó kiállítások közül kiemelendő a „Baranya horvát és szerb népcsoportjai" (1976), ill. a „Magyarországi horvátok, szerbek és szlovének népviselete és népművészete" (1987). Tudományos tevékenységének állomásai: 1985-ben egyetemi doktori címet szerzett a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen, 1991-ben sikeresen védte meg kandidátusi értekezését a Zágrábi Egyetem Filozófiai Fakultásán. Nemzetközi viszonylatban is ismert és elismert munkássága, amelyet kitüntetései is igazolnak: - Móra Ferenc Emlékérem (1984) - „Nívódíj a hazai kisebbségek érdekében kifejtett áldozatos munkáért" (1994) - a Baranya Megyei Közgyűlés Közművelődési és Közoktatási Díja (1996) - Hrvatski pleter kitüntetés, amelyet Franjo Tudjman, a Horvát Köztársaság elnöke adományozott részére (1998) - a Baranya Megyei Közgyűlés Elnökének elismerő oklevele több évtizedes múzeumvezetői tevékenységéért (1999)