Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 43 (1998)( Pécs, 1999)

Muzeológia - Kovács Orsolya–Huszár Zoltán: 45 év a Janus Pannonius Múzeum szolgálatában. Hárs Éva köszöntése

A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 43 (1998) 355-357 Pécs, 1999 45 év a Janus Pannonius Múzeum szolgálatában. Hárs Éva köszöntése KOVÁCS Orsolya és HUSZÁR Zoltán Hárs Éva 1928. november 8-án született Veszprémben. Ugyanitt szerzett felsőkereskedelmi érettségit. Tanulmányait a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán folytatta művészettörténet szakon. 1951-ben művészettörténész-muzeológusként a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjának Nyilvántartási Osztályán helyezkedett el (amelynek jogutódja a Művelődési Minisztérium Múzeumi Főosztálya lett). Fiatal szakemberként első munkahelyén a műtárgyak széles skáláját ismerhette meg. 1955-ben Pécsre költözött, ahol 1969-ig a Janus Pannonius Múzeum Művészeti Osztályának vezetőjeként dolgozott. Szakmai továbbképzését külföldi tanulmányutak segítették: 1961-62-ben 8 hónapot töltött Olaszországban állami ösztöndíjjal. Az általános képzőművészeti tájékozódás mellett analógiákat gyűjtött a Zsolnay kerámián megismert lüszter technikákhoz. 1973-as olaszországi tanulmányútján az olasz novecento és a magyar Római Iskola művészetét és dokumentumait tanulmányozta. 1963-1980 között több ízben tett hasonló tanulmányutakat Franciaországban az ott élő magyar művészek életművének kutatására, illetve a múzeum számára műveik gyűjtésére. E tanulmányutak során Martyn Ferenc Franciaországban található műveinek felkutatásával is foglalkozott és megszervezte ezek hazahozatalát. Hárs Éva tudományos munkásságának súlypontja ebben az időszakban Martyn Ferenc életművének monografikus, oeuvre katalógussal kiegészített feldolgozása volt. Kandidátusi disszertációját e témában 1970-ben védte meg. Tudományos kutatásának másik területe szorosan összefonódott múzeumi munkájával. A kortárs magyar képzőművészet kiemelkedő alkotóinak kiállításait akkor rendezte meg, amikor a Janus Pannonius Múzeum egyedüli művészettörténészeként dolgozott. 1955-1963 között mutatta be a múzeumban pl. Egry József, Gadányi Jenő, Bene Géza, Martyn Ferenc, Lantos Ferenc, Kolbe Mihály, Mattyasovszky Zsolnay László, Arnos Imre munkásságát. Foglalkozott a pécsi és Dél-dunántúli régió kortárs képzőművészetével, 10 éven át volt titkára a helyi képzőművészek szervezetének és részt vett a Képzőművész Szövetség országos munkájában is, mint a Vidéki Bizottság tagja. Az 1955-1983-ig terjedő időszakban mintegy 115 időszakos kiállítást rendezett, 1970-ben újjárendezte a Zsolnay kerámia kiállítást. Az állandó kiállítások közül saját szerzeményezési munkával alapozta meg 1957-ben a Modem Magyar Képtárat, 1972-ben a Vasarely Múzeum gyűjteményét, 1974-ben Martyn Ferenc műveinek kiállítását. Nevéhez fűződik a nemzetközi gyűjtemény megalapozása is a külföldön élő magyar művészek munkái által. 1969 és 1983 között a Baranya Megyei Múzeumok igazgatójaként tevékenységének fő célja a szakmai osztályok működését segítő személyi és tárgy feltételek megteremtése volt. Ez segédszemélyzet alkalmazását, szakképzett restaurátorok felvételét, meglévő, alapfokon képzett restaurátorok továbbképzését és egyetemi szintű képzését jelentette, továbbá a muzeológusok doktori és kandidátusi fokozatának megszerzését, nyelvtanulását segítette. A múzeológiai munka feltételeit biztosító műhelyek, raktárak, épületek, ezek korszerű felszerelést, polcrendszert (dexion-salgó) kaptak. Megvalósultak az addig fűtetlen állandó kiállítások fűtés-rendszerei, a félnapos nyitva tartást egész naposra változtatta. A megyei, városi vezetéssel, a Művelődési Minisztérium szakfelügyeletével kialakított jó kapcsolat közös programok támogatását jelentette. Segítették a város különböző nagyvállatai is. így folytak ásatások helyi és budapesti régészek munkájával, a Város, az Uránbánya, a Mélyépítő vállalat támogatásával pl. a Jakab-hegyi földvár és a Pálos kolostor, az Uránbánya III. Üzem területén a római villa, a pécsi Sétatéren az ókeresztény mauzóleum, a Püspökvárban az egykori egyetem feltárásán s ilyen közös összefogással jöhetett létre a Káptalan utcában a leromlott, többszörösen lakott műemlék épületek rekonstrukciója és ott az azóta híressé vált művészeti múzeumok sora. E sok tennivaló mellett aktív tagja volt az Akadé-