Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 43 (1998)( Pécs, 1999)

Muzeológia - Uherkovich Ákos: 25 éves a Janus Pannonius Múzeum természettudományos „tájkutató-programja”

A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 43 (1998) 341-354 Pécs, 1999 25 éves a Janus Pannonius Múzeum természettudományos „tájkutató programja" UHERKOVICH Ákos Bevezető: a program célkitűzései A közelmúltban jelent meg a Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozata 9. köteteként „A Dráva mente állatvilága II." című terjedelmes, 509 oldalas munka. Ezzel a Janus Pannonius Múzeum Természettudományi Osztálya talán legjelentősebb tevékenységének egy újabb fontos állomásához érkezett el: huszonöt éve indult meg a jelenleg is folyó természettudományos „tájkutatás". Akkor, negyedszázaddal ezelőtt kezdődtek azok a nagyarányú védetté nyilvánítási eljárások, amelyeknek eredménye mára 9 nemzeti park és több tucat, évről-évre gyarapodó számú tájvédelmi körzet, ezen felül sokszáz egyéb rangú védett terület léte Magyarországon. A természetvédelem illetékes hivatali szervei a védetté nyilvánítás okait és indokait keresve többek között a növény- és az állatvilág értékeit is szerették volna az eljárás során felsorolni. Ez az esetek egy részében nem sikerült. Nem is sikerülhetett, mert bizonyos tájegységeket növénytanilag is alig, állattanilag pedig szinte egyáltalán nem ismerték, még a szűkebb szakma sem. Jó példa volt erre az 1975-ben védetté nyilvánított Barcsi Tájvédelmi Körzet. Csak néhány régebbi botanikai és egy-két zoológiai adatot lehetett felsorolni a védetté nyilvánítás indokaként, a maga nemében egészen különleges élővilág kutatása éppen csak megkezdődött ekkor „A Mecsek és környéke természeti képe" program keretében, a Janus Pannonius Múzeum Természettudományi Osztályának akkor szerveződő kutató munkaközösségének tevékenysége nyomán. Vizsgálati területek Elsődleges célunk az elmúlt huszonöt évben a védett vagy védelemre érdemes területek kutatása volt. Ez teljesen természetesnek tűnik, hiszen az élővilág a maga viszonylagos teljességében ezeken a területeken maradt fenn, és a vizsgálatok során sokkal látványosabb eredményeket érhetünk el egy nagyobb fajdiverzitású területen, mint ott, ahol az emberi táj-átalakító tevékenység már előrehaladott állapotba jutott, s ennek következtében a vegetáció és a fauna erősen elszegényedett. Bár ez utóbbi esetre is van éppen elég példa: a Barcsi Tájvédelmi Körzet nagy részére rányomja bélyegét az ember többévszázados, folyamatos beavatkozása (legeltetés, erdőirtás), sík- és dombvidáki vízfolyásaink nagy része is távol áll az ősi állapottól, és ugyanígy az erdőgazdálkodás is jelentősen átalakította számos erdőnket, sok esetben teljesen megsemmisítve az eredeti állapotokat (erdiefenyő, akác vagy nemesnyár ültetvények). Ezek a humán beavatkozások az esetek többségében kifejezetten elszegényítettek az élővilágot, azonban - s éppen a Barcsi TK az ellenkező példa erre - sokszor egészen különleges, sajátos fajösszetételű és gazdag életközösségek jöttek létre az évszázadok során. Legnagyobb aktivitásunkat a Dél-Dunántúl legjelentősebb védett területein fejtettük ki: Barcsi Tájvédelmi Körzet Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet Zselici Tájvédelmi Körzet Szársomlyó országos jelentőségű védett terület Mecsek egyéb védett területei Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet (később a Duna-Dráva Namezti Park részévé vált) [Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet] Baláta-tó Duna-Dráva Nemzeti Park Dráva menti területei Duna-Dráva Nemzeti Park Gemenci Tájvédelmi Körzete Munkaszervezés, kapcsolatok A megismerés vágya volt az az elsődleges tényező, ami minden igazi kutatómunka mozgatórugója. Ez esetben is így volt. A munkatársak - ki-ki saját szakterületének, lehetőségeinek és érdeklődésének megfelelően - örömmel kapcsolódtak be a meghirdetett programokba. Az első egy-két évben valóban ez volt a motiváló tényező. Azonban éppen a természetvédelmi szervek védetté nyilvánítási folyamatai igényelték is ennek a tevékeny-