Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 43 (1998)( Pécs, 1999)
Muzeológia - Lengvári István. Dombay János levelezéséből, III.
336 A JANUS PANNONIUS MÚZEUM ÉVKÖNYVE 43 (1998) bekapcsol mást is, hiszen kezdettől fogva 100%-ig mindig az ügyet nézte és önzetlen áldozatosságából született meg az egész megyei gyűjtemény. Nagyon szép és tanulságos lesz az új múzeum beosztása. Addig is, amíg abban az örömben részesülök, hogy kigyönyörködhetem magam a szép palotában, kézcsókjaim jelentése mellett igaz szeretettel köszönti igaz barátja Paulovics István [Paulovics István levelének másodpéldánya, aláírás nélkül. Gépirat.] [19]41. március 21. Kedves Gyulám! Nagyon szépen köszönöm a múzeum értesítőjének megküldését. Igen nagy örömem telik benne és szívből gratulálok hozzá. Különösen azért nagy az örömöm, mert összes derék szaktársaimat, együttesen, viszontláthattam benne. Ha más elszakadtam attól a kedves várostól, területtől, legalább kiadványok megküldésével gondoljatok rám. Mintaszerű az összhang, a közös munkakedv, ami ezen külsejében is nívós kiadványból kicsendül, s ha megtiszteltél azzal, hogy a kiadvánnyal kapcsolatban szerény véleményem is kikéred, nem mondhatok fontosabbat, nem kérhetlek benneteket a magyar régészet ügyéért reszkető szívvel másra, mint arra, hogy minden vonatkozásban tartsátok meg ezt az összhangot, kölcsönös támogatást, együttműködést. Két remek gyűjteménnyel, a műemlékvédelem ügyével áldozatos odaadással fáradozó igen kiváló mérnök-munkatársakkal, a történeti háttereket is megvilágító levéltári kutatásokkal nagyot fogtok továbbra is alkotni ott, ahol a közületek sem zárkóznak el az áldozatok elől. Annyi szép és halasztást nem tűrő probléma vár Rátok, hogy csakis - ezt hidd el sok mindenen átment és tapasztaltabb öreg barátodnak - közös összefogással tudjátok azokat megoldani, anélkül, hogy a munka igazi (és nem hiú) eredményét és saját egészségeteket ne veszélyeztessétek. Talán haza beszélek, ha mindjárt a hosszúhetényi pompás római villára hívom fel szíves figyelmedet. Egy országos viszonylatban is rendkívül fontos ügy, amelynél mindent meg kell tennetek, hogy minden hatásköri formalitás kikapcsolásával, egyedül a remek objektumot s a tudományos érdeket tekintve, azt megmentsétek s azt a béke helyreálltával sok nagyszerű pécsi régészeti látványossággal együtt a nemzetközi ősrégészeti kongresszusnak is bemutathassuk. Úgy érzem, hogy valamilyen formában akkorra magam is bekapcsolódhatom a pannóniai kutatásba, amelynek egyik sarkpontja éppen a pécsváradvidéki remek klasszikus és árpádkori terület. A Jó Isten segítsen kedves Gyulám további nemes küzdelmetekben és felemelő munkátokban. Tiszteletteljes kézcsókom jelentve (trónörökös?) szeretettel köszönt [444] [Roska Márton levele Dombay Jánoshoz. Gépirat, fejléces papíron, szám nélkül.] AZ ERDÉLYI NEMZETI MÚZEUM ÉREM- ÉS RÉGISÉGTARA Sz Kolozsvár, 1942ЛП.26. Kedves Öcsém! Mód felett restellem, hogy febr.26.-án kelt kedves leveledre még nem válaszoltam, bár Mozsolics Málika naponkint figyelmeztetett rá, azonban annyira túl vagyok terhelve munkával, hogy ki se mondhatom. Fettich barátunk megírta, hogy lemegyek Hozzád. Máris lementem volna, ha a külső munkálatok megindulhattak volna. Arról volt szó, hogy ugyanakkor lemenne Hans Reinert 36 professor is, aki besztercei szász fiú s megkapta a Kossina 37 örökét Berlinben. Vártam erre nézve is az értesítést, de nem jött semmi. Én holnap Bpestre utazom, s ott leszek húsvét harmad napjáig. Akkor sietnem kell haza, hogy a kolozsvári
