Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 43 (1998)( Pécs, 1999)

Természettudományok - Ortmanné Ajkai Adrienne–Dénes Andrea: A Dráva-holtágak fátlan növénytársulásai

ORTMANN-NÉ AJKAI A. ÉS DÉNES A: A DRÁVA-HOLTÁGAK FÁTLAN NÖVÉNYTÁRSULÁSAI 29 Riccietumfluitantis. Csak a felsószentmártoni Mrtvicában előforduló különlegesség. A víz színe alatt lebegő, kis mennyiségű Lemna trisulcával elegyes Ricciafluitans tömeg felett 10-15%-os záródású felső szintet alkot a Lemna minor, Nymphoides peltata, Salvinia natans és Spirodela polyrhiza (1. táblázat 1-29). 1.1.2. Rencehínárok (Lemno-Utricularietalia Passarge 1978) Lemno-Utricularietum vulgaris. A Zalátai Ó-Drávára és a közeli Fekete-tóra jellemző, kisebb állományai máshol is előfordulnak. 1.1.3. Békatutajhínárok (Hydrocharetalia Rubel 1933) Lemno-Hydrocharietum morsus-ranae. Gyakori, kisebb vizekben is előfordul. A névadó fajokon kívül konstans faj a Spirodela polyrhiza. Stratiotetum aloidis. A Szilháti-tavat borítja, a feltöltődés jelentős tényezője. A domináns Stratiotes aloides mellett a szokásos lebegő hínárfajok találhatók benne {Hydrocharis morsus-rani, Lemna minor, L. trisulca, Salvinia natans, Spirodela polyrhiza. Második szintet képezhet a Ceratophyllum demersum. Ceratophylletum demersi. Az érdes tócsagaz önálló társulása ritka, csak egy-két kisebb, Drávához közeli holtágban találtuk meg. Jellemzőbb, hogy e növény inkább második szintet alkot a békalencse- vagy békatutaj-társulásokban (1. táblázat 30-35). 1.2. Rögzült hínár (Potametea Klika 1941) A nagy békaszőlőhínárok (Potamion lucentis Rivas-Martinez 1973) csoportjának egyetlen képviselője a területen a behurcolt Elodeetum canadensis. Csupán egy helyen fordul elő. A tündérrózsa-hínár (Nymphaeion albae Oberd. 1957) csoport nagyobb termetű, gyakran igen dekoratív, sokszor védett (Nymphaea alba, Nymphoides peltata, Trapa natans) gyökerező hínárfajok alkotta társulásai nagyobb holtágakban jellemzőek. A holtágak legszebb társulása a Nymphaeetum alboluteae. A két névadó faj együtt nem fordul elő. A társulást vagy a fehér tündérrózsa (Hótedra, Mailáthpusztai-tó, Kisinci-tó, Boros-Dráva, Mrtvica), vagy gyakrabban a vízitök dominanciája jellemezte. Gyakori kísérőfaj a Salvinia natans, ritkább a Hydrocharis morsus-ranae, Lemna minor, vagy a védett Nymphoides peltata. Alsó szintet képezhet a Ceratophyllum demersum vagy a Myriophyllum spicatum. Hasonlóan mutatós társulás aNymphoidetumpeltatae. Állandó faja a névadón kívül a Spirodela polyrhiza, további alkotói az előbb említett kísérőfajok, valamint a Mrtvicában a Riccia fluitans. Második szintet a Ceratophyllum demersum képez. Trapaetum natantis. A súlyom társulásalkotóként csak a Gyöngyszigeti-holtágban, szórványosan máshol is előfordul. Fajszegény, kísérőként csak két békalencse-faj {Lemna minor, Spirodela polyrhiza), valamint a Sagittaria sagittifolia fordul elő benne (2. táblázat). 2. Mocsári és lápi növényzet 2.1. Nádasok és magassásos mocsarak (Phragmitetea australis R. Tx. et Preising 1942) 2.1.1. Nádasok (Phragmitetalia Koch 1926) A nádas (Phragmitetum communis) a leggyakoribb társulások közé tartozik. Több holtágat többé-kevésbé széles sávban szegélyez; a korábban lefűződött, vagy kisebb holtágakat (pl. Nákói-mocsár) teljesen beboríthatja. Többnyire egész évben vízben áll, helyenként nyár végére kiszáradhat. Ahol a vízparti zonáció kialakulhat, magasásosokba megy át. Ennek megfelelően két típusa van: a vízben álló nádasokban jelentős borítással jelennek meg a lebegő hínár fajai, a magassásosok felé átmenetet mutatókban pedig a sásfajok (Carex riparia, C. acutiformis, C. gracilis). Ritka, értékes fajai: Ranunculus lingua, Urtica kioviensis (utóbbi tömeges is lehet, mint Dázsonyi-tóban). A harmatkásás (Glycerietum maximae) is nagyon gyakori: vízpartokon, nádasok part felőli szegélyén. A keskeny- ületve széleslevelű gyékény társulásai (Typhetum angustifoliae, T. latifoliae) már ritkábbak, kisebb állományokban, zavartalanabb helyeken fordulnak elő. A Dráva-sík botanikai különlegességei közé tartozik a tőzegpáfrányos úszóláp (Thelypteridi-Typhetum angustifoliae) és a kálmosos (Acoretum calami). Az úszóláp a Hótedrán, a kovácshidai Szödönyi-tavon (BORHIDI et al. 1994) és kialakulóban van a Bresztiken (O. AJKAI, DÉNES 1997). A kelet-ázsiai eredetű, Európába a 16. sz.-ban betelepített kálmos korábban sokkal gyakoribb volt a Dráva vidékén. KITAIBEL Pál 1808-ban leírja, hogy „az elárasztott tájakon töméntelenül sok Acorus calamus nő. Ennek a gyökereit juhoknak és szarvasmarháknak adják." (Idézi: HORVÁT 1942). Gyógynövényként, éterikus olajáért nagy tömegben gyűjtötték, ma is gyűjtik, ezért