Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 43 (1998)( Pécs, 1999)

Művészettörténet - Batári Ferenc: A Baranya Megyei Múzeumok keleti szőnyegei

264 A JANUS PANNONIUS MÚZEUM ÉVKÖNYVE 43 (1998) században kialakult kereskedelmi elosztóhely: pl. „Bokhara", „Szamarkand" elnevezés - kizárólag a kereskedelemben - türkmén, illetve kelet-turkesztáni szőnyegek neve. A „Bokhara" elnevezés megtévesztő jellegét tovább fokozza, hogy az a kereskedelemben olykor minőséget is jelöl, pl. a korábban a finomabb türkmén szőnyegeket „bokhara", a durvábbakat „afgán" megjelöléssel illették. Néhány sajátos rajzú anatóliai szőnyegcsoportot egyegy nyugati festő után neveztek el, így van pl. „Holbein"-, „Lorenzo Lotto" szőnyeg. Az irodalomban gyakran találkozunk funkciójukról elnevezett darabokkal is: így pl. imaszőnyeggel, szaffal (többfülkés imaszőnyeg), szőnyegtáskával stb. A szőnyeg elnevezése sajátos mintázata alapján is történhet, így pl. van „medalionos", „kertes" stb. szőnyeg. Néhány, elsősorban a kereskedelemben használt elnevezés a méretre utal, így pl. elsősorban német nyelvterületen az imaszőnyeg (v. Brücke, magyar megfelelője az összekötő szőnyeg) kb. 110x80 cm-es szőnyeget, a nálunk általánosan használt ebédlő szőnyeg megjelölés kb. 200-300 cm-nél nagyobb szőnyeget jelentett. A szőnyegek meghatározása esetében alapvető adat a készítési hely és a készítési időpont megjelölése. A konkrét földrajzi terület megjelölése helyett használatos a nép, népcsoport, törzs, stb. megnevezés is, ami általában konkrét földrajzi egységre is utal. Új, ill. újabb szőnyegek esetében a földrajzi elnevezés gyakran csak egy-egy típust, ill. jellegzetes mintázatot jelöl. A műfaj konzervatív, helyesebben hagyományőrző jellege következtében a datálás a korai darabok esetében jószerével a század megjelölésére korlátozódik, ennek finomítása inkább szubjektív jellegű. Kevés példányon a mintázat között, a készítés időpontját mutató évszámot, vagy pl. a templomi szőnyegeken az ajándékozás körülményeire és időpontjára utaló feliratot találunk. E darabok különös muzeális értéket képviselnek, mert analóg darabok precízebb datálásához nyújtanak segítséget. A szőnyeg kétdimenziós tárgy, ebből következően a közölt két adat: a vetülékkel párhuzamosan mért szélesség és a láncfonalak irányával párhuzamos hosszúság. A legtöbb régi keleti szőnyeg kissé deformált formátumú, a közölt méretek a tárgy legnagyobb szélességénél és hosszúságánál mértadatot jelentik. A kereskedelemben a csomózott szőnyegek esetében a méret csak a csomózott felület adatait tartalmazza. A múzeumi gyakorlatban a széleldolgozást és a kezdő, továbbá a záró kilimsávokat is a szőnyeg szerves részének tekintjük, és a méret e részeket is magában foglalja. A tulajdonos (múzeumi tárgyak esetében a gyűjtemény) megnevezése, leltári száma a múzeumi tárgy azonosításának kiindulópontja. A szőnyeg technikai adatai mind a tárgy készítési helyének, mind korának meghatározásához általában több támpontot adnak, mint ismételhető, másolható mintázatuk. Maga a technikai vizsgálat, az un. struktúra analízis a szőnyeg meghatározó összetevőinek: így a lánc, a vetülék, a végek, az oldalszél-megerősítés, a mintázat (csomók, v. egyéb mintázó fonalak) anyagának meghatározását, a fonalak sodratát (Z = balirányú sodrat, S = jobbirányú sodrat, pl. 2ZS = két balirányú sodratú szál jobb sodrattal stb.), színezését, a láncfonalak egymáshoz való viszonyát (pl. minden második láncfonál kissé megemelt stb.), a csomósorok közötti vetüléksorok számát, speciális helyzetét (pl. páratlan számú sorok vízszintesen vannak kifeszítve, a páros sorok hullámvonalban vannak bevetve, melyek így rögzítik az előzetes sorok vízszintes helyzetét. A vízszintes vetülékek a láncfonalakat két szintre rendezik, akár úgy is, hogy a két láncsor egymás fölé kerül, ami a csomók számának megkettőzését teszi lehetővé stb.). A vetülék speciális helyzete, pl. a „lazy line" (nincs egyértelmű keleti vagy magyar elnevezése), amely elsősorban a 17. századi anatóliai, csomózott szőnyegek hátoldalán látható diagonals vonal, úgy jön létre, hogy a vetülékfonalat nem szövik a szőnyeg széléig, előbb visszafordulnak (soronként egy-egy csomóval eltolva, hogy ne jöjjön létre függőleges nyílás, amit utóbb össze kell varrni). A vetülék ilyen sajátos helyzete úgy alakul ki, hogy a szövőszéken egyazon szőnyegen egyszerre ketten is dolgoznak, vagy a szövő egy ültő helyében dolgozik függőleges irányba haladva, így megkíméli magát a soronkénti, a szövőszék jobboldalától a baloldaláig tartó csúszkálás fáradalmaitól ("lazy line" = lustasági vonal). A struktúra analízis tartalmazza továbbá a csomók fajtájának megnevezését [leggyakrabban: gördesz, azaz török (azaz szimmetrikus), vagy szénné, azaz perzsa (azaz aszimmetrikus), ami lehet a jobb-, vagy baloldalon megemelt, a szénné csomó jobbra vagy balra nyitott]. A csomók számát, (ami a szőnyeg finomságára utal), vízszintes és függőleges osztásban négyzetdeciméterben (a kereskedelemben a jobb hangzás kedvéért újabban négyzetméterben) szokták megadni. A mintázat az általában középmezőre (tükörre) és keretsávra (bordűrre) tagolható felület díszítésének leírását adja. A leírás a szőnyeg azonosításánál is fontos szerepet tölt be. A proveniencia a beszerzés forrását, illetve esetleg a tárgy történetével kapcsolatos adatokat közli. Az állapotleírás a szőnyeg beszerzésének, ill. katalo-