Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 43 (1998)( Pécs, 1999)

Néprajztudomány - Bosnyák Sándor: A mohácsi hajósok, komposok és gátmunkások meséi Ii.

BOSNYÁK S.: A MOHÁCSI HAJÓSOK, KOMPOSOK ÉS GATMUNKÁSOK MESÉI, П. 255 Viharba rakodtunk Visegrádon és etört az uszály. Má majdnem készen vót a rakodás, nagyon nagy vihart kaptunk és a nagy himbálástú eccé csak annyira merűt az uszály, hogy a fedélzeten víz vót, annyira meghajlott, megtört. Tele vót rakva köve, de nem kaptunk vizet, az uszályba nem ment be a víz. Kaptunk egy másik uszályt és át lett rakva abba a kő és mikó üres lett, akkó kihúzódott. Aztán bementünk a gyárba és ott lett megcsinálva. Az olyan uszály vót, hogy valamikor koporsós vót. És átalakították tumbászra, ugye nyitottra és nem voltak erősítő bordák benne, hanem a fenekébe fabordák vótak és nem vót tartása nekije. És akkó csináták, akkó húztak röndös vasbordákat bele. Aztán akkó többet nem vót ilyen probléma. [Bosnyák Sándor] 77-82. Csempész-történetek Lomon [Lom: Bulgária, a szerk. megjegyzése] történt ez a háború alatt. Kimentünk, mert zsírt cseréltünk, vittünk ilyen bőr féltalpat, meg gumi féltalpat és akkó azért cseréltünk zsírt. De behozni nem vót szabad, nem engedte a finánc behozni. Akkor én is magamra kötöttem, hat kiló vót így a hasamra kötve. Celofánba vót a zsír és akkó úgy ruhával még át vót kötve és akkor kabát, hogy ne lehessen látni. Aztán ott állt a finánc a ladik végénél, én vótam, anyád meg az Ilus. Ahogy léptem be a csónakba, magos vót az eleje neki, megemeltem a lábomat, akkó kifakadt az egyik felirű a hasamon a zsír. Az meg olyan folyós vót az a zsír és akkor, most már mindegy, semmit nem lehet csinálni. A finánc ott van a csónak végibe, hogy ne vegye észre, beléptem a ladikba, aztán elkezdtem befelé evezni. Olyan harminc méterre vótunk a parttú, az uszály, de terrivel vót. Hát főmentem az uszályra. Mikó fölértem, akkó éreztem, hogy a lábom szára már tele van zsírral, folyik le a lábom szárán a zsír. Akkó megfogtam alul a nadrágot, hogy ki ne folyjon, akkó még hajóslegény vótam, akkó úgy mentem előre. A finánc meg nézte a parton, hogy mi lehet evvel a matrózzal, hogy így megy ugye. Hát aztán mikor leértünk, levetettem a nadrágot, hát az egész lábom szára csupa zsír vót. Aztán anyád nekiállt, kanállal kaparta le rúlam a zsírt. Utána kimosta a nadrágot, de sose lett egyforma a két szára. Az a szára, amelyik zsíros, az mindig sötétebb maradt, az nem jött ki tökéletesen belûle. Ilyen hat-nyóc centi széles vót a hokedlinek a széle, egy pár bakancs szépen aláment. Alátettem a hokedli alá egy pár bakancsot, úgy át vót kötve, fő vót kötve, hogy ne tudjon leesni. Mikó bejött a finánc, az vót az első, hogy „tessék leülni", mindjár alátettem a széket. * A libát eladtuk Bécsbe, a mama tömte és akkó persze nagyon megfizették a háború alatt. Vittük ki oda a Lémannéhoz, oda jártunk csereberélni. Aztán hogyan vigyük ki? Hát késő ősz vót má, az egész libát a két lábánál fogvást, ahogyan fő vót pucúva, főkötöttem, itt vót a lábom között. Fogtam a bundát, rámvettem és mentem a finánc előtt ki. Hát nem szólt, mer nem lehetett látni semmit se. Fölültünk a villamosra, bementünk oda, ahol az asszony lakott, mondtuk nekije, hogy: - Meghoztuk a libát. Nem látott semmit se, ugye. Azt mondja: - Hát hol van? Hát fogtam a bundát, így széttártam, az a tíz kilós liba meg itt lógott a lábom között. Az az asszony úgy nevetett, majd összepisálta magát. Hát így jutott ki a liba. * A bakba, vagy a raktárba a fenekébe az áru alá szoktuk eldugni, vagy ha le vót ólmozva a raktár, akkor be a raktárba. Mindig én kötöttem az ólmot, amikor jött a finánc blombázni. Akkor én úgy kötöttem rája, hogy azt akárhogy leblombázza, azt én mindig ki tudom nyitni. Egyszerű, ha én kötöm rá, akkor az megvan úgy kötve, hogy én azt mindég ki tudom nyitni, az ólmot nem sértem meg, aztán szépen ki lehet nyitni. * Az úgy vót, hogy ki akartam vinni a radirt a Feri bácsihoz. Itt fönt valamikor levente-ház vót, BKV rakpartnak nevezték, б ott lakott ugye, ő vette vóna át. Aztán fő vótunk jelentve, jöttünk le föntrű, ugye. Beszálltam a ladikba, hogy megyek ki, és mikó már majdnem kiérek a partra, akkó látom, a lépcsőn jön le a finánc elejbém. Akkó mindjárt visszafordítottam a ladikot és visszamentem az uszályra. De б ott a Duna szélin kiabált, hogy jöjjek ki. Mondom: - Jó, majd mindjárt. Aztán félrebillentettem a csónakot, aztán a csónak mellett le a radírgumit. Aztán a finánc ott bíztatta a halászokat, hogy halásszák ki, mer nem vót bizonyíték rám, hogy hát megfogott. * Bécsben meg akartuk venni a rációt és már az utolsót köllött vóna ki vinnem, akkor ki lett vóna a rádió ára. Hát akkor még nemigen vót rádió az uszályokon. Akkó vettük azt a nagy rádiót. Tizenöt kiló szalonna vót a nagy gyékény cekkerbe, akkó vittem ki az utolját. Hát fő vótam jelentve egész biztos, mert közrefogtak a fináncok. Egyik innen jött, másik innen jött, nem lehetett kikerűni egyik fináncot sem.