Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 43 (1998)( Pécs, 1999)
Történettudományok - Suba János: A Jugoszláv Királyság északi határának kitűzése. (A Magyar-Jugoszláv Határmegállapító Bizottság működése, 1921–1924)
224 A JANUS PANNONIUS MÚZEUM ÉVKÖNYVE 43 (1998) A „Millerand levél" A magyar kormány számára a legfontosabb dokumentum - amely bizonyos mérvű mozgásszabadságot biztosított részére - a Szövetséges és Társult Hatalmak válaszának kísérő levele a magyar békedelegáció elnökéhez, az úgynevezett „Millerand levél" (vagy másképpen a „Kísérőlevél") volt, amelyet Alexandre Millerand francia miniszterelnök a békekonferencia elnöki minőségében írt alá. Ez a levél tulajdonképpen a trianoni határok bizonyos mérvű „revízióját" helyezte kilátásba. „...A helyszínén megejtett vizsgálat esetleg szükségessé fogja tenni, hogy egyes helyeken a szerződésben megállapított határt áthelyezzék. ...ha a határmegállapító bizottságok ... úgy vélik, hogy a szerződés intézkedései... valahol igazságtalanok, ... módjukban lesz erről jelentést tenni a Nemzetek Szövetsége Tanácsának. Ebben az esetben a Szövetséges és Társult Hatalmak hozzájárulnak, hogy ha az egyik érdekelt fél kéri, a Szövetségek Tanácsa felajánlhassa jó szolgálatait abból a célból, hogy az eredeti határt, ugyanazon feltételek mellett, békés úton megváltoztassa ott, ahol ennek megváltoztatását valamelyik bizottság kívánatosnak mondja." Nyílt utasítások a határmegállapító bizottságok részére A harmadik dokumentum: a Nagykövetek Tanácsa által kiadott nyílt utasítások a határbizottságok részére a Kísérőlevél értelmében való eljárásra. Ebben általánosság szintjén szabályozták a határmegállapító bizottságok szervezetét, jogkörét, működésének elveit. Az utasítás műszaki részében pedig a határkitűző munkálatok menetét, munkamódszerét, dokumentumait. Pótutasítások a magyarországi határmegállapító bizottságok részére Később - a felmerülő problémák megoldására szükségessé vált egy a „Pótutasítások a magyarországi határmegállapító bizottságok részére" című utasítás kiadása is. Ez 1921. június 3-án kelt. A legfontosabb rendelkezései a következők voltak: „...Elvileg a határt a helyszínen kell megvonni, úgy amint a békeszerződés megállapította. Semmi szín alatt nem szabad ... a határmódosításoknak olyan természetűnek lenniük, hogy lényegében kérdésessé tegyék a szerződésben leirt vonalat." Az utasítás szabályozza azt is, hogy mikor és milyen feltételek esetén lehet a Nagykövetek Tanácsához fordulni. A Magyar-Jugoszláv Határmegállapító Bizottság működése Előzmények A Versailles-i békekonferencia 1919. augusztus 25-én megállapította a végleges magyar-jugoszláv határt. Ennek ellenére a jugoszláv politikusok még két éven keresztül emlékiratok sokaságával - amelyekben komplex (gazdasági, közlekedési, történelmi, politikai és etnikai) érveket sorakoztattak fel - próbálták a határok megváltoztatását elérni a békekonferenciánál. A jugoszláv vezetés politikai és diplomáciai akciók sorozatával elérte, hogy a békekonferencia visszavonta azt a kiürítési parancsot amely elrendelte, hogy Jugoszlávia adja vissza Magyarországnak azokat a megszállt területeket, amelyek a kijelölt trianoni határ és a belgrádi konvenció vonala között helyezkedtek el. A békekonferencia csak 1921 tavaszán vetette fel újból a megszállt területek kiürítését. Ezen már az sem segített hogy a szerb vezetés létrehozta a baranyai „Szerb-Magyar Köztársaságot". A Péter király halála után kialakult belpolitikai válság nem tette lehetővé a kiürítés további halogatását. A szerb állások vonala 1921 augusztus 20-án a következő volt: Barcs - Somogytarnóca - Istvándi Kisdobsza - Merenye - Somogyapáti - Csertő - Dinnyeberki - Bükkösd - Megyefa - Kővágótöttös - Mecsekszentkút - Mánfatelep - Mecsekszabolcs - Somogy Vasas - Hosszúhetény - Pécsvárad - Zengővárkony Kisvarasd - Ráczmecske - Féked - Véménd - Bátaszék - Alsónyék - Baja. Innen a Tiszáig Csávoly - Felsőszentistván - Tataháza - Mélykút - Tompa - Kelebia Körösi erdészlak, innen Röszke irányába a Birkás-, Kisborsos-, Pap- és Madarász-tanyák. 1920. augusztus 20-án - békekonferencia által kitűzött határidőn túl két nappal - megkezdték a megszállt területek kiürítését. Másnap a magyar csapatok bevonultak Pécsre, Bajára, és az újszegedi háromszög területére 4 , így a 33 hónapos szerb megszállás után ezek a területek visszatértek Magyarországhoz. A bizottság 1921. augusztus 1-én alakult meg Párizsban. Elnöke az angol David Crée ezredes volt. Tagjai: francia részről Maurice Marminia alezredes, az olasz Giovanni Valvassori vezérkari ezredes, a japán Heidsuke Yanagawa alezredes volt. A Szerb-Horvát-Szlovén királyságot J. Voine Colakantics ezredes, Magyarországot Vassei Károly 5 vezérkari ezredes képviselte.
