Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 43 (1998)( Pécs, 1999)

Történettudományok - Radnóti Ilona: Temetkezési szokások a pécsi-baranyai zsidóság körében a dualizmus korában

188 A JANUS PANNONIUS MÚZEUM ÉVKÖNYVE 43 (1998) 9. ábra. A Schapringer család sírboltja (Pécs) A zsidó ábrázolási tilalmak miatt a korai sírkövek többsége általában dísztelen. Később a leggyakoribb díszítménnyé a szomorúfűz válik, de ez annak ellenére, hogy a sátoros ünnep csokrának részét nem tekinthetjük jellegzetes zsidó szimbólumnak. Hiszen e korszakban már, más felekezetek temetőiben is gyakorta találkozunk ezzel a díszítménnyel. Nem túl gyakran a sírköveken zsidó szimbólumok is megjelennek. E tradicionális jelek közül az előkelő leszármazási hagyományokat mutató kohén (áldást osztó kéz; 5-6. ábra) és levita (korsó) szerepel a leggyakrabban (7-8. ábra). Időnként a sírköveket korona díszíti és ez esetenként az áldást osztó kézzel is szerepel. Schapringer Joachim, az egyik leggazdagabb pécsi polgár 1893-ban készítette el a családi sírboltot. Elkészültéről a Pécsi Napló december 2-i számában tájékoztatta a város lakosságát. Mindeddig hasonló nagyságú, s minden valószínűség szerint hasonló költségű síremléket nem építettek a városban. Stílusát tekintve eklektikus építmény, 4 méter hosszú, annál valamivel magasabb és 3 méter széles. A fekete gránitból, fehér carrarai márványból épült mauzóleum-szerű síremlék oromzatán az aranyozott zsidó szimbólum, az egymást metsző két egyenlő szárú háromszög (Dávid pajzsa) alatt ott díszeleg a nemesi címer is (9. ábra). 10. ábra. Héber feliratú sírkő (Mohács) 11. ábra. Héber feliratú sírkő (Mohács)