Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 43 (1998)( Pécs, 1999)
Történettudományok - Radnóti Ilona: Temetkezési szokások a pécsi-baranyai zsidóság körében a dualizmus korában
184 A JANUS PANNONIUS MÚZEUM ÉVKÖNYVE 43 (1998) 1. ábra. Zsidó temető (Mágocs) A koszorúk küldése azonban kivételt jelentett. A pécsi Chevra Kadisa jegyzőkönyvei és Resch Armin mohácsi rabbi leírásából tudjuk, hogy az 1880-as évek végétől elterjedőben volt ez a gyakorlat. A pécsi Szent Egylet 1891. január 21-ei ülésén határozatban rögzítette a „Az utóbbi időben annyira elharapódzott a célszerűtlen fényűzés a temetések rendezésénél, valamint ... a koszorú adományok, melyek a zsidó vallás szellemének és szokásainak meg nem felelnek...", hogy határozatban rögzítette: a kegyelet nem nyilvánulhat meg „külsőségekben, fényűzés, pompa, koszorú özön s fényes ravatalozásban..., mert ezzel az egyenlőség még a halálban is megszűnnék, ...mert szent vallásunk szelleme és szokásai ily eljárást nem ismernek, azt egész idegenszerűnek tartják, sőt egyenesen mint más vallástársulatoktól átvett szokást elítélik." Hasonló érvekkel utasította el Resch Ármin mohácsi rabbi is a közösség köréből érkező ilyen jellegű igényeket. Annak ellenére, hogy mindkét településen a zsidó hagyományoktól gyökeresen idegennek nyilvánították a koszorúk küldését, és nem engedélyezték a halottaskocsira történő felhelyezésüket, évekig tartott, míg sikerült háttérbe szorítani a környezettől átvett gyakorlatot 12 . A koszorúk helyett a Chevra Kadisák emlékkönyvet rendszeresítettek, melyet á temetés előtt elküldtek a gyászoló felekhez, hogy a koszorúra szánt összeget koszorúmegváltás címén jótékony adományokra jegyezzék be. Ez az eljárás jobban igazodott a zsidó hagyományokhoz. A haláleset és a temetés időpontjának közlése a zsidó közösség tagjaival ugyanis valamennyi hitközségben a tradícióknak megfelelően házról-házra járva történt. A hírt közlő Chevra-tag vagy alkalmazott ez alkalommal perselyt is vitt magával, hogy abba jótékony célokra adományokat gyűjtsön. Ilyen célból perselyezés a gyászszertartás alatt is folyt, ugyanakkor a gyászmenet idején, az utcán történő adománygyűjtést valamennyi alapszabály tiltotta. A zsidó vallás hitelvei is örök életté alakítják a halált. A test mulandó, de a lélek halhatatlan. E felfogás tükröződik a temetők elnevezésében („Örök élet háza") és a sírkövek héber feliratának záró sorában („Lelke legyen bekötve az élet örök kötelékébe"). Az általunk vizsgált négy temető közül a mágocsit nyitották meg a legkorábban, ott már a 18. század végén temetkeztek. Néhány korai sírkő még ma is áll. Ezek közé tartozik a 1795-ben állított, a leszármazottak által az 1980-as években felújított sírjel. A család máig őrzi a temető keletkezésének történetét. A hagyomány szerint Honig József azért kapott földet és temetkezési engedélyt a településen, mert apját, Rabbi Majse-t a földesúri bíróság koholt vádak alapján máglyahalálra ítélte. Amikor évekkel később kiderült, hogy nem a rabbi követte el a keresztény templom kifosztását, az ítélkező földesúr lelkiismereti okokból földet adományozott a családnak. Hozzájárult ahhoz is, hogy a Honig család leszármazottai, bárhol is élnek az országban, mindig temetkezhessenek a településen. A temető-
