Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 43 (1998)( Pécs, 1999)

Természettudományok - Dénes Andrea–Ortmanné Ajkai Adrienne: A Dráva baranyai holtágai. Általános és botanikai jellemzés, természetvédelmi kérdések

DÉNES A. ÉS ORTMANN-NÉ AJKAI A.: A DRÁVA BARANYAI HOLTÁGAI 17 Kisszentmárton 27. Kisszentmártoni holtágrendszer (4. ábra) Kisszentmárton falutól déli-délkelti irányban elhelyezkedő nagyobb kiterjedésű, részben szántóföldekkel, részben erdőkkel körülvett, különleges tájképi és természeti értékeket őrző holtágrendszer. Ez a terület - Atakierdő és a hozzá csatlakozó lápok és vízi-mocsári vegetációtípusok együttese - szépen példázza, hogy a síkvidéki erdők - amennyiben természetközeli állapotban maradhatnak fenn - egyáltalán nem egyhangúak, hanem - a mikrodomborzat és a vízellátottság változatosságának köszönhetőn - igen változatosak lehetnek. Az alig 100 ha kiterjedésű területen számos növénytársulás, szép, természetközeli állományait, illetve jelentős számú védett növényfajt találunk. A holtágrendszer állandó vizű részei: 27/7. Északi-holtág: égerláp és Bradai-tó: a baranyai Dráva-sík egyetlen nyúlánk sasos égerlápja {Carici elongatae-Alnetum), ezen atlantikus társulás legkeletebbi előfordulása; valamint nádas magasásos és rekettyefüzes, helyenként lápi jelleggel. 2712. Kisszentmártoni-tó: Északi része mérsékelten horgászott tó néhány stéggel; partját sűrű lápcserjés szegélyezi. A délnyugati nyúlványban 100 éves, őserdő jellegű kőrisláp (Fraxino pannonicae-Alnetum alnetosum); délkelti végén égerláp, fűzliget. 2713. Idős fúzláp: A Kisszentmárton-Mailáthpuszta közti országúttól keletre található, kicsiny láperdő idős fehér füzekkel és magyar kőrisekkel, déli részén magassásosokkal és nádasokkal. Növényzet: A többé-kevésbé pangó vizű morotvák vízi, lápi vegetációnak adnak otthont. Legmélyebb részeiken lebegő hínártársulások (Lemnetum minoris, LemnoSpirodeletum, Lemno-Hydrocharietum morsus-ranae, Lemno-Utricularietum vulgaris, Lemno minoris-Spirodeletum, Ceratophylletum demersi, Stratiotetum aloidis), szegélyük felé haladva nádas társulások (Glycerietum maximae, Typhaetum angustifoliae, Phragmitetum communis) élnek, helyenként lápi fajokkal {Carex acutiformis, Ranunculus lingua). Tömeges a védett rucaöröm {Salvinia natans). A feltöltődés során megjelenő első fás társulás a lápcserjés {Calamagrostio-Salicetum cinereae), benne egy helyen jelentős tőzegpáfrány {Thelypteris palustris) állomány található. Az égerlápok többsége kontinentális jellegű kőris-éger láperdő {Fraxino pannonicae-Alnetum). Koronaszintjükben a mézgás égert felválthatja a magyar kőris, illetve a fehér nyár. Védett fajok: Hottonia palustris nagy tömegben, Ranunculus lingua, Salvinia natans, Urtica kioviensis, Dryopteris carthusiana. Egyedülálló a szinte állandóan vízben álló idős fák, kidőlt mohos törzsek látványa. Az Ataki-erdőhöz észak felől csatlakozó holtágban található egy igen szép égeres láperdő {Carici elongataeAlnetum) állomány, e társulás legkeletibb, Baranya megyében egyetlen előfordulása. A dús és fajgazdag gyepszint ritka és védett fajai: Carex elongata, Cardamine amara, Dryopteris carthusiana, Hottonia palustris, Ranunculus lingua, Thelypteris palustris. A holtágak peremén, elsősorban csatornaközeiben, ahol jobban mozog a víz, a puhafaligetek {Leucojo aestivi-Salicetum albae) néhány fragmentuma is fellelhető. A ligetes koronaszintet (40-50%) Salix alba, a gyepszintet elsősorban mocsári fajok {Carex riparia, Galium palustre, Iris pseudacorus, Lycopus europaeus, Oenanthe aquatica, Symphytum officinale, Sium latifolium) alkotják. A holtágak között kiemelkedő magasabb térszínen keményfaligetek {Scillo vindobonensi-Ulmetum) szép, természetközeli, idős állományai találhatók. E társuláson belül három aljnövényzeti típus (Carex sylvatica -, Circaea lutetiana - és Carex remota - típus) különíthető el. Védett faj: Carex strigosa, Neottia nidus-avis, Tamus communis, Epipactis helleborine, Listera ovata, Dryopteris carthusiana. A területen, tájidegen fafajok - egyetlen kisebb Robinia pseudoacacia állományt leszámítva - nincsenek. Védett és ritka fajok: a baranyai Dráva-sík összes, lápokra jellemző védett faja előfordul itt: Hottonia palustris, Dryopteris carthusiana, Ranunculus lingua, Salvinia natans, Thelypteris palustris, Urtica kioviensis, Carex strigosa, Listera ovata, Alnus incana, Carex elata, Carex elongata, Carex gracilis, Carex pseudocyperus, Equisetum telmateia, Equisetum palustre, Polygonum amphibium, Scutellaria galericulata. Egyéb értékek: A Dráva-sík unikális területe több szempontból: teljes mocsári-lápi szukcessziósor, a nyíltvízi társulásoktól az idős erdőkig; nyúlánk sasos égerláp legkeletibb előfordulása; változatos tájképi szépség; sok védett faj; háborítatlan, ősállapotokat időző terület Védettség, természetvédelmi kérdések: Az Ataki erdő néhány erdőrészlete KOVÁCS és KÁRPÁTI (1973, 1974) kutatásainak köszönhetően 1976-ban helyi védelmet nyert, egyébként a lápokat kivéve, nem védett terület. A helyi védelem ellenére 1997-ben megkezdték az idős