Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 43 (1998)( Pécs, 1999)
Történettudományok - Járányi László: Egy pécsi patrícius család története I.
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 43 (1998) 167-180 Pécs, 1999 Egy pécsi patrícius család I. JÁRÁNYI László Bevezetés a Járányi család történetébe Közel száz évvel ezelőtt, 1903. május 31-én a Pécsi Napló című újságban NÉMETH Béla, a helytörténész újságíró írta le a következőket: „Séta a Belvárosban 75 évvel ezelőtt (tehát 1828-ban). A városnak azt a részét, ahol a Kis-Flórián kútja volt, ahol a József utca a Mária utcába torkollik fel, az Anna utcai részt az Anna és Papnövelde utcai részt is beleértve, méltán lehetne Járányi negyednek nevezni. E tájékon egymást érik a család szerteágazó tagjainak házai. Összesen tizenkét Járányi féle ház volt e vidéken amellett, hogy a Mária, a József és a Hunyadi utcában is voltak Járányi házak. A család, a városnak már a tizennyolcadik században úgy tisztségviselőket, valamint kézműveseket szolgáltatott. Ma már - folytatja a cikkíró - csak elszórtan találunk Járányiakat Pécsen és az ősi negyedben csak egyetlen ház áll még Járányi néven, de az sem pécsi lakos."* Én, a kései utód, e sorok olvasásakor már rengeteg anyagot gyűjtöttem össze ősi családom múltjából. Bejártam a „Járányi-negyed" házait, voltam szépapám, András házában, ahol több mint kétszáz évvel ezelőtt élt népes családjával. Ó egymaga négy házat épített gyerekeinek, szinte egymás szomszédságában, ezen a környéken. Jártam a Mindszent templomban, ahol a templom padozata alatt egy későbbi építkezésnél újra lefalazott kriptarészben kétszáz éve pihennek szépapám és szépanyám csontjai, és a templomot körülvevő ősi temetőkben a szépszüleim előtti és utáni Járányi nemzedékek számtalan tagjának csontjai porladnak. Jártam a Belvárosi templom kriptájában is, ahol a családból tizenhat ősöm pihen, köztük Pécs város történetének a városért talán legtöbbet cselekvő polgármesterének, Járányi Györgynek hamvai is. Mi indított erre a többéves kutatásra? Mi volt a célom és mi most, hogy nekiálltam megírni családom történetét? Nehéz volna ezekre röviden felelni. Először és elsősorban talán a kíváncsiság: megtudni, mi az alapja annak a rengeteg családi hagyománynak, amit édesapánktól hallottunk. Tőle tudtuk, hogy ősi pécsi családból származunk és azt is, hogy valamennyi pécsi Járányi mind rokon, hajdanán egy család volt. Mesélt apánk a család különféle ágairól is: - a tabakosokról, akik tímársággal, bőrfeldolgozással foglalkoztak és ebből kifolyólag a Budai külvárosban, a Tettye patak mellett éltek és dolgoztak; - a pokrócosokról, akik ugyan legnagyobbrészt a Belvárosban laktak, de munkájukat ők is a Tettye patak mellett végezték; - a bábos Járányiakról, akik gyertyaöntésben és mézeskalács készítésben jeleskedtek, és akik még az én gyerekkoromban is, a Király utca végén, a Búza téren, meg a Zsolnay utca elején is műhelyt meg üzletet tartottak fenn. Két ilyen bábos Járányi - úgy tudom még ma is dolgozik Pécsett. Voltak még a „kapás Járányiak" is, leginkább a Mindszent templom környékén laktak, a család szegényebb ágához tartoztak, iparuk általában nem volt, szőlőik jövedelméből, kapálásból éltek, főképp az 1800as évek eleje után. Mikor aztán feltettem apámnak a kérdést, hogy mi a család melyik ágához tartoztunk, említette a „Purger Járányiakat", akik szintén a Belvárosban laktak, pokrócos, csizmadia vagy bocskoros varga mesterséget folytattak, de náluk a hangsúly már a vagyonon, a szőlőkön, földeken és ezek jövedelmén volt és csak mellettük valamelyik iparos, kézműves szakmán. Apánktól ismertem meg a nagyapám és dédapám házát, meg az ükapámét is, б mutatta meg az Anna utca végén azt a várfalhoz ragasztott kicsi házat, az 53. számot azzal, hogy: ez is a mi őseink háza volt. Itt az is szócska használata mutatja pontosan azt, hogy б is tudta, mennyi Járányi ház volt ebben az „ősi negyedben". Ez a környékre oly jellemző, szinte dalmát hangulatú, a várfalhoz ragasztott házacska élénken maradt meg emlékeztében 2 . Tőle tudtuk azt is, hogy valamikor nagyon gazdag volt a család, bizonyítékként mondta, hogy még polgármester is akadt belőlük, de aztán a sok gyerek - ami majd látjuk, jellemző volt családjainkra - lassan elkoptatta a vagyont. Még egy érdekes családi hagyomány: minden ősünk a György nevet viselte - mondta apám, és majdnem igaza lett: Járányi György volt a nagyapám; Járányi György a dédapám; Járányi György az ükapám is. Igaz, hogy a szépapám az . András nevet viselte, de vele
