Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 43 (1998)( Pécs, 1999)

Természettudományok - Dénes Andrea–Ortmanné Ajkai Adrienne: A Dráva baranyai holtágai. Általános és botanikai jellemzés, természetvédelmi kérdések

12 A JANUS PANNONIUS MÚZEUM ÉVKÖNYVE 43 (1998) A holtág növényzete: Növényzete társulások szintjén szegényes, de több védett fajt rejt. Hínárnövényzete: Lemneîum minoris, Lemno-Spirodeletum, és szinte az egész, még nyílt vízfelületet beborító Nuphar luteahínárral. Kis tündérfátyol (Nymphoides peltata) állomány is megjelent tóban. A holtág két vége már szinte teljesen feltöltődött, nagy területű nádas társulások (Phragmitetum communis, Typhetum latifoliae, Glycerietum maximae) és rekettyefüzes (Calamagrostio-Salicetum cinereae) borítják. Védett és ritka fajok: Nymphoides peltata, Thelypteris palustris, Salvinia nutans, Carex pseudocyperus. Védettség, természetvédelmi kérdések: Védett, a nemzeti park területén van. Sajnos csak igen keskeny sáv erdő határolja, jobb szigetelésre lenne szüksége. Erősen feltöltődött holtág, de a Drávához közel fekszik, árvízkor egy csatornán át, a Dráva vize a bejut medrébe, vízutánpótlása biztosíthatónak tűnik. A gáthoz legközelebbi részén rendszeresen és átgondolatlan módon kotorják. A felszaggatott, tóból ki nem szedett hínárnövényzet a tóban rothad el. A partjára kirakott iszap és bomló növényzet pedig az első esők után visszajut a vízbe. Haltelepítést (növényevő tájidegen halak) is tapasztaltunk. A holtág által körbeölelt területen felhagyott homokbánya és illegális szemétlerakó is van. 13. Zalátai Ó-Dráva (Adravica, Dravica, Lajos tanyai-tó, Lajos tanyai-holtág) (2. ábra) A holtág Drávasztára és Zaláta között észak-déli irányban húzódik. Talán a legszebb, nagy vízterű Drávaholtág. Területe -18 ha, amiből ~7 ha a vízfelület. Átlagos vízmélysége 1 m. Változatos gazdag vegetációja mellett, tájképileg is rendkívül szép. Körben erdő, vagy legalábbis fák szegélyezik, így kultúrtáj környezete nem látszik. Déli része intenzív hasznosított horgásztó. Itt keleti partját stégek, csónakkikötő, kikotort mederszél, kaszált gyep, és szép, öreg hagyásfákkal elegyes keskeny bokros sáv szegélyezi. Máshol telepített erdők, és néhány szép, idős, természetközeli fűzliget állomány határolja. Növényzete: Úszó- és lebegő hínárnövényzete változatos és gazdag: Lemna minor, Lemna trisulca, Spirodela polyrhiza, Salvinia natans, Utricularia vulgaris, Ceratophyllum demersum, a ritka Wolffia arrhiza és Utricularia minor. Gyökerező hínárvegetációját elsősorban tündérfátyol (Nymphoides peltata) alkotja, de előfordul súlyom (Trapa natans) is. A partokat nádas (Phragmitetum communis, Glycerieteum maximae) szegélyezi. Sok helyen a sekélyebb vízben magassásos (Caricetum gracilis) él, valamint nagyobb Hottonia palustris állományt is találtunk. A nyugati partját szegélyező telepített erdők mellett, jó vízeUátottságú, gyakran elöntött, gazdag aljnövényzetű, öreg fűzliget (Leucojo aestivi-Salicetum albae) is előfordul. Védett és ritka fajok: Hottonia palustris, Utricularia minor, Nymphoides peltata, Salvinia natans, Trapa natans, Carex vesicaria, Carex pseudocyperus, Wolffia arrhiza. Egyéb értékek: Nagy nyílt vízfelület, tájképi értékek. Védettség, természetvédelmi kérdések: Nem védett; de a legértékesebb holtágak egyike. Védetté nyilvánítása a jelenleg még nem védett holtágak közül az elsők között kell, hogy megtörténjen. Ezt indokolja változatos, gazdag növényvilága és tájképi szépsége, melyet veszélyeztethet a horgászat fokozódása. Déli vége a Duna-Dráva Nemzeti Park közvetlen közelében van. A nádas néhol babásodik (növényevő halak?). Keletről közeli szántóföldek határolják, ezért ott szélesebb erdősávval való szigetelése fontos lenne. 14. Kis-vájási morotvák (2. ábra) A Kis-vájási erdő változatos felszínű, morotvákkal szabdalt hullámtéri fűzliget ill. ültetett füzes a Dráva közvetlen közelében. Nagy terület, kevesebb, jelenleg is nyílt vizes és több már feltöltődött morotvával Növényzet: A nyílt vízzel is rendelkező - részben csatorna jellegű - morotvák legjellemzőbb hínárnövénye a hínáros víziboglárka (Ranunculus trichophyllus). Nagy tömegben az egész vízfelszínt boríthatja. A tavaszig nyílt vizes, nyárra teljesen kiszáradó morotvák alját Polygonum hydropiper, Oenanthe aquatica és foltokban Carex vesicaria borítja. A már feltöltődött morotvákban Carex gracilis, mint legjellemzőbb sásfaj mellett, C. riparia, C. acutifornús alkot állományt. A legnagyobb területeket azonban Glyceria maxima borít, néhol a nád, széleslevelű gyékény, vagy pántlikafű (Baldingera arundinacea) is uralomra jut. Állományaikban és a már beerdősödött, de jó vízeUátottságú, morotvák menti fűzügetekben és nemes füzesekben további mocsári fajok: Leucojum aestivum, Caltha palustris, Lysimachia nummularia, Galium palustre, Iris pseudacorus, Cardamine pratensis, Alisma plantago-aquatica, Ranunculus sceleratus is gyakori fajok. Védett és ritka fajok: Carex vesicaria, Leucojum aestivum, Caltha palustris, Cardamine pratensis, Ranunculus sceleratus, Carex vesicaria.