Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 43 (1998)( Pécs, 1999)

Régészet - Gábor Olivér: Későantik sírok Mágocson

GÁBOR О.: KÉSŐANTK SÍROK MÂGOCSON 115 nagyméretű, „S" alakú kapocs, végei csigavonalban feltekerve. Jó állapotban került elő. Ltsz.: R.83.250.17., H: 2,6 cm, Sz: 1,3 cm (IV. tábla. 3/3.). Bronzlánc. Lapos bronzhuzalból készült, kisméretű, körte alakú és kerek láncszemek. A láncnak 3 rövid töredéke maradt meg. Ltsz.: R.83.250.14. A láncszemek Átm: 0,3-0,4 cm (IV. tábla. 3/2.) 13 gyöngy. 4 zöld, hasáb formájú üveggyöngy. 1 terrakotta színű, négy oldalú üveggyöngy. 4 fekete színű, amfora alakú, oldalán bevagdosásokkal díszített üveggyöngy. 3 világoszöld, korong alakú, kisméretű üveggyöngy. 1 fehér színű, kis, kerek üveggyöngy. A gyöngyök száma eredetileg 14 volt, de konzerváláskor 1 elporladt. Ltsz.: R.83.250.15., Átm.: 0,3-0,6 cm (IV. tábla. 3/1.). Bronzcsat. Nagyméretű, ovális övcsat, széles, lapos karimával. A csattüske illesztésénél elkeskenyedik, az illesztés helyét két oldalról egy-egy gondosan megmunkált, stilizált állatfej veszi közre. A csatíven (=karima) félkör alakban, egymással párhuzamosan két borda fut végig, melyeket beütött háromszögdíszek töltenek ki. A csat állapota jó, de a csattüske hiányzik. Ltsz.: R.83.250.12., H: 5 cm, Sz: 3 cm (IV. tábla. 3/6.). A leletanyag elemzése A kétsoros csontfésűk előfordulnak mind a késó-római, mind pedig a barbár anyagban, és divatjuk még évszázadokig tovább él. Elkészítési módjuk esetleg házi iparra enged következtetni. A germánoknál gyakori, hogy a fogakat csak a fésű összeszerelése után fűrészelik be, így a pántok szélein fűrésznyomok, rovátkák keletkeznek (NAGY M. 1993 75). A fésű munka közbeni forgatására az utal, hogy a rovátkák csak a pántok középvonaláig haladnak, majd pedig a másikoldali pánton folytatódnak. A 3. sír díszítetlen fésűjének (IV. tábla. 3/4.) párhuzamai előfordulnak Csákváron is (SALAMON, BARKÓCZI 1971 abb. 9 abb. 11). Ez a fésű igényesebb anyagból, szaruból készült, ezért épebb, mint az 1. sír fésűje, mely viszont egyedi díszítésű (II. tábla. 3., V. tábla. 3.). Földrajzilag legközelebbi analógiáknak a Pécs-malomi fésűket tekinthetjük (NAGY E. 1994), melyek díszítése azonban más, és a velük együtt előkerült torzított koponya miatt már az 5. század első felére, azaz néhány évtizeddel a mágocsiak utánra keltezhetők. A poliéderforma sokféle tárgyon szerepel. Rómaiaknál gyöngyön, fibulán, tűn, súlymértéken és fülbevalón, a barbároknál gyöngyön, zabián, és fülbevalón. Salamon Ágnes és Barkóczi László szerint a poliédergombos fülbevalók divatja a Fekete-tenger felől terjedt el. Pannóniában már a 4. század végén megjelenik a limes menti telepeken és temetőkben (Intercisa, Pilismarót, Szentendre), és a foederatihoz köthető. A függők elterjedését az 5. század első felére datált Csákvár-típusú temetőkhöz kötik, majd a Szabadbattyán-periódusban is tovább élnek (SALAMON, BARKÓCZI 1971 79-80; 1982 151 162). B. Vágó Eszter és Bóna István ezzel szemben úgy véli, hogy már a 4. század végi római sírokban megtalálható ez a fülbevaló típus (Intercisa, Lauriacum, Pantikapaion, Chersonessos), míg a Marosszentanna-Csernyahov kultúra területén nem terjedt el. Szerintük a tárgytípus római eredetű, és csak az 5. században köthetjük barbárokhoz a pannóniai példányokat (B. VÁGÓ, BÓNA 1976 196-198). Ez alapján a korai, tömör poliédergombos fülbevalók valószínűleg római indíttatásúak, de etnikai megkülönböztetésre a mágocsi példányok nem használhatók. Ugyanakkor a későbbi, díszes, barbár ízlésű „polikróm" darabok már semmiképp nem tekinthetők római viseletnek. A mágocsi 3. sír darabja (IV. tábla. 3/5.) a tömörgombos, díszítetlen típusba tartozik. Ilyenek voltak az összehasonlítási alapot nyújtó csákvári temetőben a 31., 33. és 27. sírokban (az utóbbiban nyújtott gömb alakú) (SALAMON, BARKÓCZI 1982 Abb. 5/27 31 33). Baranyában összesen 7 lelőhelyről került elő poliéder-gombos fülbevaló: Bolyban (PAPP 1962 172, Kiss A. 1979 391), Mohácson (PÁRDUCZ 1949 85-90, PÁRDUCZ 1963 28, Kiss A. 1979 392), Szigetvár környékén (Kiss 1979 392), Domolospusztán (DOMBAY 1956, Kiss 1979 392), Pécs-Málomban (NAGY 1994), Kővágószőlősön (KOVÁTS 1975b) és Mágocson. Ezek közül a bólyi másodlagos helyzetű, a szigetvár környéki pedig ismeretlen eredetű. A mohácsi, a domolosi, a malomi és a kővágószőlősi darabokról viszont bizonnyal állítható, hogy barbárok hordták. A 2. és 3. sír üveggyöngyei már a korábbi római és szarmata temetőkben is előfordulnak, de szinte minden mágocsi típus megtalálható a csákvári női sírokban is (SALAMON, BARKÓCZI 1971). Etnikai és pontosabb kormeghatározás így nem vonható le belőlük. A hagymafejes fibulák már a 3. századtól jelen vannak a Duna-vidéken, eleinte a római katonai réteg ruházatának részeként, majd a már nem katona-családoknál is. A típus a 4. század 2. felében lett igazán népszerű, amikor többségüket már olcsóbb anyagból, bronzból öntötték. Szórványosan megtalálhatók a Barbarikumban is. Az 1. sír fibulája (II. tábla. 1., V. tábla. 1.) a 4. század 2. felétől megjelenő, Keller-féle 4. típusba tartozik, melynek divatját Tóth Endre az 5. század elejéig kitolja (KELLER 1971 38-41 Abb. 11-12, TÓTH 1994 142). A fibulaláb (=tűtartó) díszítése alapján a legjobb párhuzamot Intercisán, a 150. sírban találtak (B. VÁGÓ, BÓNA 1976 Taf. XXXVI). A mágocsi fibula bronz anya-