Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 41-42 (1996-1997 )(Pécs, 1998)

Néprajztudomány - Begovácz Rózsa: „Az örök világosság fényeskedjék neki...” A végtisztesség megadásának alakulása a Dráva mentén

BEGOVACZ R.: A VÉGTISZTESSÉG MEGADÁSÁNAK MÓDJA A DRÁVA MENTÉN 157 49. 49a. 50. 51. 52. 53. 54. 55. 55a. 56. 57. 58. 59. 60. 61. a mohácsi sokácok is vittek kalácsot, bort, tojást a sírra. Ezeknek 62. a sorsára már nem emlékeznek. (Uő.) ua. 63. Frankovics György szíves közlése. Főszter Jánosné (*1902. Felsőszentmárton) adatközlő. 64. ua. Főszter Jánosné (* 1902. Felsőszentmárton) és Szilovics Györgyné 65. (sz. Szilovics Katalin *1901. Potony) adatközlő. Begovácz Márkné (sz. Szilovics Rózsa * 1927. Potony) és Szinyá- 65a. kovics Györgyné (sz. Zsárác Rózsa *1915. Potony) adatközlő, ua. Fucskár József (*1908. Lakócsa), Fucskár Józsefné (*1907. La- 66. kócsa) és Jankovics Vince ("'1903. Lakócsa) adatközlő. Frankovics György szíves közlése. 67. SAROSÁCZ György: Baranyai délszláv népszokások, JPMÉ. 14-15. (1969-70) Pécs, 1974. 283-297. Kis Szabó Mihályné (*1899. Drávakeresztúr), Szigecsán Vincéné (*1930. Drávakeresztúr), Moszlovácz Márkné (*1916. Drávakeresztúr) adatközlő. Begovácz Márkné (sz. Szilovics Rózsa *1927. Potony), Szilovics 67a. Pál (*1927. Potony) és Szilovics Pálné (sz. Fucskár Mária *1929. Potony) adatközlő. Begovácz Márkné (sz. Szilovics Rózsa *1927. Potony), Poszovácz Jánosné (*1902. Tótújfalu), Poszovácz Mihályné (*1936. Tótújfalu), Hajós Anna (*1905. Tótújfalu), Kádár Mihályné (*1897. Lakócsa), Goják György (*1897. lakócsa) és Főszter Jánosné (*1902. Lakócsa) adatközlő. Begovácz Márkné (sz. Szilovics Rózsa *1927. Potony) és Szigecsán Józsefné (sz. Szilovics Magdolna *1907. Potony) adatközlő. Hajós Anna (*1905. Tótújfalu), Virovácz Józsefné (*1934. Tótújfalu) és Petrinovics Györgyné (* 1923. Tótújfalu) adatközlő. 68. Szilovics Györgyné (sz. Szilovics Katalin *1901. Potony), Szigecsán Józsefné (sz. Szilovics Magdolna *1907. Potony) adatközlő. Iliásics Vincéné (*1923. Tótújfalu) és Gregoricz Mihályné (*1925. Szentborbás) adatközlő. Szilovics Györgyné (sz. Szilovics Katalin *1901. Potony) és Begovácz Márkné (sz. Szilovics Rózsa *1927. Potony) adatközlő. Ruza BEGOVAC: Narodna noSnja podravskih Hrvata. In.: Podravski Hrvati 2. Bp. 1990. 147-177. Gregoricz Mihályné (*1925. Szentborbás) és Borbás Mihályné ("•1915 Szentborbás) adatközlő. Szilovics Györgyné (sz. Szilovics Katalin *1901. Potony) és Szigecsán Józsefné (sz. Szilovics Katalin *1907. Potony) adatközlő. Gregoricz Mihályné (*1925. Szentborbás) és Borbás Vince (*1897. Szentborbás) adatközlő. Jankovics Vince (*1903. Lakócsa) és Kovácsevics István (*1900. Lakócsa) adatközlő. Pécsudvardon (Pécs környéki bosnyák falu) ha temetéssel álmodunk az közeli szerencsét jelent. Bodonyi Márkné (*1911) adatközlő. In.: Kultúrák találkozása - Kultúrák konfliktusai, Békéscsaba 1995. BEGOVÁCZ Rózsa: Die Brauche der Volksreligiositat im Kalendarjahr bei den Kroaten entlang der Drau (349-353). Pécs környéki bosnyákoknál Halottak napján mise után este a férfiak harangoztak egymás után. Utána pénzt dobtak egy kalapba a harangozó számára. Matusek László kántortanító szíves közlése. A hercegszántói sokacoknál Halottak napján a legények az esti harangszó idején a lányos házak ablaka előtt elimádkoztak egy Miatyánkot, majd bekiabáltak az ablakon: - Dajte za mrtve duSe pogaíe! Ezután a háziak beinvitálták a legényeket a házba és megvendégelték őket. Filákovity István újságíró szíves közlése. Szilovics Györgyné (sz. Szilovics Katalin *1901. Potony), Begovácz Márkné (sz. Szilovics Rózsa *1927. Potony) és Szinyákovics Györgyné (sz. Zsárác Rózsa *1915. Potony) adatközlő. Die Veränderung in der Erweisung der letzten Ehre bei Kroaten im Drau-Gebiet (Südungarn) Rózsa BEGOVÁCZ Der Verfasser erforscht die bis zur heutigen Zeit erhaltenen archaischen Toten- und Begrabungsbräuche der Kroaten im Drau-Gebiet samt der dazu gehörenden Handlungs- und Vorstellungswelt. Auch die Rollen an den Geschehnissen beteiligten Personen werden mit vorgestellt. Den Eintritt des nahen Todes meinte man in verschiedenen Vorzeichen beziehungsweise Träumen zu erkennen. Das Waschen, Aufbahren des Toten, das Wachen und die Beerdigung überlieferte sich von Generation zu Generation, sie gingen nach ungeschriebenen Regeln und Mechanismen vor sich, damit quasi sicherten sie das Heil des Verstorbenen. Bie der Ausübung der Zeremonie wird eine Reihe von unter Verbot stehenden und empfohlenen Taten ausgeführt, damit die Seele des Verstorbenen in den Himmel kommt. Die Urtümlichkeit und Vielfalt des Totenbrauchtums der kroatischen Siedlungen in den Komitaten Somogy und Baranya können mit Recht auf weitere interethniche Forschungen und Veröffentlichungen hoffen. A szerző címe: BEGOVÁCZ Rózsa Pécs, Postafiók 347. Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztálya 7601