Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 41-42 (1996-1997 )(Pécs, 1998)

Művészettörténet - Zombori Lajos: Csontváry nyomában a Felvidéken

216 A JANUS PANNONIUS MÚZEUM ÉVKÖNYVE 41-*2 (1996-97) 1. ábra: A Csontváry-ház deszkakerítése a kapuval 2. ábra: A ház utcafrontja Napsütéses délutánon érkeztem Gacsra. Mivel pontos leírásom nem volt a házról és tudomásom szerint itthon a mai napig sem közöltek fényképet a „gácsi patikus" egykori gyógyszertáráról, úgy gondoltam, hogy legcélravezetőbb lenne felkutatni a házat a helyi lakosok segítségével. Ekkor ért az első meglepetés. Ugyanis többek megkérdezése után még mit sem tudtam az épület hollétéről, jóllehet a helység kicsiny. A fiatalok nem is hallották a Kosztka vagy a Csontváry nevet, gyógyszertárról pedig mindössze egyről tudtak, az autóbuszvégállomás közelében. Az idősebbek tudtak ugyan egy másik gyógyszertárról a kis tér útmenti túloldalán, az új közelében, de mint kiderült, ez nem az volt, amit én kerestem. Vagyis kellett lenni egy harmadiknak. És ez volt a második meglepetés. Egyetlen megoldás kínálkozott, megkérdezni a nagyon öregeket: mit tudnak ők? Néhány meddő kísérlet után végre egy 82 éves bácsi mellé telepedtem le egy padra. Miután megegyeztünk abban, hogy az időjárás igen kellemes, és én sajnákozásomat fejeztem ki afellett, hogy már évek óta nem dohányozhat - az orvos eltiltotta -, rátértem jövetelem céljára. Igen, ő emlékszik arra, hogy az autóbusz-végállomás mellett volt a régi gyógyszertár, aminek az utóda, az ott a közelében, igen, a mai új gyógyszertár. De azok nem az igaziak, mert e kettőt megelőzte egy másik, a falu elején. Ez pedig Losoncról jövet, a kanyar után, balról az első ház, az amelyiknek magas deszkakerítése van (1. ábra). Beszédes kedvében lévén, mint érdekességet elmondta, hogy a gyógyszerész egy hórihorgas, kecskeszakállas férfi volt, akiről még az maradt meg az emlékezetében, hogy a legnagyobb hóban is csak papucsban járt. A következő utam a ma működő, új gyógyszertárba vitt, ahol egy 30 év körüli, kedves gyógyszerésznőt találtam. Érdeklődésemre elmondta, hogy б hallott Kosztkáról és tudja, hogy a gyógyszertára melyik házban működött. Leírása pontosan egyezett az idős bácsi elbeszélésével. A ház az ulica Mieru (Béke utca) 12. szám alatt van (2. ábra). Kívülről jeltelen, olyan, mint a környező régi házak egyike. Sem a kapun, sem a ház falán nincs arra történő utalás, hogy Csontváry évekig itt élt, és hogy egykor itt gyógyszertár működött. Magas, elöregedett deszkakerítés takarja el a kíváncsi szemek elől a ház egy részét és az udvart. A kiskapun belépve dühös kutyaugatás fogadott. Hamarosan két idős néni jelent meg. Bemutatkozás után elmondtam, hogy mi járatban vagyok. Egymást kiegészítve mesélték el a ház történetét. Ruzsinszky Gyula, az idősebbik néni férje, 1922-ben vásárolta meg a házat a kerttel együtt Kornidesz gyógyszerésztől. Gyógyszerészeti tárgyak nem, de a padláson több festmény és rajz is visszamaradt. Az egyik „egy nagy madarat" ábrázolt, a másik „őzet vagy szarvast", egy meg „hegyeket vízzel". Ruzsinszky Gyula halála után, úgy tíz évvel ezelőtt, kitakarították a házat és sok limlomot kidobtak. Ma már semmi olyan emlék sincs, ami Csontváryra vagy utódaira, a gyógyszerészekre emlékeztetne. Ugyanis Kornidesz gyógyszerész, amikor kiköltözött, minden gyógyszerészeti eszközt és bútort elvitt. Ennek a rövid, alig félórás beszélgetésnek a hatására úgy döntöttem, hogy egy másik alkalommal visszatérek Gacsra és megkísérlem a még homályos összefüggések részleteit is feltárni. 1981. őszén és telén néhány levelet váltottam Ruzsinszky Gyulánéval. 1982 tavaszán így írt „... ém most beteg vagyok már rigeben amit tetszik irni hogy sereimnek jüni de most nem ajánlom mert igen roszul irzem magam majd hajóban lesek asztán megírom ünöknek..." Majd nyáron, a második látogatásomat megelőzően ezt írta: „... Kedves Zombori úr tetszik irni hogy szeretne a ház ügybe elbeszilni a történetiről, in nem tudok róla