Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 41-42 (1996-1997 )(Pécs, 1998)

Művészettörténet - Zombori Lajos: Csontváry nyomában a Felvidéken

ZOMBORI L.: CSONTVÄRY NYOMÄBAN A FELVIDÉKEN 217 mondani sémit mert én nem vagyok Halicsi in Zólyom megyei vagyok ha it volna a sógorom az tudna valamit mondani róla mert az it lakot de már nemlakik it elment losoncra lakni máskülönben szívesen latom magukat de a maguk érdekükbe nem tudok eleget teni tesik megbo­csajtani az irasom által hogy ojan rendetlenöl irok mert a kezem jobra balra megy mert a kor magas 83 éves vagyok remilem nindenre válaszoltam tiszteletel maradok Ruzsinszki Jolán Isten velők". 1982 augusztusában kerestem fel ismét Gácsot. Ru­zsinszky Gyuláné, Jolán néni és a fia, Gyula (aki 1931­ben született) voltak otthon. Mint kiderült, néhány hónapja a ház hátulsó részét eladták. Az új tulajdonosok a látogatásom alkalmával nem tartózkodtak otthon. így az épületnek csak az elejét tudtam belülről is megnézni, azt a részt, ahol a gyógyszertár működött. A konyhában telepedtünk le. Gyula méregerős pálinkát tett az asztalra és csak az első koccintás után éreztem illendőnek, hogy a ház története felől érdeklődjem. Jolán néni folyton mozgott, állandóan járt a keze, éppen mosogatott, öblögetett, egy percre sem ült le közénk. Ha egy kérdésre válaszolt, egy pillanatra megállt a munkában és úgy beszélt, hol a fiához, hol hozzám. Gyula elmondta, hogy a mostani konyhát és az utcai szobát az édesapja építette hozzá. Ezután egy nagyobb szobába vezetett, és szerinte: „itt volt a gyógyszertára, azzal a különbséggel, hogy ott (az ajtóval szemben) volt egy hosszúkás, rácsos ablak, amelyen keresztül nem volt átjárás [a kertbe]. О nem itt lakott, hanem egy másik helyiségben" (3. ábra). Amikor Budapesről és Pozsony­ból is itt jártak, Gyula elmondta nekik, hogy б nem jön ki ide lakni, mert Losoncon van új lakása. „De itt minden eredeti, de ha akarnák ezt az épületet megtartani, akkor vagy a magyaroknak vagy a csehszlovákoknak meg kellene venni". Gyula ugyanis közölte velem, hogy édesanyja halála után, a ház elejét is szándékozik eladni. Az épületet az édesapja vásárolta meg 1922-ben. Nem, a gyógyszerészek után bútor nem maradt. Az eredeti ajtó tulajdonképpen az utcafronton volt (4. ábra). Ezt az átalakítás során áthelyezték, most a rövidke folyosóról közelíthető meg. Néhány éve nagytakarítást rendeztek, akkor mindent lepucoltak a padlásról. (Ez kétségtelenül azonos az édesapja halálát követő nagytakarítással.) A képek sorsa után érdeklődve elmondta, hogy dr. Oppen­heimer fogorvos járt ki Gácsra, aki régen „anyuka" fogait kezelte. Akkor kapta édesanyja azt a szentképet, cserébe a kezelésért és egy Kosztka képért [Gém], ami jelenleg is a konyha falát díszíti. „Apukám kőműves volt, abban az időben nem voltak az emberek iskolázottak, nem tudták a dolgok történeti értékét." Ruzsinszky néni sze­•: • . 3. ábra: Az egykori „rácsos" ablak 4. ábra: A hajdani bejárati ajtó helye az utcafronton rint a gácsi várat ábrázoló festményt dr. Oppenheimer 1923-ban vitte el. Amikor rákérdeztem, hogy ez nem kastély-e? Gyula azt mondta, hogy „a kastélyt a németek felrobbantották a háborúban, fenn a hegyen a vár áll." Ebben jelenleg a szellemileg fogyatékos gyerekek intézete van elhelyezve. Amikor a házat körbejártuk (5-7. ábra), megkérdeztem, hogy miért nem tettek a házra emléktáblát? Gyula azt mondta: „a csehek és a szlovákok közt véleménykülönbség volt. Nem segítenek." Emlékei közt keresgélve Ruzsinszky néni elmondta még, hogy egy nóorvos, egy bizonyos dr. Büchler, is járt ki hozzájuk Losoncról, és kezelés fejében б is egy képet vitt el, de már nem emlékszik arra, hogy mit ábrázolt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom