Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 41-42 (1996-1997 )(Pécs, 1998)

Művészettörténet - Sonkoly Károly: A forradalmi építészet ritka emléke a Zselicben (A somogyhárságyi Festetics-Raczynszka mauzóleumban)

186 A JANUS PANNONIUS MÚZEUM ÉVKÖNYVE 4142 (1996-97) 147 Barátja volt gr. Zichy Edmund (Ödön) (ENTZ, 1937, 90-91.), a jeles utazó (SZABÓ - SZÉPHELYI, 1981, 1. köt. 101-102.), s ezen túl, több közvetett adat is arra látszik utalni, hogy Festetics Sámuel járt Itáliában (ENTZ, 1937, 90.; lásd 150. j.-ben). Unoka­testvérük, br. Splényi Béla, visszaemlékezéseiben megemlíti, hogy tudomása szerint a Festetics fiúk, közöttük Sámuel is, még fiatalon ellátogattak Velencébe (SPLÉNYI, 1984, I. k., 45.). 148 LYKA, 1981. 73.; ENTZ, 1937, 90-91.; SlNKÓ Katalin: Adatok a magyar műgyűjtés történetéhez, (in ZÁDOR - SZABOLCSI, 1978, 545-552.), 552.; SZABÓ - SZÉPHELYI, 1981.11. köt., 223. 149 HENSZLMANN Imre: Böhm Dániel József. (Budapesti Szemle, 1865. Új folyam III. köt. 10. füzet, 454-461.; Emerich HENSZL­MANN: Daniel Joseph Böhm. (Oesterreichische Revue, 1866. Januar. Jg. IV. Heft 1. S. 110-127.) (Mindkét nekrológ repr. in HENSZLMANN Imre: Válogatott képzőművészeti írások. TÍMÁR Árpád szerk., Budapest, 1990, 220-225., Jegyz.: 459-460.; Ш. 421-436,. Jegyz.: 465.).; ENTZ, 1937, 90., 91.; SlNKÓ, id. mű, 552.; SZABÓ-SZÉPHELYI, 1981, II. kötet.; SZENTESI, 1997, passim. 150 Festetics Sámuel Bécsben őrzött, értékes gyűjteményének ­amelyben kvalitásos festmények, pl. egy luccai trecento oltártáb­la, Dürer, Holbein, Tiziano és Mányoki művei is voltak - javát a fentebb már említett Böhmtől és Georg Plach műkereskedőtől vette. Festetics 1858-as csődje (lásd 47. j.) után, 1859-ben a kollekciót árverésre akarták bocsátani, de még előtte elkelt az anyag (Theodor von PRÍMMEL: Geschichte der Wiener Gemälde­sammlungen. Leipzig, 1898, VII. Kapitel; Th. v. FRIMMEL: Lexicon der Wiener Gemäldesammlungen. München, 1913, Bd. I., S. 352 ff.; Franz LUGT: Les marques des collections. Amster­dam, 1921, p. 163.) (Az utóbbi adatokért Szentesi Edit tud. kutatónak [Budapest] tartozom köszönettel.) A Festetics-gyűjte­ményről lásd még: ENTZ, 1937, 90-91., aki említi, hogy Itáliában is vásárolt képeket. Ezért feltételezzük, hogy talán személyesen is járt ott. Apósa, a porosz diplomáciai szolgálatban állolt, lengyel arisztokrata, gr. Anasthasius Raczynski (1788-1874) jeles műgyűjtő volt, akit szakíróként is számon tartunk (róla lásd a 33. j.-ben). 151 A kertművészethez kötődő kisarchitektúrák kortás példatárai HlRSCHFELD már többször említett könyve és a népszerűsítőbb jellegű, GROHMANN-féle Ideenmagazin, amelyeket a dilettánsok is haszonnal forgattak. A műfaj példáit, irodalmát lásd a 66., 69., 78., 79., 152., 153., stb. jegyzetekben. A szentimentalizmus korának kerti emlékeiről áttekintést ad ZÁDOR, 1973; ZÁDOR, 1978, S. 346 ff. Egy jelentős, hazai együttesről, a csákvári Esterházy-kastély parkjáról új, alapos publikáció: SlSA, 1997. A magyar anyaggal jól összevethető, cseh és lengyel emlékekről: Brian KNOX: The Arrival of the English Landscape Garden in Poland and Bohemia, (in PEVSNER, 1974, 99-116.). 152 Angliában ez már korábban is eléggé elterjedt gyakorlat volt. A magas elméleti képzettségű, gyakran építészetelméleti, ízlésfor­málójelentőségű írásokat is publikáló építtetők - persze általában praktizáló építészek segítségével - maguk ötlöttek ki az általuk emeltetett architektúrákat, nemegyszer nagyméretű kastélyokat is (HUSSEY, 1927, passim.; JONES, 1953, passim.; S. LANG: The Genesis of the English Landscape Garden, [in PEVSNER, 1974, 1­29.]; Michael MCCARTHY: Eighteenth Century Amateur Archi­tects and their Gardens, [in PEVSNER, 1974, 31-55.]; WATKIN, 1982, passim; SUMMERSON, 1989, passim.; STEWARD, 1996, passim.). Itt számos mauzóleumot is maga az építtető tervezett (COLVIN, 1991, p. 287., 311., 325.). A megfelelő képzettségű amatőr, ill. építtetői közeg kialakulására: RYKWERT, 1991, pp. 121-197. (Initiates to Amateurs). A kor francia építészetéből (és kertépítéséből) csak két példát említenénk, amelyek egyes aspektusokból a tanulmányunk tárgyát képező mauzóleummal összevethetők. Az egyik emlék a somogyhárságyi kisarchitektúrá­hoz hasonló raritás és szintén amatőr építésznek köszönheti születését. Francois Racine de Monville lovag, a királyi hálószo­ba ajtónállója, 1771-ben maga tervezte Désert de Retz-i birtokán, parkban álló, letört, antikizáló oszlopot formázó villáját (GANAY, 1949, p. 234., pl. LXXVII.; HAUTECOEUR, 1953, pp. 19.. 45.. 46./Fig. 23.; CONNOLLY - ZERBE, 1962. pp. 150-154.; LANGNER, 1963, S. 29., Anm. 102., Abb. 38.; KAUFMANN, 1968, p. 176., fig. 172.; ROSENBLUM, 1967, pp. 115-116., Fig. 123.; KETCHAM. 1994.). Viszont egyes újabb publikációk szerint a birtokot a lovag csak 1774-ben szerezte, a villát pedig csak 1784-85-ben emelték, s építésze talán François Barbier volt (WATKIN, 1982, p. 165.; CA YEUX, 1987, p. 114./pl. 88., p. 115.). Ennél a parknál - témánk szempontjából - külön érdekességet jelent, a szakiroda­lomban említett, mükénéi jellegűnek nevezett kertkapu (lásd 66. j.-ben). A második példa az ismert, Ermenonville-i park, amely­hez, az ide szánt, kerti ki sarchitektúrákhoz fennmaradtak a tulajdonos, marquis de Girardin rajzai és a kapcsolódó, írásos anyag is (LENORMAND, 1977.; lásd még 145., 153. jegyzetekben). A park és épületei tervezéséoen Hubert Robert is részt vett (CAYEUX, 1987, pp. 93-100., 161-162.). A nagyszámú hazai példa közül elég, ha csak a hotkóci Csáky-kert „follies"-jait említjük (ZÁDOR, 1985), amely példa arra is jó, hogy rámutas­sunk, az építtető inventori szerepe nem jelent mindig tényleges tervezést. Lásd még a kérdés bizonyos aspektusairól: MEMMES­HEIMER, 1969, passim.; VOGT, 1972, s. 45 f.; ZÁDOR, 1978, passim. 153 HIRSCHFELD vonatkozó munkája ebben a kérdésben is alapvető forrásunk arra vonatkozóan, hogy mi is volt erről a kor emberé­nek véleménye. Foglalkozik szentimentális parkokban elhelyezett emlékek (közöttük kisarchitektúrák) megjelenésének szabályaival, a dedikációk kérdésével, kifejtve azt is, hogy miért kerülnek ezek egy „sanftmelancholische" parkba, s hogy közülük inkább a privát devóció tárgyát képezők illenek ide. Sok, egykorú példát elősorol, többről képet is közölve (HlRSCHFELD, Bd. I., S. 229., Bd. III., S. 50., 139-153., passim). Hasonlóan az Ideenmagazin is (GROHMANN, 1810, Cah. 15./III., Cah. 18.ДХ., Cah. 20./IX., Cah. 21. /VIII., Cah. 23.ДИ., Cah. 24./IV., passim.). Az újabb szakirodalomból LANGNER írásának (LANGNER, 1963, S. 20 ff.) és HAJÓS Géza összefoglaló munkájának (HAJÓS, 1989, S. 75., 91 ff., passim.) vonatkozó részeit emelnénk ki. A szentimentalizmus korának erre az aspektusára még: P. van TlEGHEM: La poésie de la nuit et des tombeaux en Europe au XVIII. siècle. (Bruxelles, 1921); KRÜGER, 1973.; HAUTECOEUR, 1953, pp. 42-45.; MESSE­RER, 1963, S. 191 ff.; MEMMESHEIMER, 1969, S. 74-75., 97., 102 f., 183 f., 190 f.; WlEBENSON, 1978. pp. 96-97.; ETLIN, 1987, pp. 209-216. Jó példa Liancourt parkja, amelyben tulajdonosa, François de La Rochefoucauld herceg, az emigrációból való hazatérését, 1799-et követő, két évtizedben több fabriques-t is emeltetett, amelyeket családtagjainak, valamint más személyek­nek a tiszteletére, ill. emlékére dedikált, sőt, egyet 1818-ban a Szentszövetségnek (GANAY, 1949, p. 270.). A XVIII. sz. vége és a századforduló idejéből még számtalan, ilyen kerti emléket sorolhatnánk fel, a francia anyagból (GANAY, 1949, passim.; HAUTECOEUR, 1953, p. 44., passim.; CONNOLLY - ZERBE. 1962, passim; WlEBENSON, 1976, pp. 16., 18.; CA YEUX, 1987, passim.), vagy például Ausztriából (HAJÓS, 1989, S. 75., 88 ff., 91 ff., passim.). Nálunk megemlíthetjük a hotkóci Csáky-kastély parkjának (ZÁDOR, 1985, 154-155.) síremlékeit. Az ide látogató Kazinczy Ferenc rájuk vonatkozó megjegyzése a szentimentális

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom