Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 41-42 (1996-1997 )(Pécs, 1998)

Történettudományok - Bezerédy Győző: Mohács az 1848/49-es események idején

BEZERÉDY GY.: MOHÁCS AZ 184«/49-ES ESEMÉNYEK IDE^N 65 gükre jellemző az, amit a Pesti Hírlap egyik tudósításában megemlített, hogy a védelmi vonalon őrszolgálatot teljesítő nemzetőrök állandó lövöldözéseikkel hívták magukra a figyelmet, az ellenség már messziről tudta, hol táboroznak. Arról már nem is beszélve, hogy őröket sem állítottak fel. Amikor szeptember 18-án hatályba lépett Batthyány Kázmér kormánybiztosi kinevezése, az új kormánybiztos azonnal hozzákezdett a védelem átfogó megszervezéséhez. Batthyány a reguláris hadsereget kívánta előnybe részesíteni, de be kellett látnia, hogy ilyennel aligha fog rendelkezni, ezért kénytelen volt a népfelkelőkkel is számolni. Ez esetben csak gerillaháború jöhetett számításba. Batthyány számolt is ennek lehetőségével. Róth seregének támadása után ezt írta jelentésében a miniszterelnöknek: „Szerencsém vagyon Méltóságodnak jelenteni, miszerint megyénkben a kisháborút - Guerilla - kedvező sikerrel megnyitottam. " A szeptemberi támadás idején ennek a gerillaháborúnak a központja Mohács lett. Batthyány nem véletlenül támaszkodott Mohácsra. Földrajzi helyzeténél fogva előnyös pozícióban volt, a stratégiailag fontos, az egész védelmi vonal kulcspontjához, Eszékhez közel állt, azon útvonal mellett feküdt, mely egyenesen a főváros felé vezetett. Innen könnyen megközelíthető volt a bácskai hadszíntér is, mely megkönnyítette csapatai mozgását a két part között. Ugyanakkor annyira távol állt Pécstől, hogy az ellenség amennyiben elfoglalná a megyeszékhelyet - ne tudjon közvetlen támadást intézni a defenzív helyzetben levő magyarok felé, viszont látványos gerillaharcot lehet vívni a stratégiailag nem túl erős Pécs körül felvonuló támadókkal szemben. Ezeket a tényeket mérlegelve esett a választása Mohácsra és nem Eszékre, Siklósra, Pécsváradra, vagy akár Szigetvárra, melyek közül valamennyi legalább egy fontos előnynek nem lett volna birtokában. A legsúlyosabbnak az tűnt, ha Eszéket választja. Egy déli támadás esetén könnyen csapdába kerülhetett volna, egyben teljesen elzárta volna magát az események irányításából, sőt a nélkülözhetetlen fontos információk ismeretéhez sem jutott volna. Batthyány tehát jó stratégiai érzékkel választotta Mohácsot. A legfontosabb azonban az volt, hogy ezt a visszavonulást nem passzív módon képzelte el, hanem az eseményekbe éppen aktívan kívánt bekapcsolódni azzal, hogy rajtaütésszerű ellencsapásokat szervezett Mohácsról, miközben gyorsan tájékoztatni tudta Tolna és Fejér megyéket, illetve a kormányt az események alakulásáról és nem utolsósorban fel tudott készülni az esetleges ellentámadásra is. Mindenképpen meg kell említeni azt, - s eddig a baranyai eseményeket tárgyaló történeti irodalom ezt nem vette észre, - hogy Batthyány Kázmér milyen elsőrangú információs hálózattal rendelkezett. Szinte órák alatt érkeztek el hozzá a legfrissebb hírek, melyek mindenről a legpontosabban tájékoztatták. Erre a legjobb példa az a fantasztikus gyorsaság, amellyel tudomást szerzett Róth egységeinek drávai átkeléséről, annak pontos időpontjáról, a sereg létszámáról, felszereléséről, hangulatáról, utitervéről. Már ezt megelőzően is megközelítő pontos tudomása volt az ellenség jobbparti mozgásáról, s ebből adódóan fel tudta mémi a veszély nagyságát. Éppen ennek ismeretében kérte ismételten a Bács megyében harcoló baranyai nemzetőrök haladéktalan hazavezénylését. A horvát támadásról is azonnal értesült a kitűnően megszervezett futárszolgálata révén, kezébe került az a jelentés, melyet a Pécsváradi Közalapítványi Uradalom vajszlói tiszttartója írt Pécsváradra főtisztjéhez. A kapkodó betűkkel írt jelentést letisztázni sem volt idő, azonnal elküldték a főtiszthez, aki azt valószínűleg még abban az órában továbbította Batthyány Kázmérhoz. Batthyány a Tolna megyei főispánt erről azonnal gyorsfutárral értesítette s levelében szinte szószerinti pontossággal idézte a vajszlói tiszttartó jelentésének fontos részleteit. A gyorsaságra mi sem jellemzőbb, mint az, hogy a két levélnek azonos a dátuma.

12 Ezzel Batthyány nemcsak időt nyert, de az ellenség erejének pontos ismeretében tudott cselekedni is. Ezután döntött úgy, hogy nem veszi fel a harcot a túlerővel, hanem visszavonul mohácsi támaszpontjára s onnét irányítja az ellenállást. Pécs város Közgyűlési jegyzőkönyvében szeptember 21-i bejegyzéssel a következő olvasható: „Gr. Batthyány Kázmér főispány és kormánybiztos e napon költ levelében, miután az ellenség hozzá is érkezett tudósítások szerint a Dráván átkelt és előcsapatjai már e megyében lennének, az ellenállásra szükséges rendes hadierő pedig ki nem állíttathatok: meghagyja e hatóságnak, hogy minden fegyveres nép, közpénzek, löszerek, fegyverek, só, stb-vel Mohácsra vonuljanak vissza, hol ő maga is a siklósi, baranyavári erővel visszavonulva, minden fegyveres csapatokat összpontosítandja." n Ugyanekkor Batthyány a miniszterelnöknek a következőt jelentette: az ellenséges hadi testnek, ezen nagy erőnek útját nem állhatván, a megyebeli fegyveres erővel Mohácsnak húzódtam, itt erőmet szaporítandó."

XA A miniszterelnöknek e levélben írta, hogy a „fás háborút - guerilla - kedvező sikerrel megnyitottam." A továbbiakban a „kedvező sikerről" részletesen be is számol. Ezek a következők: az ellenség