Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 41-42 (1996-1997 )(Pécs, 1998)

Természettudományok - Vargha Béla: Fél évszázad környezeti változásának hatása a Tihanyi-félsziget medveállatka (Tardigrada) faunájára

A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 41-42 (1996-97) 27- 36 Pécs, 1998 Fél évszázad környezeti változásának hatása a Tihanyi-félsziget medveállatka (Tardigrada) faunájára VARGHA Béla VARGHA, Béla: Effect of the environmental change during a half century to the Tardigrada fauna of Tihany Penninsula, Central Hungary. Abstract. 28 species were recorded from 430 moss and lichen samples which had been collected in nine sites of the penninsula between 1990 and 1996. The tardigrade fauna of the studied area has considerably modified during the last half century in consequence of environmental changes. During this period 11 species have vanished while 16 other species have appeared. The number of species increased a little bit, and the composition of the fauna has changed considerably by the consequence of the exchange of the half of all species. Altogether 46 species representing 38 p. с of Hungarian tardigrades have already been recorded from the area. Macrobiotus macrocalix Bertolani et Rebecchi proved to be new for the Hungarian fauna. Bevezető A Tihanyi-félsziget természeti és kultúrtörténeti értékei miatt hazánk különleges kincse, a balatoni üdülőkörzet leglátogatottabb turisztikai és idegenforgalmi területe. Természetvédelmi oltalom alatt álló változatos felszínű területén 1952-ben alakult meg hazánk első tájvédelmi körzete, amelynek kiterjedése 1 698 hektár (TARDY 1994). A balatoni idegenforgalom 1800-as évek közepén megindult fejlődése az 1960-as években újabb lendületet vett (ANTAL, JAKI 1997, LENGYEL 1995). Míg 1940-ben 85 ezer fő volt a Balaton vendégforgalma, 1962-re az ott tartózkodó vendégek száma 690 ezerre nőtt. 1971-ben pedig már egy-egy kedvező nyári hétvégén 300 ezren látogattak a Balaton partjára (PRÓBÁLD 1995). A jelentősen megnövekedett idegenforgalom a hazai és nemzetközi szempontból is fontos szerepet betöltő Tihanyi-félszigetet is kiemelten érintette (ANTAL, JAKI 1997), s a velejáró erősen megnövekedett közúti forgalom okozta környezeti terhelés nem maradhatott hatástalan a Tihanyifélsziget élővilágára sem. A Tihanyi-félsziget Tardigrada-faunájáról FELFÖLDI és IHAROS (1947), valamint IHAROS (1947, 1959, 1962) közölt adatokat és 32 faj jelenlétét mutatta ki. A legutóbbi, 1960-ban történt vizsgálatok 1990-1996 között folytatódtak a félsziget kilenc területéről származó, összesen 430 moha- és zuzmóminta feldolgozásával (1. ábra). Anyag és módszer A vizsgálati minták a félsziget kilenc területéről (Nyereghegy, Szarkádi-erdó, Kiserdő-domb, Óvár, Ciprián-forrás, Kálvária, falu, Nyársas-hegy és hajókikötő környéke) 1990 és 1996 között a tavaszi, nyári és őszi hónapokban kerültek begyűjtésre. A moha- és zuzmóminták mind a szárazabb, mind a nedvesebb területekről, különböző előfordulási helyről (talaj, fatörzs, kő, háztető) származtak. A gyűjtött minták számát az adott terület nagysága, illetve az előfordulás gyakorisága befolyásolta. A vizsgálati minták számát és származási adatait az 1. táblázat tartalmazza. Egy-egy minta 5-5 cm

2 nagyságú volt és természetes úton szárított állapotban került tárolásra feldolgozásig. A Tardigrada-fajok kivonása a moha- és zuzmómintákból csapvizes áztatást követően ülepítésesflotációs módszerrel és szűréses eljárással történt (VARGHA 1997). A talált Tardigrada egyedek és peték polyvinyl-lactophenol oldattal készült tartós preparátumban kerültek megőrzésre. Vizsgálati eredmények A vizsgált területekről származó mintákból 28 Tardigrada faj jelenlétét sikerült megállapítani. Fajokban leggazdagabb területek: Kiserdő-domb (17 faj), Óvár (14 faj), hajókikötő környéke (14 faj), Nyereg-hegy (12 faj) és Nyársas-hegy (11 faj). A vizsgálati minták (moha és zuzmó) származási helye (talajról, fáról, kőről, háztetőről) szerinti előfordulásban a leggyakoribb fajok: Macrobiotus hufelandi, M. ovidii, Ramazzottius oberhaeuseri, Minibiotusfurcatus és Xerobiotus pseudohufelandi. A gyűjtőhelyek szerinti leggyakoribb fajok: Macrobiotus hufelandi, Ramazzottius oberhaeuseri, M. richtersi, Echiniscus testudo, M. ovidii és Hypsibius convergens. Tardigrada-fajokban leggazdagabbnak a kőről és talajról gyűjtött mohaminták bizonyultak. A különböző gyűjtőhelyekről, illetve vizsgálati mintákból kimutatott Tardigrada-fajok előfordulását a 2. és 3. táblázat adatai mutatják be.