Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 41-42 (1996-1997 )(Pécs, 1998)
Művészettörténet - Mendöl Zsuzsa: Építészpálya a két világháború szorításában: Hoffmann László (1897–1943)
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 41-42 (1996-97) 221-253 Pécs, 1997 Építészpálya a két világháború szorításában: Hoffmann László (1897-1943) MENDÖL Zsuzsanna Alig két alkotó évtizede volt, s már tanulmányi éveit is megkurtította az elsó világháború. A Trianoni egyezmény által megcsonkított országban, Baranya megyében a szerb megszállás (1919-1921) következményeivel, majd a gazdasági válsággal sújtott időszakban, a megélhetés napi gondjai között tervezőmunkájában a hivatalos neobarokk eklektikán túllépve a korszerű, nemzetközi modern törekvések felé tájékozódott 1 , amit néhány, tervei szerint készült, ma is álló lakóház, valamint ipari épület tanúsít. Nem tartozott ugyan e korszak vezető pécsi építészegyéniségei közé, szülővárosának mégis sokféleképpen aktív polgára volt: kivitelezések művezetését is végezte, a harmincas évek második felében építő-vállalkozóként is szerepel a pécsi címtárakban. Tagja volt az Ipartestületnek, a Mérnöki Kamarának és a Nemzeti Casinónak 2 . Mint jelentős pécsi iparosdinasztia leszármazottja is méltó figyelmünkre, valamint a Mecsek Egyesület és a pécsi Bőrgyár építészmérnökeként végzett munkája, s a helyi vívósportban betöltött szerepe. Születésének centenáriumán az alkotóereje teljében elhunyt Hoffmann László munkásságát rekonstruáljuk leányától kapott noteszfeljegyzései és hagyatékában fennmaradt fotók, s levéltári kutatások alapján 3 . Nagyapja Hoffmann Károly (1823-1890) asztalos, aki az 1840-es években alapított asztalosüzemét Pécsett a Percei u. 10-12 (ma 12-14.)-ben hamarosan gőzerejű géppekkel szerelte fel. Fia, építészünk apja, Hoffmann Lajos a vállalkozást 1890-ben gyárrá szervezte: Ajtó-, Ablak- és Bútorgyára már az 1880-as évek derekán kiszorult a belvárosból és a Siklósi út 33-ba települt, a régi épületét (Perczel u. 14.) 1897-ben Zsolnay kerámiadíszcs portállal bútorraktárrá alakította 4 . Öt gyermeke közül legidősebb fia, Lajos vezette tovább a gyárat, amely apja 1917-ben bekövetkezett halála után részvénytársaságként működve is megőrizte alapítója nevét. Hoffmann Lajos felesége, Ráth Irma Ráth Mátyás 48-as honvédhadnagy leánya, akinek fa- és fűrészáru ipartelepe és kúriája a vasút mellett az Indóház u. elején állt, valószínűleg ott, ahol ma buszparkoló és az 1939-ben épült modern kétemeletes bérház (Szabadság u. 56., volt Ferenc József u. 52.) áll. Leánygyermekeik Sarolta, majd Mariann házassága révén (Hamerli József vaskereskedővel) módos polgárcsaláddal kerültek rokonságba, akik építtetői megbízásaikkal az építészmérnöknek tanult legkisebb Hoffmann fiút, Lászlót foglalkoztatták. Hoffmann László (1. kép) 1897. június 22-én született Pécsett. A fóreálgimnáziumban tanult, ahol rajzban és a műszaki tárgyakban elért jó eredményei is jelezték érdeklődésének irányát. Osztálytársa volt Forbát (Füchsl) Alfréd, mindketten részt vettek több éven át az Eötvös József önképzőkör munkájában, később építészmérnökökként a 30-as évek derekán Pécsett gyakran azonos feladatokon dolgoztak, indultak tervpályázatokon, alkalmanként munkatársak is lettek. Hoffmann müncheni építészi gyakorlatában feltételezhetjük Forbát tanácsadói közreműködését, aki volt iskolatársaival külföldi tartózkodása idején is tartotta a kapcsolatot, segítette tájékozódásukat, eligazodásukat tanulmányútjaikon. 1. kép. Hoffmann László építész arcképe (1938 körül).
