Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 41-42 (1996-1997 )(Pécs, 1998)

Művészettörténet - Mezei Ottó: Galimberti Sándor Amszterdam című képének rekonstrukciós kísérlete

MEZEI О.: GALIMBERTI SÁNDOR AMSZTERDAM CÍMŰ KÉPÉNEK REKONSTRUKCIÓS KÍSÉRLETE 213 3. CsÁKY József: Emlékek a modem művészet nagy évtizedéből (1904-1914). Bp. 1972. 52. 1. Fernand Léger, akire Cs. J. utal visszaemlékezéseiben, 1909 és 1912 között festette a Menyegző (Noce), az Aktok az erdőben (Nus dans la foret) és a Nő kékben (Femme en bleu) című különutas kubista képeit. Ugyanebben az időszakban festett valóban rálátásos tájképeket is. Ezek közül néhány: Táj (Paysage), 1911. In: Oeuvres de Fernand Léger(18811955). Catalogue établi par Claude Laugier et Michel Richet. (Collections du Musée National d'Art Moderne, 1981.) Léger ugyanitt írja magáról: 1909 és 1912 között vezettem Robert Delaunay-vel a szabad szín harcát (la bataille de la couleur libre)" További Léger-festmények: Átjáró (Passage), 1911-1912; Felüljáró (Passage á niveau), 1912. In: Légér. Texte de Gilles Néret. Paris, Nouvelles Editions Françaises, 1990. 44. és 45. képe. Még inkább: Párizs, ablakból (Paris par la fenêtre), 1912; Párizsi háztetők (Toits de Paris), 1912; Dohányzók (Fumeurs), 1911. In: Douglas COOPER: Fernand Léger et le nouvel espace. Geneve, Editions des Trois Collines, 1949. 42-44. 1. A fenti Léger-képek es Galimberti (reprodukciókról) ismert festményei igencsak különböznek egymástól, mind a motívumokat, mind a festői megoldást tekintve. (Az 1994-es Léger im Aufbruch című átfogó bázeli kiállítás katalógusa nem ismeretes.) 4. A Galimberti házaspár fennmaradt levelezési anyagát gyermekük, Mario Galimberti özvegye (Lucie Galimberti, Párizs) a hetvenes évek közepén elküldte jelen tanulmány szerzőjének, aki azt az MTA Művészettörténeti Kutatócsoportjának ajándékozta. A jelen tanulmányban szereplő idézetek - ez és a továbbiak - közelebbi megjelölés nélkül ezekből a levelekből származnak. 5. Galimberti Sándor fióka kiállításon bemutatott festményeivel a Nagybánya című helyi újság is foglalkozik 1913. dec. 18-i számában (a Hírek rovatban), a festő idézett levelében foglaltakkal egybehangzóan. Idézve: MEZEI Ottó: Nagybánya. A hazai szabadiskolák múltjából. Bp. Múzsák Közművelődési Kiadó, é. n. (1983), 72-73. 1. 6. RÉTI István: A nagybányai művésztelep. Bp. 1954. 251. 1. - A fentebb említett fióka kiállításon Galimberti rajzokat is bemutatott. A recenzióban ugyanis az alábbiak olvashatók: „Galimberti Sándor festményeiben igen sok rendszeresség is van, s különösen egyikmásik akt képe rajzban nem olyan széteső, táncoló, mint tájképeiben." (L. 5. sz. jegyzetet.) 7. MEZEI Ottó: Megjegyzések Tihanyi Lajos ismeretlen portréjához. Művészet, 1975. 9. sz. 20. 1. 8. Christian BRUNET: Braque et l'espace. Langage et peinture. Paris, 1971. 24. 1. 9. Kezdi (KOVÁCS László): Magyar futurista művészpár kiállítása. Pesti Hírlap, 1914. jan. 25. 10. A „stílusdimenzióként" számon tartott kezdetleges rajzmodort örökíti meg a reneszánsz kori veronai festő, Giovanni Francesco Caroto (1479-1555), akinek egyik festményén egy fiatal leány gyermekkori „önarckép" tartja kezében. (Közli: Günther MÜHLE: Entwicklungspsychologie des zeichnerischen Gestaltens. Grundlagen, Formen und Wege in der Kinderzeichnung. München, 1955.) G. Mühle kötetében egy helyütt az alábbi, a jelen tanulmányban vizsgált festmény szempontjából sem elhanyagolható megállapítást teszi: „Mind a gyermek, mind a művész rajzain nem kifejezési folyamatról van szó kimondottan, hanem tárgyiasító tevékenységről, amelynek egyik lényeges gyökere ugyan a kifejezési funkcióban keresendő, mégis az az alkotásban ettől a közvetlen és reflexió mentes kifejezési történéstől eloldódik és saját princípiumait követi. Az alkotás fogalmat nem szabad csak az alkotó (teremtő) tevékenységre, a művészi alakítás paradigmatikus esetére korlátozni." A szerző végül is az „alkotó impulzusok" valamennyi „szabad" (zweckfrei) megnyilatkozását (népművészet, gyermekek, fiatalok, amatőrök, „primitívek" művészete, ősi magaskultúrák) a művészet fogalomkörébe vonja. 11. NÁDAI Pál: Háborús gyermekrajzok. Művészet, 1915. 368. 1. Nádai álláspontja különben a (művészi) alkotás eredendő forrását, indíttatását tekintve G. Mühle fentebb idézett megállapítását, a művészetekkel foglalkozó irodalomban széltében elterjedt elvi álláspontot támasztja alá. 12. Gerda BREUER - Ines WAGEMAN: Ludwig Meidner. Zeichner, Maler, Literat, 1884-1966. Mathildenhöhe Darmstadt 15. September 1991 - 1. Dezember 1991. Stuttgart, 1991. Elsősorban az Apokaliptikus táj (Apokalyptische Landschaft, 1913) és az Égő város (Brennende Stadt, 1913) című festményeket érdemes párhuzamként megemlíteni (i. m. 135-136. 1). L. Meidnerról érdemes megjegyezni, hogy foglalkoztatták a kozmikus jelenségek, hitt magasabb erőkben, amelyek a Földre hatással vannak, s azt akár el is pusztíthatják. A Halley üstökös megjelenése Németország fölött 1910-ben szerte a lakosság körében végítéletszerű apokaliptikus képzeteket keltett (i. m. 37. 1.). 13. Boccioni és a bergsoni időfogalom (durée) összefüggéséről: Futurisme et futurismes. Sous la direction de Pontus Hulten. Paris 1986. 22-24. 1. - Az olasz futuristák közül a kozmikus összefüggések (konjunkciók) Giacomo Ballát foglalkoztatták (i. m. 18. 1.; 9899. 1.: A Nap előtt elhaladó Merkur, 1914). 14. HOPPAL Mihály, JANKOVICS Marcell, NAGY András és SZEMADÁM György: Jelképtár. Bp. 1990. 128-129. 1. 15. Márton József (Csillagászati Kutatóintézet, MTA) szíves közlése (1995. márc. 24.). 16. L. pl. 1973 Michelin Benelux, 202-203. 1. 17. Gunter NlTSCHKE - Philip ÏTEL: Az élt környezet anatómiája. In: MEZEI Ottó (szerk.): A tér a képzőművészetben. Szöveggyűjtemény. Bp. Népművelési Propaganda Iroda, é. n. (1981), 202. 1. Ugyanitt (214. 1.) Egy XV. századi kozmosz-ábrázolás, 18. С G. JUNG: Die Archetypen und das kollektive Unbewussle. Ölten und Freiburg im Breisgau, 1976. 306-307. 1. és 411-413. 1. Jung a kötetben számos un. individuális mandalaképet közöl, feltüntetve a mandala kölcsönösen előforduló, jelen szempontból is tanulságos formai elemeit. 19. С G. JUNG: Psychologische Typen. Zürich und Stuttgart, 1960. 515-520. 1. (A szöveg egyes részeinek felhasználásával.)