Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 41-42 (1996-1997 )(Pécs, 1998)
Művészettörténet - Hárs Éva: Volt-e 1875-ben Zsolnay eozin? A „Julcsa-tál”
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 41-42 (1996-97) 193-199 Pécs, 1998 Volt-e 1875-ben Zsolnay eozin? A „Julcsa-tál" HÁRS Éva Zsolnay Vilmos fiatalabb leánya, Júlia 1875-ben egy 31cm-es átmérőjű tálat dekorált stilizált magyaros virágokkal 1 (1. kép). A forma az I. sz. fazonkönyvben 220. számon szerepel „Museumschüssel" elnevezéssel, mivel azt a Nemzeti Múzeumból kölcsönzött tál után gyártották. A fazonrajz mellett a feljegyzések egy mélyebb és egy laposabb változatról szólnak, a mélyebbet később megsemmisítették. 1875-től már csak a laposabb változatot gyártották, Zsolnay Júlia tálja is erre a formára készült. A tál alján mázzal írva a következő jelzés olvasható: „Julcsa 1875. XI. V." (2. kép). Júlia nem sokkal ezután egy bokályra is 2 ráfestette a tál magyaros virágait (3. kép), amelyek a dekorkönyvben több pontos részletrajzzal szerepelnek (4. kép). A bokály is jelzett: „Julcsa 1875. XII. 21.)" (5. kép). Majd elkészítette a gyártáshoz szükséges mintalapot, a korsó másik két, különböző dekorral festett változatával (6. kép). A közel egyidőben készült tál és korsó azonos díszítése és hasonló jelzése valószínű összetartozásukra utal. Lehetséges, hogy Júlia ajándéknak szánta, hiszen a Zsolnay nővérek munkáit ekkor még inkább a kedvtelés, mint a gyári termelés iránti elkötelezettség jellemezte. Kerámiakészítéseik abból a pótcselekvésből indultak el, amellyel atyjuk tiltásának engedelmeskedve, felhagytak az ajándékul készített aprólékos gyöngyhímzéssel, s e szemet rontó kézimunkák helyett áttértek a kerámiafestésre. Erről tanúskodik Zsolnay Júlia 1875-ben készült további két munkája. Egyikük ugyancsak bokály, míg a másik egy henger alakú tolltartó 3 . A korsó archaikus, vonalrajzos kék, sárga, zöld díszítésének égetése nem sikerült, a máz összeugrott, hibásan égett (7. kép). A tolltartó stilizált, egyszerű virágdíszítése helyenként összefolyt a mázzal (8. kép). A dekorkönyvbe egyik minta sincs bevezetve, ezzel szemben mindkettő egyformán jelzett: „Julcsa 1875. XII. 21." (9-10. kép). Ezzel a dátummal tehát három tárgyat ismerünk. A „Julcsa tál" - mint jelzéséből látható - pár héttel korábbi, mint a bokályok és a tolltartó. Azonban a tál jelzését megfigyelve feltűnhet, hogy ott a XI. szám után a pont szokatlanul távol van. Az üres helyen elférne a római számmal írt egyest jelző még egy vonal, ami azt is jelentheti, hogy a XII. az égetésnél XI.-re redukálódott. Ez természetesen csak feltételezés és a korábbi datálásnak nincs is jelentősége. Mindenesetre annyit biztonság 1. A , Julcsa-tál. Leltári sz.: 51.3197. 2. A Julcsa-tál jelzése.
