Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 41-42 (1996-1997 )(Pécs, 1998)

Művészettörténet - Sonkoly Károly: A forradalmi építészet ritka emléke a Zselicben (A somogyhárságyi Festetics-Raczynszka mauzóleumban)

SONKOLY К.: A FORRADALMI ÉPÍTÉSZET HATÁSÁNAK RITKA EMLÉKE A ZSEUCBEN 181 dolorísánál (SZABÓ - SZÉPHELYI, 1981, II. köt., 469./kat. 430.), vagy a Ferenczy- féle, 1840-es, Mátyás emlék terven, ahol a talapzatba szánt sírkamra bejárata kapott egyiptizáló keretelést (SZABÓ - SZÉPHELYI, 1981, II. köt., 235./kaL 79., 509./516.3.4.). A hazai szakirodalomból egy, a kérdés speciális aspektusával foglalkozó, de átfogó elemzést nyújtó publikációra hívnánk fel a figyelmet, amely a dolgozatunk tárgyát képező mauzóleum vizsgálatához is lényeges összefüggésekre világít rá. GALAVICS, 1973, 502-506. a reneszánsztól, a barokkon keresztül, a forradal­mi építészetig tekinti át a piramis forma interpretálását a funerális architektúrában, elősorolva hazai emlékeket is. Tanulságosan elemzi a piramis, ill. a timpanon elemek összekapcsolásának fejlődését a halotti kultuszt szolgáló építményeknél. Az épülettí­pus egész példatárát felsorakoztatja - közöttük Engel Keszthelyre szánt Festetics-mauzóleumát is - a forradalmi építészet stílusában készült tervrajzokon: PEVSNER, 1971/2, S. 196 ff.; NERDINGER, 1990, passim, (lásd még 139. j.) A somogyhárságyi mauzóleum bejárati folyosója homlokoldalának formái is gyakran visszakö­szönnek kapuzatként a forradalmi építészetben (pl. KAUFMANN, 1952, passim.; NERIDNGER, 1990, passim.). Mindez mutatja, hogy mennyire messzire eltávolodtunk a par excellence egyiptizálástól. (Utóbbira lásd még 73. j.). 82 A dór stílus eredeti, görög emlékeinek hatása fontos szerepet játszott a kor építészetében, a „doríc revival" kialakulásában (PEVSNER, 1971/1; MOSSER, 1983, pp. 54., 58., passim.). A reveláció erejével hatolt a Paestum-i templomok „felfedezése" (Johann Joachim WiNCKELMANN: Megjegyzések a régiek építészetéről, [in J. J. WiNCKELMANN: Művészeti írások. Bp., 1978, 109-114., passim.]; LANGNER, 1963, S. 12 f., Aran. 32.; WIEBENSON, 1968, p. 137., passim.; WlEBENSON, 1969., passim.; HAMDORF, 1985/1, S. 133 f.; RASPI SERRA, 1986.; KRUFT, 1986, S. 241 ff.; RYKWERT, 1991, pp. 268-271., 421.), amelyben úttörő szerepet vitt a kor híres, francia építésze, J.-G. Soufflot (PEVS­NER, 1971/1, S. 159 f.; HITCHCOCK, 1987, p. 14., note 4.; BRAHAM, 1989, pp. 29-30.; RYKWERT, 1991, fent idézett helyek, passim.). Sir John Soane egyik, jellegzetességei alapján ide, ill. egyben a „primitív", v. „természetes" építészet (lásd 75., 76., 78. j.) példái közé is sorolható, 1798-ból való gazdasági épületét egyenesen „barn á la Paestum"-nak nevezik (WlEBENSON, 1969, p. 71., Pl. 50.; CRUICKSHANK, 1985, pp. 101., 243.). Ez a neodór stílusirány erősen kötődik a kor architektúrájában - szignifikán­san a forradalmi építészetben - jelentkező gigantomániához (HUSSEY, 1927, pp. 198-201. [Chap. VI., § 2. The Cult of the Colossal.]); ZÁDOR, 1960,15. és 7. j.; KOMARIK, 1978,225-226.; CURL, 1980, p. 194., passim.; HITCHCOCK, 1987, p. 19., passim.; RYKWERT, 1991, pp. 348., 352., 453-454.; DOBROVITS, 1993., 133., 114. j., passim.). Közkedveltségét az is elősegítette, hogy puritán formái morális értéket képviseltek a XVIII. sz. vége „modern" művészeinek, teoretikusainak szemében (LANGNER, 1963, S. 12 f., 14.; PEVSNER, 1971/1, S. 171., Aran. 48.; ROSENBLUM, 1967, pp. 119-130., passim.; RASPI SERRA, 1986, p. 59.). Szempontunkból mindez azért érdekes, mert példák sora tanúsítja, hogy a kor építészei az ilyen, emlék-szerű architektú­ráknál a dór stílust találták a legmegfelelőbbnek. Lásd még 76. j­83 Ilyen gondolatoknak a megfogalmazását olvashatjuk az egyik legilletékesebbnek, Boullée-nak a funerális műfajjal kapcsolatos írásában (BOULLÉE, 1985, 77-79.). Hasonló eszközök alkalma­zását figyelhetjük meg például a német klasszicizmusban, a Nagy Frigyes emlékművéhez készült, a forradalmi építészet hatását mutató, nagyszámú terveken (Max Gg. ZIMMERMANN: Carl Friedrich Schinkel. Kriegsdenkmäler aus Preussens grosser Zeit. Berlin, 1916, S. 52 ff.; PONTÉN, 1925, S. 80-82., 89-90.; PEVSNER, 1971/1, S. 172 f., Klaus LANKHEIT: Friedrich Wein­brennerund der Denkmalskult um 1800. [Basel - Stuttgart, 1979] [Schriftenreihe des Instituts für Geschichte und Theorie der Architektur an der ETH Zürich, 21.], passim.). Jó példa a Giovanni Salucci által, a Suttgart melletti Rotenberg-en, 1820­1824 között, a württembergi királyné nyughelyeként emelt mauzóleum monumentális, de nyomott arányú kupolával fedett, belső tere (David WATKIN - Tilman MELLINGHOFF: German Architecture and the Classical Ideal. London, 1987, p. 261.). A motívum megtalálható az ún. Átreusz sírkamrája, és más, mükénéi tholosz-sírok bejárata felett is, ahol talán az álboltozásos szerkezetre vezethető visszajelentkezése (DURM, 1892, S. 36 ff.; WACE, 1924, pp. 318., 342., 388., 390., passim.). A későbbi, az antik templomoknál jelentkező, a fentitől eltérő formájú timpanon gyökereit viszont a megaron típusú épületek lapos nyeregteteje által meghatározott oromfalakban kereshetjük. Ez utóbbi aztán az antikvitás szakrális épületeinek legelterjedtebb típusa révén került át a későbbi, európai architektúra kelléktárába. A tárgyalt korszak mauzóleumainál és az ide kapcsolódó emlékmű épületeknél, ill. az ezekhez készült terveken igen gyakori, nem csak a klasszikus kánonoknak megfelelő timpanonok alkalmazása, hanem ettől eltérő, sokszor szinte csak jelzésszerű formában is (pl.: MEMMES­HBIMER, 1969, passim; GAMER, 1972, S. 367 f./Abb. 4., 7., passim.; lásd még 87. j.). A tholosz és ezzel rokon, ill. néha összemosódó monopterosz épület típus (templom-síremlék-emlék) antik előzményeire: VITRUVIUS, 4,8,1-6. (VrrRUVlus,1988,140., 142.); DURM, 1892, S. 194 ff.; DAREMBERG - SAGLIO, 1969, Tome V. pp. 269-278. (V. CHAPOT: Tholus); PWRA VI./1. (1936), col. 307-315. (E. FTECHTER: Tholos); KLEINE PAULY, Band V., Col. 771-772. (W. H. GROSS: Tholos ). A többször említett, mükénéi, ill. más, görögországi, korai emlékekre: WACE, 1924, pp. 387-396., passim.; PELON, 1976, pp. 153-154., passim. A tárgyalt korszak­ban előforduló példáiról, közöttük síremlékekről: MEMMES­HEIMER, 1969, S. 171 ff.; CURL, 1980, pp. 34-35., 52-58., passim.; NERDINGER, 1990, passim. Ennek a szerkezetnek az ikonológiájáról: WlTTKOWER-nek a 87. j.-ben hozott munkája; MOJZER Miklós: Torony, kupola, kolon­nád. (Művészettörténeti füzetek, 1.) (Budapest, 1971), 9-10., 31­50., passim. A XVIII. sz.-ból HIRSCHFELD számtalan példát hoz szövegben és képeken is. Szakrális jellegéről az antikvitásban: DAREMBERG - SAGLIO, 1969, Tome V. pp. 269-278. (V. CHAPOT: Tholus) (p. 269.); PWRA VI./1. (1936), col. 307-315. (E. FTECHTER: Tholos) (col. 315., passim.). A kérdés eszmei hátteréről, azaz az ilyen formájú (tholosz, monopterosz, peripterosz, álperipterosz) síremlékkel megtisztelt halott kvázi heroizálásáról, amely antik példákon alapulhat (PWRA VI./1., 1936, col. 312. 314., passim. [E. FTECHTER: Tholos].): MEMMESHEIMER, 1969, S. 174-175.; VOGT, 1972. A hazai irodalomban a téma rövid összefoglalását adja: DOBROVTTS, 1984. Minderről egykorú szerző alapos fejtegetései, sok emlék képével, tárgyalva kertekben emelt mauzóleumokat és emlék­templomokat, közöttük centrális emlékeket is: HIRSCHFELD, Bd. III., 54-57., 58 ff., 139 ff., passim. Itt is hasznosítható: Rudolf WITTKOWER: A humanizmus korának építészeti elvei. (Bp., 1986), I. rész (A centrális templomok és a reneszánsz), passim. A számtalan példát ismerünk a XVIII-XLX. sz.-i, külföldi és hazai kerek emléktemplomokra amelyek a leggyakrabban kertdísznek készültek (HIRSCHFELD, passim.; GROHMANN, 1810, Cah. 15./IV.; RAPAICS, 1940, passim; GANAY, 1949, passim.; HAUTECOEUR, 1953, pp. 28-29., passim.; LANGNER, 1963, 85 86

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom