Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 41-42 (1996-1997 )(Pécs, 1998)

Természettudományok - Kevey Balázs: A szentgáti (Baranya megye) bükk-állomány társulási viszonyai

16 A JANUS PANNONIUS MÚZEUM ÉVKÖNYVE 41-42 (1996-97) A bükkállomány cönológiai jellemzése A szentegáti bükkállományból húsz növénycönológiai felvételt készítettem (1. táblázat). Ezek mindegyikében a bükk legalább 3-as A-D értékkel szerepel. Az állományok 102-104 m tengerszint feletti magasságon helyezkednek el, s lösztartalmú öntésföldön kialakult agyagbemosódásos barna erdőtalajokon fejlődnek. A felső lombkoronaszint 85-95% borítottságot mutat, magassága pedig 26-30 m. Az állományok életkora 90100 év, s a fák átlagos törzsátmérője 40-50 cm. A Fagus sylvatica mellett a Carpinus betulus és a Tilia cordaía játszik jelentősebb szerepet, míg a Quercus robur konstans jellege ellenére csak kisebb bontási értékeket mutat. A Fraxinus angustifolia ssp. pannonica e szintben ritka. Az egyéb fák közül a Cerasus avium és a Tilia tomentosa érdemel említést. Megfigyelhető egy laza szerkezetű (5-25%) alsó lombkoronaszint is, melynek magassága igen változó (8-20 m). Elsősorban a Carpinus betulus és a Tilia cordata alászorult egyedei képezik, míg a Fagus sylvatica e szintben már lényegesen ritkább. A társulás cserjeszintje eléggé változóan fejlett, s 1-3 m magas. Az olyan állományokban, ahol a bükk 5-ös AD értéket mutat, a fény szegény viszonyok miatt általában gyér (1-5%), viszont a bükk 3-as A-D értéke mellett, valamint kissé bolygatottabb termőhelyeken már fejlettebb lehet (20-40%). Többnyire a Tilia cordata képezi, de mellette egyéb fák fiatal egyedei, valamint általánosan elterjedt cserjék (Crataegus monogyna, Crataegus oxyacantha, Euonymus europaeus) is megtalálhatók. A Fagus sylvatica e szintben csak kivételesen fordul elő. A ritkaságokat a védett Daphne mezereum képviseli. Az alsó cserjeszint (újulat) jelentéktelen, általában 1-2%, ritkán 5% borítottságú. Legjelentősebb növénye a Hedera helix. Mellette elsősorban a lombkoronaszint fáinak csíranövényei figyelhetők meg, gyakran sok Fagus sylvatica magonccal. A gyepszint általában fejlett, s 70-100% borítottságú. Leggyakoribb fáciesképző növénye az Allium ursinum. 3. ábra. A Szentegáti-erdő legtipikusabb bükkállománya (Foto: Kevey). A képen látható, hogy a cserjeszint éppúgy hiányzik, mint a „valódi" bükkösökben. Kisebb kiterjedésű fácieseket képez a Carex brizoides és a Galeobdolon luteum, de a Dentaria bulbifera, a Galium odoratum, a Mercurialis perennis és az Oxalis acetosella is előfordulhat nagyobb foltokban.