Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 40 (1995) (Pécs, 1996)

Történettudományok - Radnóti Ilona: Adatok a 18. századi Baranya megyei zsidóság foglalkozásáról és jövedelméről

RADNÓTI ILONA: ADATOK A 18. SZÁZADI BARANYA MEGYEI ZSIDÓSÁG FOGLALKOZÁSÁRÓL ÉS JÖVEDELMÉRŐL 83 Az egyéb foglalkozási körben két rabbit írtak össze. Jövedelmeik között igen nagy volt az eltérés. A Szentlorinci járásban 150 forinthoz, a Baranyaváriban csupán 62 frt 18 kr-hoz jutott a zsidó közösség alkalmazásában álló egyházi személy. Árnyaltabbá tehető a Baranyában élő zsidó családok anyagi helyzete, ha az ingatlanokból és állattartásból szerzett bevételeiket is figyelembe vesszük. Házzal a baranyai zsidók közül csak öt családfő (4,1%) rendelkezett, közülük három a Baranyavári, további kettő a Szentlőrinci járásban lakott. Foglalkozásukat tekintve négyen kereskedők, egy pedig fuvarozó volt. A Baranyavári járásban élő mindhárom kereskedő a magasabb jövedelműekhez tartozott, a házból szerzett (egy esetben 18, két esetben 12 forint) bevételeik összjövedelmük csekély hányadát (4,4%, 10% illetve 7%) tették ki. A Szentlőrinci járásban élő zsidó háztulajdonosok így szerzett jövedelme három-három forint volt, összes bevételük 6%-a alatt maradt. Az itt élő fuvaros az alacsony, a kereskedő a közepes jövedelmi kondíciókkal rendelkezők közé sorolható. Népesebb volt a földtulajdonnal (szántó, rét, szőlő, kert) bírók csoportja. A baranyai zsidóság 13,4%-a (17 család) rendelkezett mezőgazdasági ingatlannal. Közülük 10 a Hegyháti járásban, további 4 a Baranyaváriban, 2 a Szentlőrinciben, 1 a Siklósi járásban lakott. Többségük (10 családfő) kereskedő volt, hatan a kettős foglalkozásúak közé tartoztak, egy családfő az iparosok közé számító fuvarozó volt. A földből származó jövedelmek nagysága általában nem érte el a házból befolyó jövedelemét. Kevesebb mint két forinthoz jutott 8 család, további hat bevétele 4 forint alatt maradt. Az Old községben élő Schwartz Illés földje évi 7 forintot hozott. Két családhoz ennél nagyobb összeg került, egyikük szőlőjéből évi 10 forint jövedelemre tett szert, másikuk - szőlőből és kertből - 14 forinthoz jutott. A mezőgazdasági ingatlanok tulajdonosai a közepes és magas jövedelműek közé tartoztak, többségüknél összjövedelmük töredékét jelentette az így szerzett bevétel. Kivétel volt - a fentebb említett - szőlőt és kertet is tartó kereskedő, aki jövedelmének 10%-át ebből nyerte, és az Old községben élő zsidó családfő, akinek bevételéhez 12,3%-ban járult a földből származó jövedelem. A megyében 27 (22,1%) zsidó család 50 lovat tartott. A tulajdonosok között volt kereskedő, kettős foglalkozású, bérlő és fuvaros. Egy kereskedő és a fuvaros 3-3 lovat, hét kereskedő, két árendás és két kettős foglalkozású 2-2 lovat tartott. A lótartásból származó jövedelmeket járásonként eltérő, de egy-egy járáson belül általában azonos összegekre becsülték. A Baranyavári járásban 2, a Hegyhátiban 20, a Mohácsiban 10, a Szentlőrinciben 12-15 forintot számítottak lovanként. A különbségek vélhetően nem annyira a lovak állapotától, mint inkább az azokkal - saját és mások számára - végzett tevékenység eltérő voltából fakadtak. A 27 családból 8 kisjövedelmű volt, az б esetükben éves bevételükhöz több mint 50%-ban járult a lótartás. A többiek a magas jövedelműekhez tartoztak, és a lovakból származó pénzbevételük összjövedelmük 5%-a alatt maradt. A zsidó fuvaros megélhetését - házából és földjéből szerzett csekély bevételét leszámítva - 3 lova biztosította. Baranyában 25 (20,5%) zsidó családnak volt összesen 26 fejőstehene. A tehéntartásból származó jövedelmeket a Baranyavári, a Hegyháti és Szentlőrinci járásokban 4 forintra, a Mohácsiban valamivel több mint 2 forintra becsülték. A többségükben jó anyagi helyzetben lévő kereskedőknek, kettős foglalkozásúaknak, bérlőknek volt tehenük. Abból keletkező bevételeik jövedelmük egészéhez képest elhanyagolhatóak. Három 60 forint alatti jövedelemmel és egy igen alacsony (34 forint) bevétellel rendelkező család esetében az összes jövedelemben 10% körüli összeget jelentett a tehéntartásból származó bevétel. Az egyéb jószágok közül 3 ökröt, 4 borjút és 26 kecskét írtak össze. Az ökrök évi 18 forint jövedelmet biztosítottak tulajdonosuknak, a Baranyavári járás legmódosabb kereskedőjének Natan Tauseknek. Kecskéje 16 (13,1%) családnak volt. Három család három-három, további öt 2-2, hét pedig egy-egy kecskét tartott. Az összeírások szerint kecsketartásból évente csak a Mohácsi járásban lehetett jószágonként 1 forintra szert tenni, a többi járásban ennél kisebb bevételt eredményezett. Hasonlóan kevés bevételt jelentett a borjútartás is. Mindkét jószágot a jobb anyagi lehetőségekkel rendelkező családok tartották. A baranyai zsidóság jövedelmeinek elemzéséből egy gazdaságilag erősödő, jövedelmek tekintetében egyre jobban differenciálódó társadalmi réteg képe bontakozik ki. A kialakult különbségek járásonként, foglalkozási csoportonként, családonként is jelentősek. A legkisebb és legnagyobb jövedelmek között valamennyi foglalkozási csoportban többszörös a különbség. A Szentlőrinci járás kivételével a legkisebb átlagjövedelemmel a kézművesek rendelkeztek. Feltűnően nagy jövedelmi különbségek a kereskedéssel foglalkozók körében alakultak ki. A baranyai zsidóság körében kiemelkedőnek tekinthető 1000 forint feletti bevételekhez is olyan kettős foglalkozásúak jutottak, akik jövedelmük meghatározó részét kereskedésből szerezték, de a legkisebb (15 forintot) jelentő jövedelmet szerzők között is volt kereskedő. E szignifikáns különbségek okainak feltárása további kutatásokat igényel. A ház és földingatlanok birtoklása általában a jobb anyagi helyzetben lévő kereskedőkre jellemző. Az