Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 40 (1995) (Pécs, 1996)
Történettudományok - Radnóti Ilona: Adatok a 18. századi Baranya megyei zsidóság foglalkozásáról és jövedelméről
78 A JANUS PANNONIUS MÚZEUM ÉVKÖNYVE 40 (1995) 9. táblázat. A zsidó családfők foglalkozási megoszlása településnagyság szerint Baranyában (1780) Település nagysága Mercator Quaestor Institor Ipar Árenda Egyéb 1-99 100-199 200-299 300-499 500-999 1000-1999 2000-2999 2 1 1 1 3 5 3 8 7 8 5 7 7 8 1 3 Összesen 24 24 21 A kézművességet képviselő baranyavári iparosok valamennyien az 1000 főt meghaladó helységekben éltek. Az 1781. évi összeírások némileg más jellegű adatszolgáltatása miatt a kereskedéssel foglalkozóknál elsősorban a forgalmazott áruféleségek alapján lehet összefüggéseket kimutatni. A nagyobb értékű textilféléket (többnyire bécsi árukat) forgalmazó, boltot tartó zsidókat - egy Godisán élő kereskedő kivételével - az 1000 lakos feletti helységekben írták össze, közülük egy a 2573 lakosú Dunaszekcsőn élt. A Szentlőrinci járásban a boltos kereskedőket szintén a nagyobb falvakban találjuk, de ezek népessége csak 500-800 között mozgott. Iparból élőket a korábbihoz hasonlóan az 1000 lakost meghaladó helységekben találunk: Dárdán, Pellérden és Dunaszekcsőn. Kettős foglalkozásúak - az árendával is bíró kereskedők, kereskedéssel is foglalkozó kézművesek és egyéb foglalkozási kategóriában tevékenykedők - a megye kisebb népességű falvaiban laktak. Az igen olcsó, apró áruféleségekkel házaló bátyus kereskedők és az elsősorban mezőgazdasági terményeket felvásárlók valamennyi zsidók által lakott településen fellelhetők voltak. A fentiekből kitűnik, hogy a boltot tartó kereskedők és a kézművességet űzők számára a település lélekszáma nem volt közömbös, hiszen a nagyobb település önmagában is szélesebb vevőkört jelentett és értékesítés szempontjából különösen előnyös volt ha piac- és vásároshelyként is működött. A mezőgazdasági termékek felvásárlását végzők számára nem annyira a lakóhely népességszáma, hanem a környező települések terményeinek mennyisége volt fontos, ezért az ezzel foglakozókat egyaránt megtaláljuk a kisebb és nagyobb településeken. A zsidók foglalkozási tagolódása településnagyság szerinti különbségeinek kialakulásában két tényező játszott meghatározó szerepet. Egyrészt a nagybirtokos saját gazdasági érdekei által motivált döntése. Másrészt a betelepülő zsidó üzleti érdeke (melynek figyelembe vétele a letelepítő birtokos számára is hasznos volt), illetve a zsidók alkalmazkodó képessége a környezet nyújtotta lehetőségekhez, mely tevékenységi körük rugalmas változtatásában nyilvánult meg. Erre számos példát szolgáltat a kettős foglalkozásúak csoportjainak megjelenése az 1781. évi összeírásokban. Általában azok a kereskedők és iparosok igyekeztek biztosítani megélhetésüket kiegészítő foglalkozással és váltak kettős foglalkozásúvá, akik a kisebb népességű ezért szűkebb felvevőpiacot jelentő fal vakben telepedhettek meg. A megyében azon a néhány nagyobb lélekszámú településen ahová a birtokosok jóvoltából, egynél több zsidó család költözhetett - így a kereskedésben egymásnak is versenytársai voltak - csak egy boltot tartó kereskedőt találunk, míg a többiek a környező falvakat járó házaló-felvásárló kereskedésben tevékenykedtek. A másik két esetben a népességösszeírás ilyen jellegű elemzésére nincs lehetőség, mivel 1784-ben a foglakozásokat, 1794-ben pedig a településeket nem nevezték meg. IV. A zsidóság jövedelmi viszonyai E szempont vizsgálatára csak részlegesen nyílik lehetőségünk az 1780-as években. Az 1781-ben és 1784-ben Baranyában készült és általunk eddig feltárt összeírásokban egyáltalán nem szerepelnek jövedelemre vonatkozó adatok, 1780-ból pedig kizárólag a Baranyavári járás adatai ismertek.
