Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 40 (1995) (Pécs, 1996)
Történettudományok - Radnóti Ilona: Adatok a 18. századi Baranya megyei zsidóság foglalkozásáról és jövedelméről
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 40 (1995) 69-87 Pécs, 1996 Adatok a 18. századi Baranya megyei zsidóság foglalkozásáról és jövedelméről RADNÓTI Ilona Jelen munka folytatása a Baranya megyei zsidóság betelepedésének településtörténeti vonatkozásait taglaló dolgozatnak 1 . Az abban feldolgozott zsidóösszeírások közül három - az 1780., 1781. és 1794. éviek 2 - adatai nemcsak a zsidóság településtörténetéhez szolgálnak információkkal, hanem a megtelepedéssel együttjáró egzisztenciateremtés lehetőségeiről és korlátairól, a megtelepedők foglalkozási tagozódásáról és esetenként jövedelmük nagyságáról is. A jelen tanulmányban felhasznált források egyaránt összeírások, melyek nem minden tekintetben azonos szempontok alapján készültek. Az 1780. éviekben járásonként tüntették fel a zsidók lakta településeket, a háztartásfőket és foglalkozásukat. Hasonlóan jártak el 1781-ben, de a felsoroltakon kívül részletesen szerepeltették a zsidó kereskedők által forgalmazott áruféleségeket is. Mindkét esetben született egy-egy olyan összeírás, melynek adatai részletesebbek a többinél. Ilyen volt a Baranyavári járásban készült 1780-as, melyben a zsidó családfők jövedelmét is rögzítették. A Szentlőrinci járásban 1781-ben készített számbavétel pedig - igaz, nem minden esetben - a földesúrnak fizetett összeget, a cenzust is szerepeltette. Az 1794. évi zsidóösszeírás megyei összesítésében maradt ránk, melyben járásonként csoportosítva rögzítették az adatokat. Ebből a háztartásfők nevét és foglalkozását, a családok lélekszámát, a jövedelmek forrását és nagyságát ismerhetjük meg. Mindezekből kitűnik, hogy az adatcsoportok eltérései miatt nem minden esetben volt módom azok összevetésére. A dolgozat a felsorolt három év zsidóösszeírásaira támaszkodik. Ezek fontos, de nem elégséges források a 18. századi zsidók címben jelzett problémakörének teljeskörű vizsgálatához. Jellegükből fakadóan elsősorban a felmérés időpontjában meglévő helyzetet rögzítik többkevesebb pontossággal. Részben tükrözik azt a változást ami az összeírások közötti időben bekövetkezett. Az átalakulási folyamatot azonban csak sejtetni engedik, az ezt befolyásoló tényezőkről nem szólnak. Számos forrás feldolgozására van még szükség a gazdasági folyamatokban gyökerező és a korabeli társadalom értékrendje által is befolyásolt, az összefüggéseket jobban láttató, árnyalt kép megfogalmazásához. I. A háttér Baranya határai későn, csak a 18. század utolsó harmadában nyíltak meg a betelepülő zsidók előtt. Az 1770-es években kezdődő beköltözéssel a századfordulóig a megyei zsidóság létszáma fokozatosan, de csak lassan gyarapodott. Az első - 1775. évi - ismert összeírás tanúsága szerint akkor 32, türelmi adót fizető zsidó háztartásfő élt Baranyában 3 . Húsz évvel később, 1794-ben 122 családfőt vettek számba 4 . A zsidóktól hosszú ideig idegenkedő megyét a gazdaságban meginduló változások késztették magatartása módosítására. A piacbővülés hatására meginduló mezőgazdasági árutermelés, ennek következtében az önellátó paraszti háztartások felbomlásának kezdete, a földesúri regálék bérbeadás formájában történő hasznosítása teremtették meg azokat a gazdasági funkciókat, amelyek betöltésében a zsidóság szerepet kapott és szerzett. A beköltözők számára különösen fontos volt, hogy az 1723. évi 75. törvénycikk értelmében a földbirtokokon folyó kereskedelem is földesúri haszonvételnek számított 5 , hiszen a zsidók tevékenysége éppen ehhez, a kereskedelem hagyományos szervezeti keretein kívüli házaló-felvásárló kereskedéshez kötődött. Az 1781. évi zsidóösszeírások bizonysága szerint azokon a birtokokon, ahol engedélyezték a zsidók beköltözését, nem gördítettek akadályt kereskedelmi és iparűző tevékenységük elé. Járhatták a környező falvakat, eladhattak és vásárolhattak - kivételt csak a rác pásztorok és görög kereskedők által lakott települések jelentettek. „Őket általánosságban, s így az egész járásban is csupán az ólomgolyóval és puskaporral űzött kereskedéstől tiltották el az állami rendelkezések alapján, mivel ezeknek a tartása a mi (keresztény - R. I.) hitünket valló személyeket illeti meg" - írták a Szentlőrinci járásban 6 . A zsidók letelepedését továbbra is megtiltó uradalmakban - a bólyi, pécsváradi és egyházi birtokokon -
