Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 40 (1995) (Pécs, 1996)
Természettudományok - Nógrádi, Sára–Uherkovich, Ákos: Trichoptera communities of the river Fekete-Körös in Hungary
52 A JANUS PANNONIUS MÚZEUM EVKÖNYVE 40(1995) A Fekete-Körös magyarországi szakaszának tegzes együttesei (Trichoptera) NÓGRÁDI Sára és UHERKOVICH Ákos A Nagyalföld tegzes (Trichoptera) faunáját 1990-ig alig ismertük. Ekkor jelent meg jelen cikk szerzőinek összefoglaló munkája (UHERKOVICH, NÓGRÁDI 1990), amelyben az összes korábbi adatot - beleértve a gyűjteményi adatokat is - összefoglalta. E cikkből bizonyos ismeretekre már szert tehetünk a Fekete-Körös tegzeseiről. A 150 km hosszú Fekete-Körös a romániai Bihar-hegységben (Munjii Bihorului) ered. Magyarországon csak az alsó 15 km-es szakasza fut. Vízjárása rendkívül szélsőséges, hiszen az évi átlagos nagy víz (280 m 3 .sec _1 ) és átlagos kisvíz (2 m 3 .sec _1 ) között igen nagy a különbség. Az átlagos vízhozam mintegy 30 m 3 .sec _1 . Vízminősége a magyarország folyóké között az egyik legjobb. Az idézett munka megjelenése óta is rendszeresen gyűjtöttünk Sarkad-Malomfokon fénycsapdával, évente májustól októberig, havonta 10 napon keresztül. A csapda a vízhez közel, a malomfoki gátőrház szivattyútelepénél, a védtöltésen tetején kialakított vasbeton műtárgyon állt. 80 wattos higanygőzlámpával működött. 1989 és 1994 között, hat év alatt, összesen 57 Trichoptera faj több, mint 31 000 példányát gyűjtötte (1-2. táblázat, 1-3. ábra). Az Nagyalföldön csak egyetlen olyan hely van (Túristvándi), ahonnét ennél több fajt ismerünk. A nagy fajszám részben a rendszeres vizsgálatoknak is köszönhető. Néhány faj faunisztikai szempontból figyelemre méltó. Ezek vagy az Alföldön, vagy pedig az egész ország területén ritkák (Hydroptilaforcipata, Cheumatopsyche lepida, Glossosoma boltoni, Oecesus monedula), illetve csak egy-két helyen gyakoriak (pl. Ceraclea riparia, Oecetis tripunctata, Triaenodes simulans). A tegzes-együttes egyes fajai az egymást követő években igen nagy mennyiségi ingadozást mutatnak (pl. Agraylea sexmaculata, Athripsodes cinereus, Neureclipsis bimaculata), míg más fajok mennyisége jóval állandóbb (Ceraclea dissimilis, Hydropsyche contubernalis, H. modesta, Oecetis ochracea). A hat év folyamán néhány olyan faj is előkerült mindössze 1-2 példányban - amelyek ökológiai igényei egyáltalán nem felelnek meg a Fekete-Körösön uralkodóknak, sokkal inkább hegyvidéki jellegűek. E fajok nálunk vagy hegyvidékeken, vagy pedig nagyobb folyók felső, gyorsabb folyású szakaszain kerültek elő. A Fekete-Körös ilyen fajai a Glossosoma boltoni, Cheumatopsyche lepida, Oecismus monedula és talán a Mystacides azurea, amely utóbbit viszonylag nagyobb példányszámban fogtuk (1-2. táblázat). A nagyobb hazai folyóknak jellegzetes tegzes-együtteseik vannak. Az utóbbi években végzett vizsgálataink azt mutatták, hogy a Duna, a Dráva, a Tisza, a Rába és a Fekete-Körös hazánkba való belépésénél gyors folyású; a Fekete-Körös kivételével kavicsos medrű és sokkal kevésbé szennyezett, mint az alsóbb szakaszokon. Éppen ezért itt meglehetősen fajgazdag tegzes-együttesek alakultak ki. Például a Dráva felső szakaszán (Őrtilos-Vízvár) összesen 73 fajt mutattunk ki, míg a Mosoni-Duna mentén is 64 fajt fogtunk (UHERKOVICH, NÓGRÁDI 1995). Ezzel szemben az alsóbb szakaszokon fajokban szegényebb tegzes-együttesek élnek. Authors' address: Drs. Sára Nógrádi & Ákos Uherkovich Natural History Department Janus Pannonius Museum H-7601 Pécs Р. О. Box. 347 HUNGARY