Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 40 (1995) (Pécs, 1996)

Művészettörténet - Sárkány József: Tihanyi Lajos (1885–1938)

168 A JANUS PANNONIUS MÚZEUM ÉVKÖNYVE 40 (1995) 4. Női és férfi alak, 1910-12. o., v., 100x78 cm, MNG Itsz.: 70.151.T. Míg e két alak meditativ nyugalma Pór Bertalan monumentális, szinte csendéletszerű 1909-es „Család" festményének

12 alakjaival rokonítható; a mű harmadik szereplője, aki Tihanyi karakterjegyeit viseli, erőtől duzzadó, tettre kész fiatalember. Fejét magabiztosan hátraveti és bátran előre tekint. Társai fölé magasodva két karjának hatalmas ívével átkarolja, óvja őket, ám ugyanakkor érezzük a lendületet is - melyet a háttér függönyének íve kísér -, mellyel magával kívánja ragadni őket. Nem csak Tihanyi, de a magyar radikális értelmiség lelkesültséget, hitét sugározza a mű főalakja. Az a hit, hogy képesek lesznek a „magyar ugar" népét évszázados elmaradottságából, fásultságából kiragadni és európaivá tenni. Tihanyi művészetében határkőnek tekinthető e mű. Elhagyta a fauves-os korszakra jellemző vastag kontúrokat, a formák zártságukat plaszticitásuk erőteljességével érik el. Cézanne plasztikus formái, felületei uralják immár a művet. A részformák zártsága azonban viszonylagos, a kompozíció elemeit rendkívül erőteljes vonalak kapcsolják egymáshoz. A dinamizmus és a képfelület egésze feletti uralomra törekvés igen fontos előzménye, előkészítője annak a változásnak, mely Tihanyi 191 l-es 5. Önarckép, 1912. o., v., 56x45 cm, MNG Itsz.: 62.31.T. párizsi útjának hatására következett be. Ennek remekbe sikerült első dokumentuma a térbe áramló fénylő erővonalakkal, síkokkal konstruált 1912-es „Önarckép" (5. kép). Az 1912-es, és az azt követő időszak portréinak kubizáló felületmegoldásának eredetét illetően igen kevés információ áll rendelkezésünkre, s ezért is értékes, figyelemre méltó a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában lévő „Férfi és női alak" című olajfestmény (4. kép). A mű véleményem szerint 1911-ben keletkezett, s témájában, kompozíciós megoldásában Berény Róbert ugyanekkor készült „Idill" című alkotásának

13 rokona. Mindkét művön egy aránytalanul nyújtott testű, hatalmas méretű, széles, lekerekített vállú, könyöklő férfi, és mögötte egy felemelt karú női akt látható. A részletes összehasonlítást e helyt mellőzve, a Tihanyi mű női aktjára - mely egy budapesti magángyűjteményben lévő festményen önállóan szerepel

14 - fordítva a figyelmet láthatjuk, hogy a szögletes, tört vonalakkal formált, geometrikussá váló testrészek, a szürkéskék, elmosódó háttér, a tompa okker színű test a kubizmus korai korszakának jegyeit viseli. Az alakok megformálása a nyilvánvaló különbségek elle-