Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 40 (1995) (Pécs, 1996)

Néprajztudomány - Lantosné Imre Mária: Szakrális táj és kultusz a pécsi egyházmegyében II. Kálváriák és a passió emlékei

A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 40 (1995) 139-158 Pécs, 1996 Szakrális táj és kultusz a pécsi egyházmegyében II. Kálváriák és a passió emlékei LANTOSNÉ IMRE Mária A kálváriák eredete és helye a szakrális tájban A keresztút, a kálvária jelentéstartalma, rendeltetése a szakrális tájban a legösszetettebben fejezi ki a keresztény hit lényegét. Johannes David 1606-ban kiadott metszete jelképesen magyarázza el a kálváriára vezető utat: Krisztus maga mutat szenvedése helyére, valamint a keresztje által a mennyekbe feljutottakra. A kép felirata arra int: „Ez a helyes út, ezen járjatok" (íz. 30. 21.)' A kálváriák a vallásos gyakorlatban elsősorban a húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódva emlékeztettek Krisztusra, a Megváltásra.A népi devócióban ezen kívül, különösen a temetőkhöz kapcsoltan, - a közösségi- és magánájtatosság helyeként számottevő a szakrális szerepük. A pécsi egyházmegyében a kálváriákkal együtt vizsgáltuk azokat a rokonemlékeket, kereszteket és keresztcsoportokat is, amelyek a fenti vonatkozásoknak megfeleltek. A keresztút (Via Crucis, Via Dolorosa), bibliai értelemben Krisztus szenvedésének útja, elítélése helyétől, a helytartó palotájától a kálvária hegyéig. Az eredeti jelentés nemcsak a bibliai történésre, hanem a nyomán kialakult áhitatra, a keresztúti ájtatosságra és annak szabadtéren ill. templomokban felállított helyszínére, megszentelt állomásaira egyaránt vonatkozik. A keresztrefeszítés helyének megnevezése az újszövetségi négy evangélista nyomán, a Golgota, - héber jelentése, Koponyák hegye - latinul Kálvária. Európában ez utóbbi elnevezés vált általánossá.

2 A kálvária állításának, már az egészen korai időkben voltak táji, domborzati, követelményei. Tekintettel, hogy az eredeti, szentföldi példához igazodtak, a terepadta lehetőségek szerint általában magaslatra építették.

3 A keresztutak és a kálváriák a szentföldi zarándoklatokat és a keresztesháborúkat követően terjedtek el Európában. 1342-től a Szentszék a palesztinai szenthelyek gondozását a ferencesekre bízta. Pasztorációjuk nyomán gyorsul fel a kálváriák kultusza. „Minden községnek megvolt a saját Jeruzsálemé" - jellemzi az időszakot találóan Philip Harnoncourt. Korábbi eredetű az a gyakorlat is, miszerint a kálváriák megáldása is a ferencesek privilégiuma volt

4

. 1. ábra. Johannes David: Kreuzweg, 1606. Rézmetszet. Kezdetben, а 16. századig általános volt a 7 stációs változat. A hetes szám tisztelete az Ószövetség és az Újszövetség történetében egyaránt nagyjelentőségű volt. (Ld. a teremtés 7 napja, a hétnek 7 napja ill. a Szentlélek hét ajándéka, a hét Szentség, Mária hét öröme, hét fájdalma stb.) A hét stációs kálvária és Szűz Mária hét fájdalmának összefüggésére vonatkozóan enlítenénk a