Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 40 (1995) (Pécs, 1996)
Történettudományok - Rózsa Miklós: Caflish Kristóf cukrász és svájci rokonsága
100 A JANUS PANNONIUS MÚZEUM ÉVKÖNYVE 40 (1995) kenyérkeresethez jutott 31 éves hajadonnak a számára ismeretlen, és ezért neki valószínűleg érdekesnek tűnő idegen országba kivándorolt nagybátyja révén ennek feleségéhez, mint nála igaz, hogy csak 9 évvel idősebb nőhöz való ragaszkodása következtethető. S ezt az érzést táplálhatta a vélhetően személyesen soha nem látott nagynéni bátorító kedvessége, mely a neki írt levelekben levő megszólítás magázásból tegezésbe átváltásából következtetve, az erre történt feljogosításban is megnyilvánult. A graubündeni rokonságnak azzal az ágával való kapcsolattartásra törekvés sem valószínű, hogy özv. Caflischné részéről fennállott volna. E következtetés azon a tényen alapszik, hogy a néhai férje nővérétől, Margrettól 1880-ban érkezett levelet követő időből egy sincs a fennmaradt levelek között, mely tőle származna. Frena Caprez nem egy levelében olvasható, hogy már rég nem kapott hírt nagynénjétől, de még arról sem volt tudomása, hogy nagynénje fiának mi volt a keresztneve 87 . Mindezeken alapszik az a következtetés, hogy a kapcsolattartás ritka volt, csak évi 1-2 levélváltásig terjedt. Christian Caflisch 90-es évekbeli leveleiből 88 tudjuk meg, hogy ő asztalos volt, de idegenben, 1892-vel kezdődően Arosa-ban 99 dolgozott télen, nyáron, s csak a karácsonyi ünnepekre jött haza. Frena az 1890. december 25-i levelét még a szülői házból küldte, mely Trins-ben a falu Unterdorf nevű részén volt. 1893. augusztus óta Chur-ban, annak Calanda nevű városrészében egy orvosnál, Dr. Bernhardtnál háztartási alkalmazott (Magd). Mind a sógor, mind az unokahúg minden levelükben érdeklődnek özv. Caflischné és fia egészségi állapota iránt, és reménységüket fejezi ki, hogy sorsuk kedvező. Christian Caflisch örömmel nyugtázza sógornőjének azt a levelebeli közlését, hogy fia, Jenő befejezte kereskedelmi iskolai tanulmányait. Azt azonban nem érti, mi szükség van arra, hogy egy éves önkéntesként bevonuljon katonának. Amikor egy két évvel későbbi levelében Frena az iránt érdeklődik, hogy unokaöccse otthon van-e már, avagy még mindig katona, akkor б is felteszi a kérdést, miért kell neki Magyarországon katonának lennie, hiszen mint írja, „er ist doch ein Schweizer", 90 A trinsi rokonokról adott tájékoztató sorokból tudjuk meg, hogy a rokonság kikből állt, mi a foglalkozásuk, miként alakult sorsuk. Érdekes, hogy a levelek egyikében sincs említés Margreth férjéről 91, sem fiukról, Felix Caprezről 92 . Abból, hogy Margreth férjéről sem sógora, Christian, sem leánya, Frena már nem írnak, az tűnik valószínűnek, hogy időközben meghalt 93 . Margrethnak volt egy Johann nevű fia 94 is, aki ugyancsak a graubündeniek sorsát vállalta, amikor idegenbe vándorolva kereste kenyerét. 1882. óta Nápolyban élt. 1893 áprilisában azonban hazatért. Itthon a következő esztendőben elvette egy gazdálkodónak a leányát (eine Bauer stocheter), Eva Calonder-t 95 . Christian Caflischnak 3 gyermeke volt 96 . Idősebbik fia, Felix 91 1893-ban már asztalos inas volt, majd apjával együtt dolgozott az árosai gyógyhelyen 98 . Christian Caflischnak asztalos-foglalkozása mellett volt egy trinsi gazdasága is. Ezt felesége vezette, és ott dolgozott két gyermeke is. Nina (=Catharina) és Jacob 99 . Apjuk 1893. január 2-i levelében - feltehetően e 2 gyermek életkorának, fejlődésbeli előrehaladásának érzékeltetésére - szükségesnek tartja tájékoztatni pécsi sógornőjét, hogy még nincsenek konfirmálva. Nina 1895. január 8-án Chur-ba, egy szakács- és háztartási iskolába ment, mert szakácsnő akart lenni. Célját el is érte, az esztendő végén már szakácsnő volt, mégpedig Davosban 100 egy - az apja értékelése szerint - előkelő családnál (Köchin für eine noble Familie), majd egy davosi étteremben (in einem Restaurant). A fiatalabbik fiúgyermek, Jacob továbbra is az anyja mellett végezte a mezőgazdasági munkát 101 . Caflisch Kristóf legfiatalabb testvérétől, а Сarr arában élő Luciustól a sírkövek küldéséről szóló, már említett 1879. október 31-i keletű levelét követő időből való levél fennmaradásáról nincs tudomásunk. A rendelkezésünkre álló levelekből kitűnően a Trins-ben maradt rokonságával sem tartott szoros kapcsolatot. Három gyermeke volt 102 . Unokahúga, Frena említi ugyan a pécsi nagynénjének, hogy írt Lucius nagybátyjának Carrarába. Feltehetően választ is, vagy valakitől tájékoztatást kapott róla, mert egy év múlva meg azt írja a pécsi nagynénjének, hogy carrarai nagybátyja és annak családja jól vannak, és üzletmenete kedvező 103 . Christian Caflisch viszont ugyanebben az évben azt írja özv. Caflischnénak, hogy öccséről, Luciusról már hosszú idő óta nincs híre, nem ír neki („er spart papier und dinte"), de nagyon jól kell, hogy menjen neki, mert emberek, akik nála szolgálatban állnak, mondták, hogy egy gazdag úrnak kell lennie, gyermekeit itáliai főiskolákra küldi 104 . Dolgozatunkkal eddig nem publikált adatokat kívántunk myújtani Pécs várostörténetében helyet foglaló cukrászda alapítója életpályájának megismeréséhez, a ezzel a hazai cukrászipar történetéhez is 105 . A Caflisch Kristóftól és özvegyétől visszamaradt családi levelek vizsgálata ugyanakkor betekintést engedett a magyarországi cukrászkézművesség történeti fejlődésének a XVIII. század utolsó évtizedétől a XIX. sz. végéig terjedő szakaszában
