Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 39 (1994) (Pécs, 1995)

Néprajztudomány - L. Imre Mária. Szakrális táj és kultusz a pécsi egyházmegyében I. Csodaforrások és szentkutak

211 12. HP Gyűd 327. Bm. L. Kézirattár 119/1974. 13. Vö. TÜSKÉS Gábor: Búcsújárás a barokk kori Magyarországon. Akadémia, Bp. 1993. 359. 14. HAL Pál: A magyaregregyi szentkút. Pécs szab. kir. város „Majo­rossy Imre Múzeumának" 1942. évi Értesítője. Pécs, 1942. 65. 15. Vö. BARNA G. 1990. 49-50. 16. Vö. VÁRNAGY Antal: Hőgyész I. Hőgyész 1990. 198-199. 17. GALAMBOS, Franz: Glaube und Kirche in der Schwäbischen Türkei des 18 Jahrhunderts. Studia Hungarica., Dr. Dr. Rudolf Trofenik Verlag, München, 1987. 75-76. 18. HP Kárász 1783-1913., továbbá Werner Imre plébános és Kovács­né Dormán Gizella szíves közlése. Vö. még HAL P. 1942.65-74. 18a. Szilárdfy Zoltán szíves közlése. 19. Bezedeki Márton plébános (*1915), Flodung Kristóf, Schwing József és Steiner Ferencné közlése alapján. 20. Kiss János (*1920) és Szálai József (*1922) közlése alapján. 21. Tresch Imréné (*1925), Schaffemé Kim Katalin (*1923) és Somogyvári József közlése alapján. 22. Ruppertné Réger Margit (*1928) és Mosbacherné Weisz Erzsébet (*1936) szíves közlése. 23. Tolna megye földrajzi nevei. Akadémiai Kiadó, Bp. 1981. 448. (A továbbiakban Tm. f. n.) In dem ersten Teil unserer Serie haben wir uns mit den weniger bekannten Objekten, den wundertätigen Quellen, der heiligen Brunnen und dem mit ihnen verbundenen Kult der Sakrallandschaft beschäftigt. In der Pécser Diözese, die die Komitaten Tolna und Baranya umfaßt, hatte die volkstümliche Religionsaus­übung der mit den Ungarn zusammenlebenden Nationali­täten (Deutsche, Kroaten, Serben usw.) in der Frömmig­keitspraxis zahlreiche interethnische Züge zur Folge. Die ungarische Fachliteratur hat den Kult der heiligen Brunnen meist nur in bezug auf die Wallfahrt untersucht. Nach den Daten unserer Untersuchung haben die heiligen Brunnen auch selbständig eine große Rolle bei der Gestaltung einer Sakrallandschaft gespielt, die mit ihnen verbundene Tradition hat zahlreiche paraliturgische Züge überliefert. 24. Tm. f. n. 1981. 89. 25. Baranya megye földrajzi nevei Szerk. PESTI János. 1. köt. Pécs, 1982. 104. (A továbbiakban Вт. f. п.) 26. Вт. f. п. 1982. 1. köt. 204. 27. Тт. f. п. 1981. 100. 28. Dr. Horváth István pellérdi plébános (*1949) szíves közlése. 29. Vö. BEZERÉDY Győző: Dunaszekcső és Bár története. Dunaszek­cső, 1975. 68-73. 30. Gorjanac Radojka és a Gorjanac család szíves közlése. 31. Вт. f. п. 1982. 2. köt. 417. 32. Horváth Erzsébet (*1919) és Kovács József (*1921) közlése alapján. 33. id. Győrösi Gyuláné (*1930) és Schán József (*1931). 34. HAL P. 1942. 65. 35. Stefánné Guttmann Regina (*1922) és Hertrich Józsefné közlése alapján. 36. Dr. Hoffmann Ottó gyűjtése alapján. Вт. f. п. 1982. 2. köt. 346. 37. Vö. LANTOSNÉ IMRE Mária: Öltöztetős Mária szobrok Magyaror­szágon, in. Néphit, népi vallásosság ma Magyarországon. Vallástu­dományi Kiskönyvtár 3. MTA Filozófiai Intézet Kiadása, Bp.1990. 38. Matusek László szíves közlése. In unserer Diözese sind drei Varianten des Quellen­und Brunennkults voneinander zu unterscheiden: 1. Brunnen, die im Anziehungsfeld eines Wallfahrts­ortes tätig sind. 2. Heilige Brunnen, die aus einem Heilbrunnen durch wunderbare Vision, Erschinung sakralisiert worden sind. 3. Wundertätige Heilquellen ohne sakralen Inhalt. Die Enstehung der heiligen Brunnen in unserer Region ist meist auf das 18. Jahrhundert zu setzen, als die selbstätige Religionsausübung der Einwohner der in der Türkenzeit entvölkerten Diözese die mangelnde Pastoration mancherorts ersetzte. Damit erklärt sich, daß die Tradition der heiligen Brunnen auch noch am Anfang des 20. Jahrhunderts lebendig blieb. Der Besuch der heiligen Brunnen war auch in der Hinsicht der Gesellschaftsbildung, des Kontaktes unter den Dörfern von Bedeutung. Sakrallandschaft und Kult in der Pécser Diözese. Wundertätige Quellen und heilige Brunnen I. Maria LANTOS-IMRE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom