Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 39 (1994) (Pécs, 1995)

Természettudományok - Bálint Zsolt: Adalékok a Balkán boglárkalepke-faunájához (Lepidoptera, Lycaenidae)

A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 39 (1994) 69-77 Pécs, 1995 Adalékok a Balkán boglárkalepke-faunájához (Lepidoptera, Lycaenidae) BÁLINT Zsolt BÁLINT, Zs.: Contributions to the lycaenid butterfly fauna of the Balkans (Lepidoptera, Lycaenidae). Abstract. The lycaenid butterfly material of the Janus Pannonius Museum, Pécs, collected in the Balkans, is elaborated. 41 species are recorded from 49 ex-Yugoslavian (Croatian, Serbian or Macedonian), Bulgarien and Greek localities. The phenomenon of superspecies is discussed in the case of the following lycaenid taxa complexes: Lycaena alciphron-gordius, Everes alcetas-decoloratus, Maculinea arion-ligurica, Maculinea alcon-rebeli, Polyommatus dalmaticus-escheri, P. dorylas-golgus, P. admetus-ripartii and P. eros-eroides. Lectotype of Lycaena rebeli Hirschke, 1904, Lycaena alcon tolistus Fruhstorfer, 1917 and Maculinea alcon sevastos Rebel and Zemy, 1931 is designated. Bevezető A Balkán kutatása a Kárpát-medence flórájának, faunájának és biogeográfiajanak ismeretéhez kulcsfontosságú. Erre a hazai lepidopterológia is rámutatott (VARGA 1975), folytatva a FRIVALDSZKY (1835) által megkezdett expedíciós tevékenységet. Az elmúlt évtizedekben igen sok magyar amatőr és hivatásos lepkész látogatta a Balkán-félszigetet, és annak ellenére hogy gyűjtőtevékenységük aktivitása és a gyűjteményekben fellelhető anyagok nagyságához képest a publikációk száma elenyésző, munkájuk eredményeképpen értékes adatokkal gazdagodott a Balkán-félsziget faunájának ismerete (GYULAI 1983, MÉSZÁROS et. al. 1984. MÉSZÁROS, SZABÓKY 1983, RONKAY 1984, VARGA, RONKAY 1982, 1984; VARGA, SLIVOV 1977). A pécsi Janus Pannonius Múzeum Természettudományi Osztályának lepkegyűjteménye jelentős balkáni Lepidoptera-anyagot őriz, amelyet Dr. Uherkovich Ákos a hetvenes évek derekán, majd a nyolcvanas évek elején gyűjtött Bulgáriában, Görögországban és a hajdani Jugoszláviában. Jelen tanulmány ennek a mintegy 10.000 lepkepéldányt számláló anyag boglárkalepke részének feldolgozása. Anyag, módszerek A gyűjtőhelyeket a példányokon található cédulák olvasata alapján idézem. Csupán egyetlen sort, a mindenütt szereplő „leg. Á. Uherkovich" megnevezést hagytam el, mivel ebben az esetben a gyűjtő kiírása felesleges. A gyűjtőhelyekről nem jelent meg semmiféle publikáció (pl. numerójegyzék), így azokkal kapcsolatosan a tengerszintfeletti magasságon kívül semmilyen adat nem áll rendelkezésemre. A gyűjtőhelyeket kronologikus sorrendbe raktam. A gyűjtött anyag felsorolásánál az azonosító sorszámokat elhagytam. A taxonokat a legújabb rendszertani kutatásokra támaszkodva sorolom fel (ELIOT 1973, FIEDLER 1991). A nappali lepkék taxonómiája igen kaotikus, mivel az utóbbi évtizedek során számos alfaj és génusz került leírásra. Ezek nagy részét a szerzők nem a faj, illetve a fajcsoport teljes vizsgálatának figyelembevételével és ismeretében, a diagnózis alapjánul szolgáló karakterisztikumok alapos kiértékelése után írták le, hanem csupán egy-egy régió vagy nagyobb sorozat jellegzetességeit megragadva. Jó példa erre a Hipparchia semele (Linnaeus, 1758) (KUDRNA 1977) vagy a Polyommatus coridon (Poda, 1761) esete (SCHURIAN 1989), ahol a revíziók során több mint száz taxon került szinonimizálásra. Jegyzeteket fűzök azokhoz a taxonokhoz, ahol saját véleményem szerint alapvető problémák várnak megoldásra, de eltekintek az alfajok minuciózus ismertetésétől, mivel például a Plebejus argus (Linnaeus, 1758)-nak legalább három „alfaját" kellene megemlítenem. Köszönetek Köszönetemet kell kifejeznem Dr. Martin Lödlnek (Naturhistorisches Museum, Bécs) és Dr. Uherkovich Ákosnak (Janus Pannonius Múzeum, Pécs) a lehetőségért, hogy az általuk képviselt intézmény lepkegyűjteményében kutathattam, továbbá Dr. Varga Zoltán profeszszornak (Kossuth Lajos Tudományegyetem, Debrecen) és Dr. Vojnits Andrásnak (Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest) erkölcsi támogatásukért és segítségükért.