Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 39 (1994) (Pécs, 1995)

Természettudományok - Horváth Győző–Majer József: Adatok Baranya megye kisemlős faunájához (Mammalia: Micromammalia)

80 Vizsgálataink során összesen 1513 db köpetet dolgoztunk fel, melyek épek vagy deformáltak voltak. A zsákmányállatok fajait nemcsak a köpetekből, hanem a törmelékekből is meghatároztuk. A határozásokat SCHMIDT (1967) munkája segítségével végeztük, ami morfológiai elemzést jelentett. Az egyes fajokat az eltérő koponyabélyegek és fogazat alapján különítettük el. A részletes ismertetéstől eltekintve itt jegyezzük meg, hogy az Apodemus nemzetségen belül az erdei egér (Apodemus sylvaticus L.), a sárganyakú erdei egér (Apodemusflavicollis Melch.) és az aprószemű erdei egér (Apodemus microps Krat. et Ros.) fajokat erdei egér (Apodemus sp.) néven foglaltuk össze, mivel biztos elkülönítésük az említett bélyegek alapján nem lehetséges. A határozások eredményeit lelőhely szerint táblázatba foglaltuk (I. táblázat). Először kiszámoltuk a fajok lelőhelyenkénti %-os megoszlását (II. táblázat), majd az ISA módszert alkalmaztuk. KENDAL (1962) vektorok rangsorolására kidolgozott módszerét ROBERTS és Hsi (1979) alkalmazta először. A fajokra jellemző számot Roberts a „fajok új gyakorisági indexének" („New index of species abundance = ISA") nevezte el. Magyarországon először MAJER (1989) alkalmazta e módszert a bögöly fauna kutatásában. 1. ábra. A lelőhelyek eloszlása Baranya megye térképén (A sorszámoknak megfelelő helységneveket az I-II. táblázat tartalmazza) Vizsgálati eredmények A megvizsgált 1513 db köpetből 19 kisemlős fajt sikerült kimutatni, amelyek közül 12 a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, 6 a rovarevők (Insectivora) rendjébe, a cickányfélék (Soricidae) családjába, egy pedig a denevérekhez (Chiroptera) tartozott. A leggyakoribb fajnak mind a relatív gyakoriság, mind az ISA-értéke alapján a mezei pocok (Microtus arvalis (Pali.)) bizonyult (III. táblázat). Ez a faj, egy kivételével valamennyi köpetgyűjtési helyről előkerült. A cickányok közül, legnagyobb számban az erdei cickányt (Sorex araneus L.) találtuk meg. Semmi jel nem mutat arra, hogy a gyöngybagoly a cickányokat előnybe részesítené. Egyedül a baksai anyagban (I. táblázat) találtunk kizárólag cickányokat, de erről a helyről kevés köpet került elő, másrészt semmi sem bizonyítja azt, hogy e terület kisemlősfaunája hasonló összetételű a többiével. Feltételezhetően itt a cickányfauna a többi lelőhelynél lényegesen gazdagabb. A gyűjtött anyagból mindössze kettő kései denevért (Eptesicus serotinus Schreber) határoztunk meg. Az egyik S ós vérükéről, a másik Gilvánfáról került elő. E vizsgálatok is alátámasztják azt, hogy a denevérek ritkán szerepelnek a gyöngybaglyok zsákmányai között. Következtetések Az általunk vizsgált terület zsákmánylistája csaknem megegyezik Mikuska horvátországi eredményeivel (IV. táblázat). Mikuska 14 kisemlős fajt határozott meg pontosan, amelyek közül egyet (Myotis blythi oxygnatus Tomes) nem találtunk a hazai anyagban. Nálunk viszont előkerült mogyorós pele (Muscardinus avellanarius (L.)), ami a horvát fajlistából hiányzott. Az Apodemus sp. megnevezésen kívül Mikuska a Neomys sp., illetve Rattus sp. néven foglalta össze a fajra meg nem határozható csontokat. Nálunk az ISA szerinti rangsorban a Miller vizicickánya (Neomys anomalus Cabrera ssp. Milleri Mottaz) a 14., a közönséges vizicickány (Neomys fodiens Schreber) a 15. helyet foglalja el, összesen 21 egyed meghatározása alapján. Horvátországban viszont 161 Neomys sp. került elő a 24 gyűjtési helyről. Tehát jóval gyakoribbak a Neomys genusz fajai, mint nálunk. Az ottani vizsgálat alapján az erdei cickány volt a leggyakoribb és ezt követte a mezei pocok. Az, hogy az erdei cickány még a mezei pocoknál is nagyobb számban fordul elő, valamint a lényegesen több Neomys faj előkerülése talán azzal magyarázható, hogy Horvátországban a gyöngybagoly lelőhelyek környékén sokkal több mocsaras, vizes terület van, mint nálunk Baranya megyében. Összefoglalva megállapítható, hogy mindkét területen a gyöngybagoly köpetvizsgálata hasonló eredményeket adott. így a faunisztikai adatok bizonyítják a vizsgált két terület szerves egységét. Bár a gyöngybagoly mindig a tömegesen jelen lévő apró emlősöket zsákmányolja a legnagyobb számban, ennek ellenére találtunk a köpetekben rovar-, béka- és madármaradványokat is, az utóbbiak közül legtöbb mezei (Passer montanus (L.)) és házi veréb (Passer domesticus