Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 39 (1994) (Pécs, 1995)

Természettudományok - Dénes Andrea: A Mecsek és a Villányi-hegység karasztbokorerdői

A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 39 (1994) 5-31 Pécs, 1995 A Mecsek és a Villányi-hegység karsztbokorerdői DÉNES Andrea DÉNES, Andrea: The karst shrubforest of Mecsek and Villány Mountains, South Hungary. Abstract. The karst shrubforests of Mecsek and Villanyi-hills are presented on the basis of 62 coenological samples made in the years of 1991-1993. The community is evaluated not only coenologically, but also ecoiogocally and from the viewpoint of nature conservation, using the ecological indicator values of the species - social behaviour types of BORHIDI (1993). Mostly the quantitative evaluation of the records is given in this paper. The results of homogenity, further the ecological and geographical arrangement of records will be discussed in the author's next study. A terület általános ismertetése A Mecsek és a Villányi-hegység hazánk két legdélibb fekvésű hegysége. A vizsgált társulás a Mecsek Pécs feletti részein, a Misina és a Tubes területén alakult ki D-i, D-DNY-i és DK-i fekvésben. A Villányi hegység Csarnótától Villányig húzódó NY-K irányú vonulat. Legmagasabb tagjai Ny-K irányból haladva: Tenkes-hegy, Csukma-hegy, Fekete-hegy s a Szársomlyó-hegy. Karsztbokorerdők ezek déli oladalain és gerincén, az igen keskeny gerinceken azok északi oldalára is átcsúszva alakultak ki. Geológiai, talajtani és éghajlati jellemzők A Misina-Tubes vonulat felszínre bukkanó kőzete középső-triász (anisusi) mészkő, vastag padokat alkot, hajlamos a karsztosodásra (LOVÁSZ 1977). Villányihegység paleozóos kristályos és mezozóos közetek, triász és kréta mészkő, triász dolomit, márga, homokkő változatos kifejlődései (MAROSI 1990). A Mecseken a déli oldalakon rendzina talajok fekete barna és vörösagyagos változatait találjuk. A Villányihegység déli lejtőin a csernozjom barna erdőtalajok messze felnyúlnak a gerincvonal közelébe. A gerincen rendzinák, köves váztalajok és különböző korú vörösagyagok váltogatják egymást (MARGITTAI 1977). Rendszeres meteorológiai megfigyelés a Mecsekben a Misinatetőn, a Villányi-hegységben Villányban és Siklóson történik. Ezen állomások adatai alapján a napsütéses órák száma a területen évi 2000-2100; a leggyakoribb júliusi napi középhőmérséklet a Misinán 19.0-19.9 C, Siklóson 22.0-22.9 С; a leggyakoribb januári középhőmérséklet a Misinán 2.1-3.0 C, Siklóson 3.0-3.9 C; 10,9 С évi középhőmérséklet; 676-697 mm évi csapadék jellemző. Ezek alapján, és mivel kora nyári és őszi, tehát kettős csapadékmaximum jellemző, valamint mert az évi középhőmérséklet és a sugárzás értéke magas, a klima szubmediterrán jellegű (LOVÁSZ 1977). A vegetáció kialakulásában fontos szerepe van a mezoés mikroklímának is. Az érintett területeken végzett mikroklímamérések eredményeit HORVÁT és PAPP (1962, 1964) munkáiban találjuk. A terület florisztikai és növényföldrajzi jellemzése A Mecsek és a Villányi-hegység a Dél-Dunántúl flóravidékének (Praeillyricum) mecseki flórajárásán (Sopianicum) fekszik (Soó 1964-80). A Villányi-hegység növénytakarója még egészen balkáni jellegű, a Mecsekben is számos balkáni és szubmediterrán növényfaj él. SZÁRAZ et al. (1985) szerint a Szársomlyóéhoz hasonló mediterrán jellegű flórát és vegetációt az országban sehol másutt nem találunk. A déli oldal karsztbokorerdejében a hegy növénytársulásai közül és feltehetően hazánk egész területén itt a legmagasabb a mediterrán flóraelemek aránya: 28,6%. Korábbi kutatások Magyarországon a karsztbokorerdők komplex kutatását Jakucs Pál végezte (JAKUCS 1958, 1961, 1972). A mecseki és a Villányi-hegységi karsztbokorerdők kutatásával Horvát Adolf Olivér (HORVÁT 1946, 1960, 1961,1963,1965,1967,1972) Fekete Gábor, Horánszky András, Jakucs Pál (JAKUCS 1958, 1961) foglakozott. JAKUCS (1961) 15 felvételt közöl a területről, melyek közül 14 a Mecseken (7 Misina, 4 Tubes, 3 Dömörkapu), 1 pedig a Villányi-hegységben (Tenkes-hegy) készült. HORVÁT (1972) 10 felvételt közöl, melyek közül 9 a Mecseken, 1 a Tenkes-hegyen készült.