Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 39 (1994) (Pécs, 1995)

Természettudományok - Iharos Gyula–Vargha Béla: Tardigradák a Zselic területéről

38 6. táblázat. Tardigrada-fajok előfordulása az egyes erdőtípusokban erdőtípus A kimutatott fajok sorszáma (a 3. táblázat adatai szerint) tölgyes, fenyves 9, 16 elegyes (cserestölgyes-kórises ) 9,11,14,15,16,20, ezüsthársasbükkös 9, 11, 13, 14,27,30 tölgyes 9, 11, 13, 14,25,27, 28,29 fenyves 25 bükkös 13, 14, 15, 27, 28, 30, 32 kőris-égeres 9, 13, 14, 15, 25, 28, 32 égeres 11 láperdő 9, 11, 14, 15,25,27,29,32 égeres—tölgyes 9, 14, 16, 32 Összesen faj 7. táblázat. Az egy mintában együttesen előforduló tardigrada-fajok számának gyakorisága inta Az együttesen előforduló fajok szama Összesen 0 12 3 4 5 7 (minta) minták száma moha talajról 11 10 6 1 _ _ _ 28 moha fáról 7 5 4 2 1 19 moha kőről, cseréptetőről 9 2 1 1 1 14 zuzmó fáról 3 3 zuzmó kőről 1 1 Összesen: 28 20 11 3 43,1 30,8 16,9 4,6 1 1,5 1 1,5 1 1,5 65 99,9 Irodalom BlNDA, M. G., PlLATO, G., DASTYCH, H., 1980. Descrizione di una nuova specie de Eutardigrado: Doryphoribius macrodon. Animalia 7, 23-27. BlNDA, M. G., PlLATO, G. 1986. Ramazzottius, nuovo genere di Eutardigrado (Hypsibiidae) Animalia 13, 159-166. BORHIDI A., 1984. A Zselic erdei. Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi Sorozat 4, Pécs (szerk.: ÜHERKOVlCH Ákos). DASTYCH, H. 1988., The Tardigrada of Poland. Monografie Fauny Polski No. 16. Panstwowe Wydawnictwo Naukowe, Warszawa-Krakow. IHAROS, Gy. 1985. Revidierte Katalog der Tardigraden Ungarns. Misc. Zool. Hung. 3, 19-30. RAMAZZOTTI, G., MAUCCI, W. 1983. II Philum Tardigrada. Memorie Dell'Institute Italiano di Idrobiologia. Dott. Marco de Marchi Vol. 41. (III. Ed.) Instituto Italiano di Idrobiologia, Verbania Pallanza. Tardigrades from the Zselic Downs, South Hungary Gyula IHAROS and Béla VARGHA 33 Tardigrades species have been detected from 163 samples collected in the Zselic Downs (Hungary), on the area of 18 settlements, during the years 1984-1985 and 1992-1993, respectivelly. These species represent one third of the total Hungarian Tardigrade fauna. Four species (Macrobiotus ovidii, M. subintermedius, Ramazzottius anomalus, Doryphoribius macrodon) proved to be new for the Hungarian fauna. Most frequent ones are Macrobiotus hufelandi, M. richtersi and Hypsibius convergens. One third of samples were negative for Tardigrades. Authors analyze the occurrence of each Tardigrade species in the samples of each settlement; the connection of collected species and biotopes and the frequency of the species occuring collectively. The maximum number of species was studied in the samples from the area of Zselickislak, Szenna, Bőszénfa and Zselickisfalud. The richest biotopes in Tardigrade species are moss living on trunks and stones, and litter, respectivelly, the richest type of forests are mixed ones, oak stands and marshy forests. Each samples contain only specimens of one or two species in the most cases, occurence of three or more species in same sample is relative rare.