Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 39 (1994) (Pécs, 1995)

Művészettörténet - Várkonyi György: Újabb adatok Martinszky János pályájához

Jegyzetek 1. A fontosabb kiadványok: HAMVAS Béla - KEMÉNY Katalin: Forradalom a művészetben. Absztrakció és szürrealizmus Magyarországon. Budapest, Misztótfalusi, é.n. GYÖRGY Péter - PATAKI Gábor: Az Európai Iskola és az Elvont Művészek Csoportja. Budapest, Corvina 1990. Az (Ismeretlen) Európai Iskola, Budapest Kiállítoterem, 1984. Kiállítási katalógus. Válogatta, szerkesztette GYÖRGY Péter és РАТАИ Gábor. LÁNCZ Sándor: Az elvont Művészek Csoportja. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve XXIX. (1984) 241-257. o. 2. VÁRKONYI György: Martinszky János életműve. ELTE ВТК, Művészettörténeti tanszék 3. A további fontosabb dokumentumok lelőhelye az MTA Művészettörténeti Kutató Intézetének adattára illetve Pán Imre irathagyatéka Mezei Gábor tulajdonában. Ezekre vonatkozóan a 2. sz. jegyzetben említett kézirat pontos forrásmegjelölésekkel szolgál, ezért elégségesnek tartjuk e helyütt összefoglalóan erre a tanulmányra hivatkozni. 4. Erdős Géza (1910-1964) festő, 1928-1933 között a Képzőművészeti Főiskolán Bosznay István és Rudnay Gyula tanítványa, 1937-től Rudnay ösztöndíjas tanársegéde a mester alakrajzi osztályán. A 40-es évek elején már Egry József erőteljes befolyása érződik munkáin, egy évtizeden át kedvelt témája a Balaton világa. Erdős Gézáról bővebben: Erdős Géza pályája a kritika tükrében. ERDŐS Géza (a művész unokája) egyetemi szakdolgozata. Janus Pannonius Tudományegyetem ВТК, Szépművészeti Tanszék. 5. Martinszky János életmű katalógusának összeállításakor (ld. 2. sz. jegyzet) sem plasztikai munkákra sem róluk készült fotókra nem sikerült bukkanni. A levél még az utolsó főiskolai év megkezdése előtti nyáron íródott. Könnyen elképzelhető, hogy tanulmányainak befejezése után Martinszky már nem kísérletezett szobrászattal. 6. Benkhardt Ágost (1882-1961) festőművész, 1922-től a Képzőművészeti Főiskola tanára, 1935-37. között rektora, a miskolci művésztelep szervezője és 1938-ig vezetője. 7. A miskolci művésztelepen dolgozó barátnak írott beszámoló tartalmazza az első adatot a harmincas évek eleje hivatalos művészetének, a római iskola vezető egyéniségeinek Martinszkyra gyakorolt hatásáról. Annak ellenére, hogy a levél önkritikus állításait alátámasztó képek nem maradtak fenn, az írás bizonyítja: a novecentista ideál nem csak az évtized vége felé fölmerülő murális feladatok kapcsán érintette meg a festőt, hanem már Rudnay-tanítvány korában is. 8. A bélyeg nagyságú kis tervek Martinszky eddig egyetlen eredetiben is fellelhető gobelin-jének, a Sárbogárdon, dr. Rohody László (Rohacsek Anni testvérbátyja) birtokában fennmaradt Angyali üdvözletnek kompozíciós változatai. A két évvel később megvalósult mű kiérlelt megoldásaihoz képest még kezdetleges fázist képviselnek. A szőnyeg adatai: 97x70,5 cm J. j. 1.: 1934. 9. A második utalás (lásd az előző levelet és a 8. sz. jegyzetet is) Martinszky vonzalmára a textil iránt. Ez motiválja későbbi lépéseit, bekapcsolódását az Ipariskola gobelinműhelyének munkájába, majd az önálló gobelinszövő gyakorlatot. 10. Az állástalan Martinszky ezidőtájt (1935-36-ban) Kispestről küldi levelezőlapjait Budapestre, Erdős Gézának, aki ekkor már erőteljesen orientálódik Rudnay és a tanársegédség iránt. 11. Az első levél a mohácsi rajztanári állás elvállalása után. 12. Sorsdöntő mozzanatról számol be Martinszky, aki egészen eddig átmenetinek tekintette az itt nem közölt levelei szerint is nyomasztónak érzett mohácsi epizódot. Életkörülményei fokozatosan változtak meg, távlati elképzelései megvalósításába Rohacsek Annival történt megismerkedése is belejátszott. 13. „A Magyar művészetéit" mozgalom kiállítása 1940-ben. A program fővédnöke Vitéz Nagybányai Horthy Miklósné volt. Az 1940. december 15. és 1941. január 11. között a budapesti Műcsarnokban megrendezett második kiállítás katalógusában Martinszky neve nem szerepel. Mint a későbbiekből kiderül, elkésett a beküldéssel. Erdős Gézának két képét kiállították. 14. A Pécsi Művészeti Hetek keretében az Országos Szépművészeti Múzeum és Pécs városa által rendezett „képzőművészeti és kerámiai kiállítás", mely 1941. január 5-én nyílt meg Pécsett a Baranyavármegyei Múzeumban. A kiállítás része volt egy kollekció a XIX. század magyar mestereitől, egy kerámia-kiállítás, ahol a Zsolnay-gyár termékeit is bemutatták, külön terme volt a Pécsről elszármazott és Pécsett élő képzőművészeknek, de felvonult a kortárs hazai festészet és szobrászat jelentős része is. A sajtóbeszámolók sem Martinszkyt sem Erdős Gézát nem emiitik. NlKELSZKY Géza: Séta a kiállításon I., II., III., IV., V. Dunántúl, 1941. január 8., 16., 18., 24. 15. Feltehetően a levélben említett négy másolat egyike az a napraforgós csendélet, mely az életmű-katalógusba 20. sorszámmal került be, a festő gyermekkori barátjának, dr. Háros Jenőnek tulajdonaként. 16. A szituáció már megelőlegezi az 1947-es nagy fiaskót, amikor Martinszky a párizsi Salon des Réalités Nouvelles-rol maradt le hasonló okok miatt. Lásd még a 13. sz. jegyzetet is. 17. Lásd a 14. sz. jegyzetet. 18. Török Lajos, aki 1944-ig, a szervezet megszűnéséig a Pécsi Képzőművészek és Műbarátok Társasága ebiöki tisztét töltötte be. „Főállásban" a város rendőrkapitányhelyettese volt. HÁRS Éva: A pécsi képzőművészet kistükre. Pécs, Jelenkor, 1973. 19. A KUT kiállítása a Nemzeti Szalon helyiségében (Budapest, Erzsébet tér) 1940. november 3.-17. között. A kiállításról katalógus nem készült. 20. A forrongó, zaklatott állapotok leírása a magyar - jugoszláv határon kialakult háborús helyzetre vonatkozik. Április П., a Délvidék visszacsatolásának napja nagypéntekre esett. 21. A Nemzeti Szalon Művészeti Egyesület 93. CsoportkiaUitása (Balatoni ösztöndíjas művészek) Nemzeti Szalon, 1941. III. 16-30. 22. Csodaszarvas témájú freskó Mohácson nem készült. Az 1940-42. közötti helyi sajtó sem pályázatról, sem az elkészült muráliáról nem tesz említést. Beszámol viszont a falfestészetben járatos „itteni festőbarát" - csak Kolbe Mihály lehetett - művének, a Korona szállóban ma is látható, a mohácsi népélet jeleneteit feldolgozó falfestményeknek 1940. évi átadásáról. (Elkészültek a „Korona" freskói. Mohácsi Hírlap, 1940. szeptember 15., 3. o.). Mohács város közigazgatási iratanyagában pályázat kiírásának nincs nyoma, mi több a „Városok művészeti életéről adatok közlése" tárgyú vallás és közoktatásügyi miniszteri körkérdésben 1941. április 8-án Szónyi Alajos polgármester nemleges választ ad arra a kérdésre, hogy van-e a városban képző- vagy iparművészeti alkotás „folyamatban vagy tervben véve". (Baranya Megyei Levéltár, Mohács város polgármesteri iratai 2037/1941.) A fentiek s a levél fogalmazása megengedik azt a feltételezést, hogy másutt kiírt pályázatról van szó, amelynek kimeneteléről nincs adatunk. 23. Nyilvánvaló elírás. A Jugoszláviát 1941. április 2-án megszálló, majd hamarosan onnét visszavont SS alakulatokról lehet csak szó. Bővebben: TÏLKOVSZKY Lóránt: SS-toborzás Magyarországon. Budapest, Kossuth, 1974., valamint SAJTI Enikő: Délvidék 1941-1944. Budapest, Kossuth, 1987.