Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 39 (1994) (Pécs, 1995)

Művészettörténet - Várkonyi György: Újabb adatok Martinszky János pályájához

227 v. 1936. október 14. M. J. levele Mohácsról E. G.-nek Budapestre Mohács, 1936.okt.14

. Kedves Gézám! Most kaptam lapodat kézhez itt." Épen írtam haza, hogy Erdős G.-tól nem jött semmi írás? Azt vártam, hogy írsz valahonnan, iskolától. Ehhelyett én csöppentem le ide délre, de ehhez hasonló jókat Neked nem kívánok. Vidéki polgári iskola!? Nem tudod Te mi ez. Nagyon számolom itt a napokat, tehát pontosan 13 napja vagyok itt. Szinte egy örökkévalóság. Fiű és leány polgári. 10 órám van a leányoknál 12 a fiúknál. Kapkodok és igyekszem átvenni azt, amit az elődöm jól csinált. Intelligens szépírást tanított, művészibb, mint a Luttor féle. Én ehhez nem értek s egyelőre betűvetést tanítok. Az igazgatótól eddig annyi útbaigazítást kaptam, hogy „csináld, ahogy tudod". Szóval egyelőre nem derült ki semmi s úgy érzem, hogy zúgtanárkodom. Jó volna egy tapasztaltabb kolléga itt. Rettenetesen haragszom magamra, mert mindig csak iskolai dolgokról írok, haza is. Ez mutatja hogy milyen légkörben élek, s nincs módom kibújni belőle. A legfájdalmasabb mozzanata tanárkodásomnak a fizetés. 80 P. Többet nem is kell mondani. S ez drága város. Olvasni nem szoktam. így majd Tőled tudom meg, miről is van szó. Örömmel vennék levelet Tőled, különösen ha művészetről és munkádról írsz. Ebből én alaposan kicsöppentem. Amikor a beosztás jött, épen egy hete, nagy örömmel festettem, tudtam mit akarok és hogyan érjem el, s akkor vágta el a „véletlen." Imi nincs kedvem senkinek. Nincs gondolatom, érzésem, semmi közölni valóm. A programom az, hogy egy évig próbálgatom, tanulgatom a mesterséget. A következő évben majd dolgozgatok és figyelem, hogy mit lehet még mellette csinálni, hogy el ne hüjüljön az ember. Van itt kolléga 6 éve tanit és 108 P fizetése van. Remek nívó. És evvel a hülye vidéki kölökkel dolgozni. Ehhez alkalmazkodni, nevelni? ! Mert ez nem tanító iskola, ez nevelő iskolafajta. Brrr. De talán van még szünidő a világon. És lesz karácsony is. Akkor majd beszélhetünk bőven. írj még, ha egy ilyen vidéki nulla érdekel. Édesanyádnak és Mártának kezét csókolom. Szeretettel ölel Jancsi VI. 1938. február 3. M. J. levelezőlapja Mohácsról E. G.-nek Balatonfüredre. 1938. febr. 3. Kedves Gézám! Meglepetéssel szereztem tudomást arról, hogy terved ilyen gyorsan megvalósult, s hogy minden kívánságod szerint alakul. Hely, munkakedv, eredmény stb. Hosszú levelet kérsz, de miről írhatnék Neked Szerencsefia, ki úgy élsz ahogy kívánod. Mi pedig taszítjuk egyik napot a másikkal s elszalasszuk a mát egy esetleges holnapért. Lassan felélem az összeszedett pikturális tartalmakat, újakkal nem pótolom a hiányokat s nemsokára talán még fokozottabb értetlenséggel állok szavaid előtt, mint legutóbb amikor nagyon is egyéninek és közlésre kevéssé megfontoltnak éreztem mindazt, amit mondtál. Most még az hiányzik, hogy a képekkel szemben is értetlenül álljak: ha körülnézek itt, mi sem áll útjában, hogy így legyen. Jó munkát kívánok, szeretettel ölellek János VII. 1939. november 10. M. J. levele Mohácsról E. G.-nek Budapestre. Kedves Gézám! Jó régen készülök írni, de nem jutok egy szabad perchez. Lapodat megkaptam (annak idején) s örvendek, hogy anyagilag a kis család életét biztosítottad. Azt még nem tudtad, hogy mennyire köti le idődet ez az új élet, jut-e valami a munkára. De Nálad ez nem számít; egy jó nyaralás, mindent helyre hoz. Kassán szerepelsz-e? Sajnálom, hogy még mindig nem láttam a lakásotokat, pedig 3 napig fent voltam, csak.... Nagyon kellemetlen históriába bonyolódtam: Év végén áthelyezést kértem Kispestre az ottani igazgató ösztönzésére (különben is régi terv volt) de a nyáron a minisztériumban elutasító választ kaptam. Radikálisan levontam a konzekvenciát s azóta úgy intéztem a dolgot, hogy itt fogok és fogunk élni.

12 Ezt meg is írtam az ottani igazgatónak, sajnos csak okt. elején. Okt. 16-án áthelyeztek Kispestre. Az áthelyezés hatálytalanítását kértem s az ügy még mindig a minisztériumban fekszik, ahol van egy jó emberem. Kispesttel tárgyaltam fentlétemkor, elmondhatatlanul kellemetlen volt. Végtelenül jóakaratúak az igazgató és a rajztanár és csúnya helyzetbe hoztam őket. (3 év óta talpaltak értem) Én azonban minden idegszálammal borzadok Kispesttől. A tanítási viszonyok itt sokat javultak, van egy évig 50 P mellékkeresetem is és nem akartam a 114 P fizetésemmel felmenni a szüleim nyakára és pláne megnősülni. 114 P és féligmeddig pesti élet, azt hiszem tudod mit jelent ez, különösen ha összehasonlítod jövedelmeddel. Most aztán idegőrlő várakozásban vagyok. Lakást vettem ki és ezer apró tennivaló akad. Decemberben meg akarok esküdni. Nagyon kérlek írd meg miféle okmányokra van szükség a nősülésnél. Hozzád fordulok, mert Te házasodtál utoljára barátaim között. Anninak tömérdek dolga akad, de a háborús idők nagyon károsan befolyásolják az „üzletet". A kereskedők az utolsó pillanatban adják a rendeléseket, összejön a tennivaló s közben izgalmas várakozás. Nagyon kérlek ne késlelkedj sokáig a válasszal s főleg ne hordozd a zsebedben a levelet hónapokig, mig feladod. Márta tanit? Édesanyád kezét csókolom és nagyon szeretném hallani, hogy beszél az unokájáról. Szeretettel ölellek Benneteket 1939. nov. 10. János VIII. 1940. április 22. M. J. levele Mohácsról E. G.-nek Budapestre. Kedves Gézám! Úgy érzem hosszú hónapok teltek el azóta, hogy kérdezted mi van velünk - pedig csak a rossz lelkiismeret nagyítja az időt; "csak" két hónap telt el azóta. Eleinte azt hittem, hogy húsvétkor személyesen válaszolok, de erre nem volt idő s arra sem, hogy írjak. Most sincs. De elmondhatom, hogy ezen kivül nincs semmi bajom, azaz bajunk, febr. 1-én volt az esküvőnk. Lejöttünk Mohácsra s azóta sokszor örültünk annak, hogy itt vagyunk.