Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 39 (1994) (Pécs, 1995)
Történettudományok - Radnóti Ilona: Adatok a Baranya megyei zsidóságról a 18. századi összeírások alapján
138 családszám Bagotán, mert az egy távozó mellett egy új beköltöző „Joseph Isac" is volt. Baksán hasonlóan alakult a helyzet, Solomon Saul elhagyta a települést, de Herschl Löbl odaérkezésével a családok száma változatlan maradt. Tésenyben Moises Philip odaköltözésével kettőre emelkedett a családok száma, és Kistelek is zsidólakta faluvá vált Moises Philip letelepedésével. (A nevek felsorolásával azt is illusztrálni kívántam, hogy az összeírást végző megyei tisztviselőnek a sok hasonló név miatt milyen nehézségekkel kellett megküzdenie.) II. József újszerűen viszonyult a birodalom zsidóságához. Az a cél vezette „hogy a számos zsidó nemzet nagyobb hasznára váljék az országnak, mint eddig volt, korlátolt kereskedése és felvilágosodása miatt". Az 1783-ban kiadott nagyjelentőségű, a zsidók helyzetét átfogóan szabályozó SYSTEMATICA GENTIS JUDAICAE REGULATIO megjelenése előtt széles körűen tájékozódott a Magyarországon élő zsidók állapotáról. Ennek köszönhető, hogy a Helytartótanács utasítására az 1781-ben 22 készült zsidóösszeírások a leginkább adatgazdagok, a legtöbbet árulják el a zsidóság és a környező társadalom viszonyáról. Valamennyi összeírás azonos szempont szerint készült. Nemcsak a zsidó háztartásfők összeírása hanem valóságos lélekösszeírás történt. Ezekből az összeírásokból kapunk először tájékoztatást a megyében élő zsidók létszámáról (3. táblázat). Az egy háztartásban élő valamennyi személy - feleség, gyermek, szolgák és szolgálók - név szerint szerepelnek. Feljegyezték a gyermekek és (az esetek többségében) az alkalmazottak életkorát is. 3. táblázat. Az 1781. évi összeírás járási összesített adatai Járás települések családok lélek s szama szama Baranyavári 21 30 128 Hegyháti 20 21 105 Mohácsi 4 11 42 Pécsi 4 4 19 Siklósi Szentlórinci 17 21 103 Összesen 66 87 397 Minden járás a Helytartótanács által írásban megfogalmazott kérdőpontok alapján adott választ a zsidókkal kapcsolatos egyéb kérdésekre: a számukra engedélyezett és tiltott foglalkozásokról, mozgásukat és letelepedésüket korlátozó megyei intézkedésekről, a rájuk vonatkozó jogszabályok ismeretéről. Az összeírásból kiderül, hogy a megye 66 helységében, 87 családban, 397 személy élt. Egynél több családot írtak össze a következő falvakban: Hidas, Zsibrik, Rácgörcsöny, Szekcső (Mohácsi járás); Mocsolád, (Hegyháti járás); Baksa, Téseny (Szentlőrinci járás); Dárda, Nyárád, Karancs, Németmárok (Baranyavári járás). Az egy háztartásban élő valamennyi személy figyelembevételével kiszámított családnagyság 4,58 fő. A korlátozó intézkedések miatt zsidók nem alkalmazhattak keresztényeket, így az összeírt szolgák (famuli), szolgálók (ancilla) értelemszerűen szintén zsidók. A családok elég szép számban tartottak alkalmazottat. Összesen 24 családnál (27,6 %) írtak össze szolgát, vagy szolgálót. Ez a tény rávilágít arra a helyzetre, hogy a módosabbak hitsorsosaik között nem szűkölködtek munkaerőben. Három háztartásban tanítót (praeceptor) is számbavettek, őket leszámítva négy családnál 2-2 főt, egy helyen a szentlőrinci Isac Jakob háztartásában négy főt, a többiben l-l főt alkalmaztak. Az alkalamazottak között férfiakat és nőket egyaránt találunk. A férfiak a családfő kenyérkereső tevékenységében, a nők a háztartásban végzett munkában kaphattak szerepet. A járási összeírásokból a zsidók jogismeretéről és jogi helyzetéről is képet kapunk. Teljes tájékozatlanságot árultak el a rájuk vonatkozó országos rendeletekről. Számukra egyetlen törvény létezett, az „uradalmak akarata". Ez volt fontos számukra, hiszen ez biztosította lakóhelyüket, engedélyezte vagy korlátozta kenyérkereső tevékenységüket, a megye falvaiba való bejutásukat, a vásárok látogatását. A jelentések nem tesznek említést arról, hogy a zsidókat bármilyen iparűzéstől, kézművességtől tiltották volna a megyében. A kereskedés minden ága is engedélyezett volt számukra. „Ókét általánosságban, s így az egész járásban is csupán az ólomgolyóval és puskaporral űzött kereskedéstől tiltották el állami rendelkezések alapján, mivel ezeknek a tartása a mi (keresztény R.I.) hitünket valló személyeket illeti meg" - írta Boda Imre szolgabírósági gyakornok a szentlőrinci járás összeírásában. 22 Ehhez a pécsi járás főszolgabírója Salamon Sándor még hozzátette „...ők maguk is saját magukat (eltiltják R.I.). Tudniillik ez vallásuknak egyik ismertető jegye, amely kényszerítóleg hat ezekre az emberekre." 23 A tiltás ellenére a Baranyavári járásban, Dárdán „mint valami árumegállító jogú helyen" egy zsidónak engedélyezték a puskapor és puskagolyó árusítását. Hogy ki volt a kivételezett helyzetű zsidó, azt nem jelölte meg az összeíró, mint ahogy azt sem, hogy kinek a hozzájárulása kellett az árusítás engedélyezéséhez. 24 A zsidókat befogadó megyei uradalmak általában nem gördítettek akadályt a házaló-felvásárló kereskedést folytató zsidók tevékenységének, lakóhelyüktől távolabb eső falvakra történő kiterjesztése elé. A kivételt - az éves nagyvásároktól eltekintve - a rác pásztorok, a rác és görög kereskedők által lakott települések jelentették.
