Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 38 (1993) (Pécs, 1994)
Néprajztudomány - Baka Sára: Az emberélet fordulóihoz fűződő szokások Kopácson
194 kezdődött meg a konyhakertészetre való specializálódás, és ma már korszerű fólia-gazdálkodást folytatnak. A „kopácsi paprika, paradicsom" elnevezés védjegynek számít az eszéki piacon. A halászat kiegészítő tevékenységgé vált napjainkra. Utolsó felvirágzását a II. világháború alatt, a magyar időkben élte. A 45-ös fordulat után azonban elveszítette jelentőségét. Elősegítette ezt a terület gazdátlansága, pontosabban az, hogy különböző állami érdekek ütközőpontjában állt. Hol megtiltották, hol engedélyezték a halászatot, szövetkezetet alapítottak, majd föloszlatták stb. Manapság alig 10-20 idényhalász járja a közel 20 ezer hektáros területet. A termelés szerkezetében történt változás a község életében is új szakaszt jelentett. A viszonylagos jólétet nem követte olyan életforma-váltás, amely ésszerűen élni tudott volna a lehetőségekkel. Gyakran inkább torz egzisztenciát hozott létre pl. emeletes házakat építenek 2-3 tagú család részére, amelyet nem használnak, a gyereknek már előre megépítik, berendezik a lakást. Ugyanakkor az erkölcsök föllazulását is eredményezte. Ezen jelenségek közé sorolható az öregek elhanyagolása, fiatalok munkától való „megkímélése". Ezek után nézzük meg a falu néprajzi elkülönülését. A község az Alfaluk közé tartozik 3 , önmagukat nem nevezik így, őket hívják így a hegyaljaiak, a Baranyaidombság alatt lakók. Gúnyneve is van: Béka-városának nevezik. Összefügg ez természeti adottságával, hisz a falut körülvevő árterületen rengeteg a béka. A csúfolás sokszor csak kuruttyolásból állt egy más falubeli részéről. A kopácsiak szintén gúnynevekkel illetik a környező falvak lakóit. Élesen elhatárolják magukat a szlavóniai „brencóktól" (Kórógy, Szentlászló, Haraszti). A szomszédos falut, Darócot Gólya-városának nevezik, lakóit pedig „bridáknak" hívják. Magukat - nem ok nélkül - szorgos, dolgos és főként éles eszű, élelmes embereknek tartják. Elkülönülésükkor ezeket a tulajdonságokat említik. „A daróciak száz évvel le vannak muráddal tüllünk, mert olyan buták. " - mondják a kevésbé találékony természetű Daróc lakóira. Egy adatközlőm azt is megkockáztatta „Ezek olyan buták, hogy talán nem is magyarok." Ezek a másságot hangsúlyozó vélemények a mai napig élnek, és egyben a falu közösségének összetartozását erősítik. Születés A születéshez fűződő szokásokhoz hozzáveszem a szerelmi élet szokásait is, mert úgy ítélem meg, hogy e nélkül hiányos volna az emberélet e fordulójáról kialakított kép. Ortutay 4 a parasztság szerelmi életét és annak a feltárását a legnehezebben megközelíthetőnek tartotta. A kutatás fő céljaként a parasztság etikai magatartását jelöli meg, amelyet sok tényező befolyásolt. Ezek a tényezők négy pont köré sűn'thetők: fiziológiai, lelki, társadalmi-szociális és történeti. A nemi életről és a nemiségről nem beszéltek a gyerekekkel, különös titokként kezelték. Ha az állatok pároztak és a gyerekek kérdésére, hogy mit csinálnak, csak annyit mondtak: „a tikot fércöli a kakas", „a kacsa gúnároz", a „ló sállik", a „disznó kanzik". A gyerekek sem beszéltek egymás között a nemiségről a serdülőkornál előbb. Akkor már magukon tapasztalhatták a változásokat. A szülők ilyenkor sem magyarázkodtak. Ha a felnőttek beszélgetése néha kényesebb témákról folyt és gyerek lépett a szobába, aki észrevette annyit mondott: „Zsindely van a háztetőn". Leánygyermek esetében az első menstruáció megjelenése fontos pont volt az életében, mert beavatták a nemiséggel kapcsolatos hiedelmekbe. „"Előre nem szótak. Amikor meggy ütt, az anyám különféle tanácsokat mondott. Vízbe nem szabad állni, mer teherbe lehet esni ettü. Fára mászni, gyümölcsöt szenni sem szabad, mer az a fa kiszárad." A menstruáció megnevezése is különféle volt. „Az öregök még úgy mondták, meggyütt a nagyanyám hattá." Tehát a gyerekkorban már titokként kezelt nemiséghez a későbbiekben egy sor babona tapadt. ,Jia valakinek nagy fájdalmai voltak vérzés közben, azt mondták, biztos megverték szömmel, megtéteményözték. Ilyenkor elmentek a javasasszonyhoz, aki azt tanácsóta, hintsék meg szines vízzel. Ezt úgy csináták, hogy friss kúti vízbü az első bögrével fölforralták, beledobtak 3 szem parazsat, imádkoztak és a szömmelvert fejére hintötték." Nemcsak a lányokra, hanem az asszonyokra is vonatkoztak ezek a tilalmak. „Az asszony, ha tisztulása vót nem alhatott egy ágyba a férjével. Erre a család, főleg az anyós vigyázott. Kenyeret nem vót szabad sütni, mer az a kenyér keletlen lesz." A rokonnépek szokásaival való összevetésből úgy tűnik, hogy egy ősi hiedelemmel van dolgunk. 5 A lányokat szigorú erkölcsök szerint nevelték. Állandóan figyelmeztették: „Hasas ne légy!" Az elkövetkezendő példákból is majd kitűnik, hogy milyen torz kapcsolatokat is létrehozott ez a rendszer. A születésszabályozás megváltoztatta a „gyerek-áldás" fogalmát. Azért tartottam fontosnak ezt a kitérőt, mert egészen más megvilágításba kerülnek a „terhesség", „magzatelhajtás", „gyermekek száma" fogalmak. Úgy is mondhatnánk, a magzatelhatjás, fogamzásgátlás átveszi az elsődleges szerepet a szülés, terhesség helyett, úgy is
