Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 38 (1993) (Pécs, 1994)

Régészet - Szalai Ferenc: A Pécs–Málom és Zsibót–Domolospuszta lelőhelyeken feltárt koranépvándorláskori temetkezések antropológiai vizsgálata

106 Zsibót-Domolospuszta: 1954-ben egy gazdag, mellékletei alapján gót magányos női sír került elő, régészeti publikálása 1956-ban (DOMBAY), paleopatológiai vonatkozású ismertetése 1960-ban (REGÖLYMÉREI) történt, a lelet antropológiai feldolgozását jelen munkánkban végezzük. 2. Temetőkből, vagy sírcsoportokból előkerült deformált koponyájú vázak: Adony: a római katonai tábor melletti későrómai temetőből Inf. I. korcsoportú, valószínűleg germán torzított koponyát közölt NEMESKÉRI (1952), itt összesen 21 sírt tártak fel, a többi leletet nem publikálták. Bátaszék: 1890-ben az állomás melletti téglaégető területén sírokat találtak, az egyikben torzított koponyájú egyén feküdt (BARTUCZ 1938,451.), a lelet valószínűleg népvándorláskori. Dunaújváros: a római kori Intercisa kétezernél is több sírós temetőjéből germán temetkezéseket is igazoltak kilenc torzított koponyával, öt leletet KISZELY közölt (1978, 3. táblázat). Hács-Béndekpuszta: huszonöt V. századi sírt tártak itt fel, a vizsgálható 16 csontvázat LlPTÁK (1961) közölte, egy torzított koponya is előkerült. Hird: VI-IX. századig használt népvándorláskori temető 705 sírját tárták fel, egy koponya torzított volt. KISZELY összefoglaló munkájában (1978, 27.) utal rá, egyébként antropológiailag publikálatlan. Keszthely-Fenékpuszta: a római erődítmény területén feltárt későrómai-népvándorláskori temetőből egy torzított gyermekkoponyát közölt NEMESKÉRI (1952), majd az 1976-1980 közötti ásatások során előkerült még további 31 sír, ebből 21 csontváznál torzított koponya volt megfigyelhető (PAP 1983, 1984). A sírok a mellékletek alapján gót-alán népességhez tartozhattak. Lengyel: 1890-ben Rudolf Virchow egy torzított koponyát ismertetett a lelőhelyről hozzá vizsgálatra küldött csontvázak közül, régészeti kora ismeretlen (BARTUCZ 1938, 451., VIRCHOW 1890). Mohács-Jernei úti temető: 6 hunkori sír került itt elő 1949-ben, NEMES KÉRI egy mérsékelten torzított férfikoponyát ismertetett (1952). Mözs: ásatás során 1961-ben néhány torzított koponya is előkerült (KISZELY 1978, 27., SALAMON, LENGYEL 1980). Rácalmás-Rózsamajor: 157 avar kori sír került elő a lelőhelyről, egy koponya torzított volt (KISZELY 1978,4. táblázat). Soponya: négy népvándorláskori sírból az első csontváz elveszett, a másik háromnak viszont torzított koponyája volt (Kiszely 1976). Szekszárd-Palánk: avar kori temető ásatása során négy V. századi sírt is feltártak, három csontváznak torzított koponyája volt (LlPTÁK 1983, 36-40.). Megjegyzések A kora népvándorláskor antropológiai kutatásában a torzított koponyák vizsgálata előkelő helyet foglal el, mert ezáltal következtetéseket vonhatunk le a koponyaalakítás típusára, a szokás etnikumhoz és ezen belül nemhez kötöttségére vonatkozóan. A deformált koponyáknál viszont annyira módosulnak az agykoponya és az arckoponya méretei és indexei is, hogy használhatatlanná válnak a klasszikus értelemben vett antropológiai vizsgálatok számára. Nem lehet például összehasonlítható metrikus vizsgálatokat alkalmazni torzított és nem torzított koponyák között, de torzított és torzított koponyákat sem érdemes méreteikben összevetni, mert minden koponyaalakítás végeredményét egyedi esetnek kell tekintenünk. A népességre vonatkozó igazán informatív adatokat az ugyanazon régészeti periódusból származó nem torzított koponyájú csontvázak, valamint a torzítottak postcranialis vázcsontjainak vizsgálatával nyerhetünk. Az évtizedekkel ezelőtti, kraniológiai-taxonómiai beállítottságú vizsgálatok pedig nem ritkán csak torzított koponyát írtak le (gyakran saját vázcsontjainak ismertetése nélkül). Ilyen szempontból a Hács-béndekpusztai és a Keszthely-fenékpusztai leletek közlését tekinthetjük csak teljesnek. Nagyon megnehezíti a kutatást még a biztosan a koranépvándorláskorra datálható csontvázleletek kis száma, az előkerült temetők-sírcsoportok is zömmel kis létszámúak. Míg például tízezres tartományban beszélhetünk a Magyarországon előkerült avarkori csontvázakról, addig az ötödik századiak csak százas nagyságrendűek. A 'hun korszak' etnikailag semmiképpen sem tekinthető egységesnek, a hun seregeket már a IV. század végén, még Kelet-Európában szövetséges germán törzsek erősítették (alánok, gepidák, gótok, majd később a szvébek), amelyek hadjárataikon is velük tartottak (BÓNA 1984,265-266.). Nem várható tehát, hogy antropológiailag egységes népességet fedezünk fel ebben a korban, megjegyzünk viszont néhány lényegesebb szempontot: - tisztán mongolid típust mindeddig nem sikerült találni az V. századiak közt, a leletek mind europidok, egyes szerzőktől függően europomongolid vonásokkal (BARTUCZ 1938a, NEMESKÉRI 1952), mások a koponyatorzítás következményének tartják a mongolid morfológiai