Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 38 (1993) (Pécs, 1994)

Természettudományok - Ábrahám Levente–Uherkovich Ákos: A Zselic nagylepkéi (Lepidoptera) I. Bevezetés és faunisztikai alapvetés

A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 38 (1993) 47-59 Pécs, 1994 A Zselic nagylepkéi (Lepidoptera) I Bevezetés és faunisztikai alapvetés ÁBRAHÁM Levente* és UHERKOVICH Ákos ÁBRAHÁM, L., UHERKOVICH, Á.: Butterflies and larger moths (Lepidoptera) of the Zselic Downs, Hungary, I. Introduction and faunistical base data. Abstract. The paper summarizes all known and unpublished faunistical data of Zselic Downs. 889 species of 28 families were collected during about fifty years. The data derivated from 28 localities (sites or group of sites). The list of species with collecting sites is given. Bevezető A Zselic hazánk lepidopterológiailag egyik legjobban kutatott területe. A gyűjtőmunka itt még az I. világháború után megindult, amikor a Pazsiczky család a Felvidékről átköltözött Kaposvárra. Pazsiczky Sándor kitűnő rovarász volta nemcsak saját munkásságában, hanem ismeretei továbbadásában is megnyilvánult (PAZSICZKY 1947). Legismertebb tanítványa Nattán Miklós volt, aki a II. világháború előtt már megalapozta első gyűjteményét és a háború után azt az egyik legnagyszerűbb gyűjteményi anyaggá fejlesztette (GOZMÁNY 1971, ÁBRAHÁM 1990). Mellettük még számos kevésbé ismert amatőr gyűjtő dolgozott, akik kisebb-nagyobb gyűjteményi anyaggal is rendelkeztek. Sajnos, ezek a gyűjtemények a II. világháború alatt részben megsemmisültek, a gyűjtőmunka sok esetben félbeszakadt. A Zselicben gyűjtött rovaranyagok jellemzője, hogy leginkább két, szépségénél és fajszámánál vagy változatosságánál fogva is kitüntetett rend képviselőire terjednek csak ki (Coleoptera, Lepidoptera). Pazsiczky Sándor anyagát a Magyar Természettudományi Múzeum Állattára őrzi, Nattán Miklós gyűjteménye pedig halála után Pécsre került. Tudomásunk szerint a Zselicben még Ház Antal, Hámori Aladár, Karvaj szky István és Novacsek Péter gyűjtött lepkéket (PAZSICZKY 1947). Ház Antal számos lepkepéldánya a Nattán-gyűjteménybe került. Ugyanitt néhány, Novacsek Péter által gyűjtött állat is fellelhető. Többi anyaguknak nem jutottunk nyomára, az feltehetően elkallódott, megsemmisült. Ugyancsak ismeretlen a Hámori A. és Karvajszky I. által gyűjtött lepkék sorsa. A kutatómunkát támogatta az MTA OTKA Bizottsága, a kutatási téma nyilvántartási száma: 2335. A terület nagylepkefaunájáról (Macrolepidoptera) a Nattán-féle gyűjtések és Nattán feljegyzései alapján KOVÁCS (1953,1956) közölt először jelentősebb mennyiségű adatot, illetve a teljes gyűjtemény lelőhelyi adatait ÁBRAHÁM (1990) tette közzé. A Zselicben folyó lepkészeti kutatómunka az előbbiekben említett amatőr gyűjtők tevékenységének megszűnte után - tehát a hatvanas évek végétől - mintegy másfél évtizedig szünetelt. Két évtizede indult újra igen nagy intenzitással és a Zselicnek sokkal nagyobb részére kiterjedően a modern módszereket is széles körben alkalmazó lepkészeti feltáró munka. A fénycsapdák és a higanygőzlámpás éjjeli gyűjtéseknek köszönhetően tízezres nagyságrendű nagylepkeanyag gyűlt össze számos pontról. Ezek publikálása részben megtörtént (UHERKOVICH 1976, 1978, 1981a, 1981b, 1982, 1983a, ÁBRAHÁM 1992). Ezek mellett számos gyűjtés feldolgozott anyaga vár közlésre. így például a szerzők által gyűjtött illetve feldolgozott fénycsapda-anyagok Almamellékről és Kaposfőről, vagy Farkas Sándor gyűjtéseinek anyagai Dombóvár környékéről. Jelen dolgozat a Zselic nagylepkéiről készítendő szintézis első részeként az előforduló fajokat és azok lelőhelyeit ismerteti. Ezt követi majd az egyes helyeken végzett gyűjtések kvalitatív és kvantitatív elemzése, a Zselic lepkéinek állatföldrajzi értékelése, végül pedig a fauna és a jellemzőbb élőhelyek természetvédelmi középpontú elemzése. A Zselic rövid természetföldrajzi jellemzése A Zselic természetföldrajzi elemzésével számos munka foglalkozott, ezek felsorolásától itt eltekintünk. (Ezeket a szerzők korábbi, zselici tárgyú cikkeiben idézték.) így e helyen valóban csak egészen vázlatos áttekintést adunk a tájegység természeti képének legfőbb sajátságairól. A Zselic a Dunántúli-dombság legtipikusabb része. Felszíne 1200 km

2-nél valamivel nagyobb. Északon, nyugaton és délen világosan elhatárolódik a környező tájaktól. Kelet felé a Mecsekkel alkotott határa közel sem ilyen egyértelmű. Végeredményben 4 nagyobb település (Kaposvár, Dombóvár, Szentlőrinc és Szigetvár) megadá-