Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 38 (1993) (Pécs, 1994)

Természettudományok - Fiedler Konrad–Bálint Zsolt: A zefír-boglárlepke (Plebejus sephirus Frivaldszky, 1835) hernyóinak hangyaszimbiózisával kapcsolatos megfigyelések (Lepidoptera, Lycaenidae)

65 a. Visszahat-e a petét rakó nőstényekre a hangyák jelenléte vagy hiánya? b. Van-e valami összefüggés az A. exscapus töveken a hangyák levéltetvekkel fennálló trofobiotikus kapcsolata és a hernyók kolonizációja és túlélése között? Hangyák által őrzött levéltetű kolóniákat ismételten találtunk a tápnövényeken, ezek a hernyóknak segíthetnek elegendő hangyagazdát vonzani (szüngenerikus effektus). с Van-e valamiféle versengés a hangyakolóniák, esetleg fajok között, a hernyókért? Ugyanabból a kolóniából származó hangyák látogatják-e a hernyókat életük során, vagy előfordul egymás kiszorítása vagy interferencia? d. A különböző hangyafajok különböző szerepet játszanak-e a hernyók életben maradásában és halálozásában? e. Milyen kapcsolat áll fenn a hangyák és a bábok, a hangyák és a kikelő imágók között? A P. sephirus mirmekofiliája a természetvédelem tükrében A P. sephirus megőrzését és védelmét elősegítő, a mirmekofilia fontos szerepét kihangsúlyozó kezelési utasítások kidolgozása még nem lehetséges. Ehhez alaposabb vizsgálatok szükségesek, amelyek az élőhelyek és a populációk szélesebb spektrumát ölelik föl. A fenti kérdések megválaszolása sem hanyagolható el. Tehát ez a feladat messze túlmutat a rövid kiszállások alatt tett megfigyeléseinken, előzetes javaslat mégis tehető ennek az érdekes, Pannónia biodiverzitásának szempontjából igen értékes fajnak a védelmére. Adataink egyenlőre azt sugallják, hogy a P. sephirus nem függ semmilyen, egy határozott hangyafajjal alkotott specifikus társulástól, bár egy a Lasius alienus csoportba tartozó faj elsődleges szerepet játszik a mirmekofil jelenségeknél. így a P. sephirus élőhelyeinek kezelése nem kíván a hangyákat konkréten érintő természetvédelmi rendelkezéseket. P. sephirus hernyóit néhány általánosan elterjedt és a faj erdós-sztyep biotópjaira jellemző hangyafaj kíséri. Ha az élőhelyek egészét sikeresen védjük, mint ökoszisztémákat, a hangyafauna automatikusan tartalmazni fogja az aktuális mirmekofil partnert. Ez különösen általánosítható olyan gyakori fajok esetében, mint pl. a Lasius p. alienus vagy a Fromica pratensis. Ezek a homokos sztyepvidékek domináns hangyafajai és egyben a P. sephirus leggyakoribb hangyakísérői Pannóniában. Természetesen a fentiek nem azt jelentik, hogy a hernyók számára nincs jelentősége az őrzőhangyáknak. Fordítva: ez a hernyók túlélésének egyik kritikus tényezője és a halálozási ráta nagymértékben függhet a társuló hangyáktól. Tehát, a kezelési eljárásoknak figyelembe kell vennie az élőhelyek egészét, amit természetesen kihat a hangyapopulációkra is. Pl. az intenzív legeltetést szigorúan tiltani kell, mivel ez a hangyabolyok megsemmisüléséhez vezethet. Hasonlóképpen az élőhelyeket nem nőheti be magasabb növényzet (bokrok és fák), mert a legtöbb mérsékeltövi hangyafaj kifejezetten termofil és a bolyok környékén erős inszolációt igényel legalább a vegetációs időszak elején. Ezért különleges intézkedések szükségesek, hogy az élőhelyek mozaikos, erdős-sztyep jellege megmaradjon. Extenzív, erős kontroll alatt álló legeltetés, a fölnövekvő és már árnyékot adó galagonyaés akácbokrok időszakos eltávolítása, úgy tűnik, elégséges ahhoz, hogy fennmaradjon egy változatos hangyafauna amely egyben gondoskodik P. sephirus mirmekofil partneréről is. Köszönetek Terepmunkákat Dr. Vojnits András (Budapest) támogatta. Dr. Bernhard Seifert (Görlitz, Németország) segített néhány hangyafaj meghatározásában. Konrád Fiedler a munka készültekor tudományos továbbképzésére ösztöndíjas támogatást kapott a Deutsche Forschungsgemeinschaft által Dr. Bert Hölldobler professzornak ítélt Leibniz díjon keresztül.