Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 38 (1993) (Pécs, 1994)
Természettudományok - Fiedler Konrad–Bálint Zsolt: A zefír-boglárlepke (Plebejus sephirus Frivaldszky, 1835) hernyóinak hangyaszimbiózisával kapcsolatos megfigyelések (Lepidoptera, Lycaenidae)
64 4. Földbűi épített hangyajárat A. exscapus tövében. Fút: Somlyóhegy, 1990 április 23. (fotó: Kéve András). Figure 4. Earth-pavilion made by ants in the stem of A. exscapus stock. 23 April, 1991 (photo: András Keve). Érdekelt hangyafajok A P. sephirus őrizetében megfigyelt hangyák 2 alcsalád 3 génuszába tartoznak. A domináns társuló partner egy a Lasius alienus Förster (Formicinae) csoportba tartozó faj, igen elterjedt és sokszor meghatározó a keleteurópai sztyepvidékeken. Leírása a Lasius alienus komplex reviziója során történik (SEIFERT, szem. közi.) A gödi és a csomádi élőhelyeken a megfigyelt hernyók több mint 90%-a ezzel a hangyafajjal társult, míg a Szentendreiszigeten a hernyóknak csak mintegy 65 %-át őrizte az említett faj (kb. 100 hernyót találtunk). A nagytestű Formica pratensis Retzius (Formicinae) volt a második legfontosabb társulásalkotó hangyafaj. Igen agresszív, száraz és nyílt élőhelyeken abszolút domináns faj. A Szentendrei-sziget meglátogatott élőhelyén kb. a hernyók egyharmadát őrizte. Egy esetben a nagytestű, hazánkban száraz, meleg élőhelyeken közönséges (SOMFAI 1959) Camponotus aethiops Latreille (Formicinae) két dolgozója látogatott egy kisméretű, negyedik vedlésű P. sephirus hernyót. Egy másik hernyót Csornádon egy még leíratlan, a Tetramorium caespitum L. csoportba tartozó faj társaságában találtunk. A taxon közelebbi meghatározása nem volt lehetséges, mivel az egész csoport revízióra szorul (SEIFERT, szem. közi.). A Tetramorium által őrzött hernyó egy laza földből készült, a talajszint fölé emelkedő pavilonszerű építménybe, fedett hangyajáratba volt elrejtve (4. ábra). Ez a jelenség több hangyagénuszra jellemző, amikoris a táplálékot adó állatokat járataikban őrzik (pl. Lasius fajok). A hangyák számos mirmekofil boglárkalepke hernyóját és bábját felügyelik ilyen módon. Összefoglalva a fentieket, megfigyeléseink arról tanúskodnak, hogy bár а Л sephirus hernyók erősen mirmekofilek, kapcsolatuk a hangyákkal fakultatív és nem szigorúan specifikus. További, a/ry/aew-csoportba tartozó taxonok hernyóinak hangyatársulására vonatkozó adatok ugyancsak ezt a fakultatív, nem specifikus kapcsolatot demonstrálják. Az észak-afrikai P. martini hernyót egy Crematogaster fajjal együtt találták. A spanyol P. hespericus esetében nyolc hangyafajt mutattak ki, amelyek a Crematogaster, Formica, Plagiolepis és Camponotus génuszokat képviselték. Az alpesi P. trappi két Formica fajjal él együtt (FIEDLER 1991, BÁLINT and FIEDLER 1992). Hihető a feltételezés, hogy további részletes kutatások során újabb P. sephirus hernyókkal társuló hangyafajok kerülnek elő a Plagiolepis (Formicinae), Crematogaster, Myrmica (Myrmicinae) és Tapinoma (Dolichoderinae) génuszokból. Az említett hangyanemzetségek a P. sephirus élőhelyeihez hasonló sztyepvidékekre jellemzőek. Ugyancsak a további kutatások feladata a P. sephirus társulásában érdekelt összes hangyafaj listájának összeállítása és relatív fontosságuk tárgyalása a társulás szempontjából. Ez utóbbi különösen a nyugateurópai P. argus obligát mirmekofiliájának ismeretének fényében érdekes. Feltehető, ha a további megfigyelések kimutatják a Lasius fajok elsődleges szerepét és konkrét adatok állnak rendelkezésre a fiatal hernyók és a hangyák kapcsolatáról, hogy a P. sephirus egy olyan fejlett mirmekofiliájú boglárkalepkefajnak bizonyul, amely köztes helyet foglal el az egyszerű fakultatív (ahol a hangyatársulások többnyire a fajok ökológiai dominanciájából adódó hierarchiának megfelelően szelektálódnak) és az obligát (ahol a hangyagazda aktív módon szelektálódik) esetek között. A további kutatások ökológiai perspektívái Az itt közölt megfigyelések alapján csak előzetes, vázlatos képet nyújthattunk kutatásunk tárgyáról. De még így is megállapíthatjuk, hogy a P. sephirus és a hangyák társulása igazi trofobiotikus kapcsolat, de ezt további kísérletezésekből származó adatoknak is meg kell erősíteni. Különösen a hangyák védelmi szerepének és a hernyók „mézharmata" táplálóértékének kiderítése kíván részletes tanulmányozást. Az obligát kapcsolat és a specifikusság kérdését már az előzőekben fölvettük. További érdekesebb szempontok:
