Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 38 (1993) (Pécs, 1994)
Történettudományok - Sonkoly Károly: A Pécs, Jókai tér 11. sz., középkori eredetű lakóház műemléki kutatása
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 38 (1993) 115-137 Pécs, 1994 A Pécs, Jókai tér 11. sz., középkori eredetű lakóház műemléki kutatása SONKOLY Károly A Pécs, Jókai tér 11. sz., egyemeletes lakóház a belváros 69. tömbjének K-i szélén áll. A hosszan elnyúló telek hátsó részén földszintes melléképületek találhatók. Az erősen átalakított főhomlokzat ellenére, már a falkutatás előtt is nyilvánvaló volt, hogy a több évszázad bővítéseinek eredményeképpen létrejött együttes középkori magot rejt. Felújítása évek óta napirenden volt. Az itt működő tejbisztró, raktárak és lakások kiköltöztetése után, 1989-ben végezte el az épület műemléki kutatását a szerző. 1 Ennek eredményei alapján, még abban az évben, a ház műemléki védettséget nyert (MJ fokozat). Az L-alakú főépület a telek K-i és É-i határánál helyezkedik el. K-ÉK-i tájolású főhomlokzata a Jókai térre néz. A földszinten 6, az emeleten pedig 7 tengelyes. Enyhén kiugró középrizalitja szélesebb a két szélső homlokzatszakasznál. Valószínűleg egy, ún. eperkőből kifaragott, korábbit másol, vasbeton alapon, vörös színű műkőből felhordott, szegmentíves záródású kapukerete. A műkő lábazat feletti, sávozott, földszinti rész nyílásait egyszerű szalagkeretek szegélyezik. Itt a homlokzat két szélét keskeny, sávozott pillérekkel zárták le. A kis kiülésű övpárkány felett, az emeleten, 2+3+2 axisos kiosztásban, díszesebb keretelésű, könyöklős, konzolokkal alátámasztott szemöldökpárkányos ablakok vannak. A főhomlokzatot kéttagú koronázópárkány zárja le. Az erősen tagolt udvari oldalon látszik, hogy több átépítés, bővítés eredménye a jelenlegi, festőinek is nevezhető látvány. A főépületet, ill. eszeit vápákkal tagolt nyeregtetők fedik, hódfarkú cserép héjazattál. Valamennyi kéménynek a tetősík fölé emelkedő része már 20. sz-i. A K-i szárny D-i része alatt egy kisebb-, az É-i szárny alatt pedig egy nagyobb, boltozott kéregpince található. Mindkettőt válaszfalak osztják. A mélypincéket eltömedékelték. A Jókai térről az udvarra átvezető kapualj kosáríves hevederekkel tagolt csehsüveg boltozatokkal fedett. D-i oldalán van a főlépcsőház, az emeletre vivő, kétkarú lépcsővel. Az É-i szárny Ny-i végén egy, láthatóan újabb kialakítású, szintén kétkarú melléklépcső található. A ház jelenlegi, belső beosztására az elmúlt évtizedek átépítései nyomták rá bélyegüket. Gyakran válaszfalakkal osztották meg az eredeti, nagyobb tereket. A főépület udvari oldalán, a földszinten és az emeleten is, L-alakú folyosók vannak, amelyeket most szintén válaszfalak szabdalnak fel. A helyiségek többsége boltozott (kereszt-, donga-, fiókos donga-, csehsüveg-, poroszsüveg- és teknőboltozatok). A három, legnagyobb méretű, teknoboltozatos, reprezentatív helyiség az emelet utcafrontját forlalja el. A középső nagyterem (5. sz.) 20. sz.-i válaszfalakkal osztva - most egy, három helyiségből álló lakás. Szerencsére a folyosó felőli oldalon épen megmaradt a befalazott ajtó 18. sz. végi, copf stílusú, díszes, faragott, fa kerete, béllete és szárnyai a véretekkel együtt. Az egykori fűtőrendszer maradványait, a folyosókon látható, kőkeretes kaminajtókat jórészt már befalazták, ill. lebontották. Egy, hozzájuk tartozó vasajtót a pincében találtunk meg. Az emeleti szobák sarokfülkéi az egykori, mára nyomtalanul eltűnt cserépkályhák hírmondói. A belsőben sehol sem maradtak meg a régi padlóburkolatok. A legöregebb nyílászárókat - leszámítva az emeleti nagyterem ajtaját és néhány, 18. sz. végi (?) ajtókeretet - a 19. sz. második felére datálhatjuk. A padlást két feljárón lehet megközelíteni az emeleti folyosóról. Az egyik a főlépcső folytatása, míg a másik az É-i épületszárny Ny-i részén található. A jó állapotban lévő, vörösfenyő gerendákból összeácsolt fedélszék feszítőműves, kötőgerendás szerkezet. A kötőgerendákat a teknőboltozatok építésekor, több helyen kifűrészelték. Az utcai szárny tetőszerkezetét másodlagosan szélrácsokkal, ill. vas szalagokkal erősítették meg. A főlépcsőház és a melléklépcső, valamint az É-i szárnyból az udvarra kiugró épületrész feletti ácsszerkezeteket a már meglévőhöz toldották. A főépületnél egyelőre komolyabb statikai probléma csak a főlépcsőház Ny-i falában jelentkezik, amely szétvált a boltozat oldalnyomása miatt. Nem segített a gondon az itt elhelyezett, régi vonóvas sem. Hasonló okra vezethető vissza a ház É-i tűzfalának alsó részén megfigyelhető kihasasodás. A főhomlokzaton és a fszt. egyes helyiségeiben a köpenyezések okozhatnak problémákat. A főépülethez Ny-ról csatlakozó, földszintes melléképületek a telek É-i és D-i határai mentén húzódnak. Látható, hogy ezek is több toldással nyerték el mai formájukat. Az értéktelen, 19-20. sz.-i házak megkutatása nem volt feladatunk.
