Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 38 (1993) (Pécs, 1994)

Néprajztudomány - Bálint Zsolt: A moldvai magyar hangszeres népzenei dialektus. II. Stílusok

214 medence minden szempontból köztes helyzetére, de mindenképp megjegyezzük, hogy a Közép-Duna-medence e két kultúrkör ütközőzónájába esik, kialakítva egy ún. közép-kelet-európai egységet, amelynek keleti végvára Moldva. A moldvai hangszeres népzenét vizsgálva is fölismerhető ez az ütközőzóna-jelenség, leegyszerűsítve: a keleti és a nyugati hatások ötvöződése, egymásra épülése, egymásba ékelődése (legszebb példa erre gyimesi csángók népi kultúrája). A régebbi moldvai hangszeres stílusokban a magyarországi dallamokkal sok közös vonást fedezhetünk föl (de más környező, továbbá európai népek hangszeres zenéjével is; ám ezek egy része fakadhat a zenei anyag egyszerűségéből eredő homológiákból). Ahogy már fennebb említettük ez, a középkori zenéből eredeztethető, a mai nyugati zene szemszögéből tekintve kezdetlegesebb állapot konzerválódott és hagyományozódott az egyre jobban a Balkánhoz kötődő Moldvában is. A fontosabb moldvai táncezenei gyűjteményekben (PRICHICI 1955 és 1962, STÄNESCU 1959) még csak a kárpátmedencei népzenéhez viszonyított igen régies hangzás a föltűnő, amely végülis az eredeti értelemben vett moldvai hangszeres népzene sajátja. Mind a havasalföldi (GEORGESCU 1968 és 1984, SULITEANU 1976), mind pedig az erdélyi román (FLOREA 1974, GEORGESCU 1984, MEDAN 1968) hangszeres népzene, a publikált gyűjtemények szerint egészen más jellegzetességekkel bír, a moldvaival sémiképpen sem azonos. Ez a tény jól rávilágít az említett területek földrajzi helyzetéből fakadó három különböző kulturális és történelmi hagyományra. Ez a stílus fejlődött a maga módján, természetesen újabb hatásokat magába ötvözve és vált moldvai zenévé (vö. MARTIN 1978). Az európai nemzeti tánczenei stílusok ugyanazon tőből eredeztethetők, a földrajzi kultúrák fáziseltolódásai következtében különböző stílusok kapnak nemzeti színezetet. Részben ez az említett, Moldvában megőrzött ütempáros hangszeres zene vált román „nemzeti" stílussá is, habár ennek a nyomait Erdély peremvidékein és izolálódott etnikumú területein még ma is megtaláljuk (pl. Máramaros, Mócvidék, hétfalusi csángók, gyimesi csángók, Felcsík - az ütempáros zene fokozottabb jelenléte, szóló-bourdonhangszer, alakoskodások). A moldvai csángómagyar népi kultúra azon ágai, amelyek nem kötődnek szorosan az anyanyelvhez és sokkal inkább meghatározza őket a kulturális környezet, szervesen illeszkednek a moldvai román hagyományokhoz. A moldvai magyar kultúra ezen ágaira az is jellemző, a románnal való párhuzamokon és a nyilvánvaló közös gyökereken túl, hogy igen fogékonyak a legújabb román ízlés és divatáramlatok befogadására, míg a nehezebben eljutó magyar hatások furcsák számukra, sokkal nehezebben asszimilálhatok. A moldvai magyar falvak hangszeres zenéjében is megfigyelhető ez a tendencia: a hanglemezek és a népszerűsítő kiadványok terjedésével, a rádió és a televízió román népzenei műsorainak hatására egyre több az országosan népszerű román táncdallam. Külsőrekecsinben, egy félhivtásos zenészcsalád (BÁLINT 1993b: 31. kép) lemezei és kottái közt például egyetlen egy magyar népzenét tartalmazó kiadványt sem találtam, pedig a szomszédos Csíkban vagy Brassóban, ahová gyakran dolgozni jártak át, ezek fölleihetők. Vizsgálódásaim szerint a homogenizáló „román" nemzeti jelleg a déli- és székelyes csángó falvakban csak a legutóbbi időkben kezd érezhetően tért hódítani, míg az északi falvakban a homogenizálódás a napjainkig néhány családot leszámítva szinte teljesen befejeződött (vö. BARDÓCZ 1992). A hangszeres népzenét vizsgálva mi is megerősíthetjük Lükő több mint félévszázados megállapítását, miszerint „A moldvai magyarság kulturális és társadalmi szempontból ma még két nagyobb egységbe kapcsolódik: a magyarságnak és a románságnak egyaránt szerves része" (LÜKŐ 1936: 18). A magyarsághoz inkább gyökereiben és a mélyebb stílusokban kapcsolódik, míg újabbkori fejlődésével, és minden valószínűség szerint jövőjével is a moldvai román etnikumhoz asszimilálódik.