Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 38 (1993) (Pécs, 1994)

Néprajztudomány - Bálint Zsolt: A moldvai magyar hangszeres népzenei dialektus. II. Stílusok

204 magyar hangszeres népzene ismeretéhez és pontos meghatározásához ilyen összehasonlító kutatásokra feltétlenül szükség van. A moldvai csángó hangszeres dallamok rendszerezésére és történeti, illetve szomszédnépi kapcsolataik ismertetésére egy újabb munka publikálásakor kerül majd sor. Jelen munka kereteit ezek a vizsgálódások meghaladják, így ezekre nem térek ki, feladata a hangszeres stílusok bemutatása. A hangszeres dallamok vizsgálata alapján, figyelembe véve a környezetet és funkciót, három stílus különböztethető meg. 2.1. Régi stílus Ez a stílus nem homogén, régiségéből fakadóan rendkívül összetett. Különböző történeti rétegek és talán „stílusok" keverednek benne (vö. BÁLINT 1992: 44, ősi réteg és régi réteg), de ezek mind dallamkészlet, formaalkotás, ritmus, műfaj, előadásmód, hangszer és funkció tekintetében olyannyira egymásba ötvöződnek, hogy elkülönítésük csak egyes dallamtípusok esetében lenne leheteséges (pl. „Tavasz, tavasz, gyenge tavasz...", uralás dallama), így ezt a stílust műfajai szerint tárgyalom. 2.1.1. Szignálok Hangkészlet: a hangszer természetes hangsora. Formaalkotás: kötetlen szerkezet, motivikus. Ritmus: parlando és giusto. Előadásmód: hangszerhez igazodott, kevés egyéni elemmel. Hangszer: bucsum vagy kanásztülök. Funkció: jeladás (hívás, riasztás, stb.). Jegyzet: A magyar szignákhangszerekkel és dallamaikkal TARI (1978) foglalkozott behatóbban. GEORGESCU (1987) pedig a román havasikürt-repertoár dallamait rendszerezte. A csángók között két szignálhangszer ismert: a kürt, amelyet vadriasztásra is használnak, és a bucsum (vö. BÁLINT 1993b). Az előbbi hangszerhez kapcsolódó dallamot még nem sikerült gyűjteni. 1

• Uíuúa jel buoaumon 1. dallampélda: Riadó-jel Búcsúmon - Külsőrekecsin (MIV/A13). Az idézett dallampélda gyors és lassú részekből áll. A különböző hangulatú és tempójú részeket az adatközlő fölváltva, rendszertelenül ismételgette. A lassú rész a tavaszi havalygatás (lásd 2.1.2.) ereszkedő, természetes hangsorú dallamával rokon, míg a gyors részek V-3, illetve 1-5-ös tartományokban mozgó motívumai a legegyszerűbb moldvai táncdallamokban is föllelhetők (BÁLINT 1993: 3/4. és 7/1. dallampéldák), de katonai trombitajelzésekre is emlékeztetnek. A hatvanas években az adatközlő ezzel a szignállal jelezte falujában, amikor tűz ütött ki. 2. "Mikor hívják <t caobáiib..." 2. dallampélda: Mikor hívják a csobánt enni és mikor uralni mennek Újesztendőkor — Klézse (SERES-SZABÓ 1992: 381. sz.) Egyszerű dúr trichord, olykor az alsó kvintet is érintő, motívumból építkező szignál-dallam. A strófikus szerkesztésjegyei is felfedezhetők: A dallamot egy megismételt, egyszerű 5-ös kadenciájú sorpár alkotja (vö. SÁROSI 1988c: 39c2). 2.1.2. Havalygatás Hangkészlet: a hangszer természetes hangsora. Formaalkotás: kötetlen szerkezet, motivikus. Ritmus: parlando és giusto. Előadásmód: hangszerhez igazodott, kevés egyéni elem. Hangszer: tilinka. Funkció: kultikus szokás (tavaszköszöntés) maradványa. Jegyzet: A tavaszi havalygatással kapcsolatban meg kell említeni a „Tavasz, tavasz, gyenge tavasz..." népdaltípust, amelyet a legújabb irodalom a kisambitusú népdalok új stílusa közé sorol (DOBSZAY-SZENDREI 1988: 717; IV/233). Az idézett munka is rámutat a dallam régies, motivikus jellegére. A típusnak hangszeres változatát legújabban SERES-SZABÓ (1989: 523 o., 390. sz. dallam) közli. Szenik Ilona a szeretmenti Trunkon ugyanennek a típusnak egy különleges előadásmódú darabját gyűjtötte (FARAGÓ-JAGAMAS 1974: 311-312 o., 304. sz. dallam), amely egy olyan sajátos gyakorlatnak a bizonyítéka, amely ma már a magyar nyelvterületen csak Moldvában él (BÁLINT 1993a). 3. Tavaszi havalygatáa